Az iráni tojáskatasztrófa a hazai mezőgazdaságnak is intő

Iránban teljes összeomlás előtt áll a hazai tojásipar a magas takarmányárak és a vízhiány miatt. Ami ott történik, a magyar mezőgazdaságnak is figyelmeztető jel.

Veszélyben egy egész ágazat

A baromfitartás egyik legnagyobb kihívása világszerte a takarmányellátás stabilitása. Iránban az elmúlt hónapokban a baromfiágazat drámai veszteségeket szenvedett el: a tojástermelők 20 billió toman – közel 48 millió amerikai dollár – nettó veszteséget könyveltek el. Az okok között első helyen a vízhiány és az ebből fakadó takarmányhiány áll.

Iránban a klímaváltozás hatásai már kézzelfoghatóak. A folyók kiszáradása, a felszín alatti vizek túlzott kitermelése és a talajerózió következtében a növénytermesztés feltételei egyre szűkülnek. Az öntözhető területek csökkenése és a takarmány-növények, például a kukorica vagy a napraforgó gyenge hozama miatt a baromfitartók csak drágán tudnak (import) alapanyaghoz jutni. A szójadara, a repce- és napraforgódara elérhetősége is korlátozott, így a takarmányozási költségek duplájára emelkednek a szabadpiacon. Ez a tojástermelésben 20 százalékos negatív jövedelmezőséget eredményezett, miközben az ágazat önellátása is veszélybe került.

Hazánk vízmérlege is negatív

A helyzet Magyarországon más formában, de hasonló irányban mutat. Itthon az elmúlt évtizedek vízmérlege tartósan negatív: több víz hagyja el az országot, mint amennyi érkezik. A Tisza vízgyűjtőjén negyven év alatt közel felére csökkent a középvízi hozam, a Zagyva egyes szakaszai idén teljesen kiszáradtak, és a talajvízszint zuhanása különösen a Homokhátságon és a Nyírségben fenyegető. A folyószabályozások miatt elveszett árterek és a romló talaj vízmegtartó képessége tovább súlyosbítják a helyzetet.

Az öntözésfejlesztés ugyancsak ellentmondásos. Bár az ipari öntözés megoldja egyes táblák vízutánpótlását, az okszerűtlen, az ökológiai viszonyokat nem kímélő vízhasználat talajpusztulást, vízbázisok sérülését okozza.

A mezőgazdasági következmények kézzelfoghatók: a termőterületek termőképessége folyamatosan csökken, az öntözés költsége emelkedik, és mindez a takarmánynövény-termesztést érinti a legerősebben. A kukorica, a napraforgó, a búza és – bár jóval kisebb arányban – a fehérjenövények terméseredményei az aszályos években visszaesést mutatnak. A baromfitartók így mindinkább kitettek az importnak és az ár-ingadozásnak, ami veszélyezteti a hosszú távú fenntarthatóságot.

Irán és Magyarország példája tehát abban hasonlít, hogy a vízhiány közvetlenül korlátozza a takarmánynövények termesztését, ezzel pedig az állattenyésztés stabilitását. A két ország eltérő klimatikus viszonyok között, de ugyanazzal a problémával küzd: ha nincs elegendő és kiszámítható vízkészlet, nincs biztos alapja a takarmányozásnak sem. Ez figyelmeztető jel: a vízgazdálkodás és a takarmánynövény-termesztés összehangolt fejlesztése nélkül a baromfiágazat hosszú távon nem versenyképes és fenntartható.

Agrárágazat Tudástár: Irán tojáskatasztrófa – az iráni tojáságazat a vízhiány és a takarmányárak miatt összeomlás előtt áll. A klímaváltozás, az öntözhető területek csökkenése és a takarmánynövények gyenge hozama drasztikus költségnövekedést okozott, ami 20%-os negatív jövedelmezőséghez vezetett. Magyarország vízmérlege szintén tartósan negatív, ami figyelmeztető jel a hazai baromfi- és takarmányágazat számára is: a vízgazdálkodás és a takarmánynövény-termesztés összehangolt fejlesztése nélkül a hosszú távú fenntarthatóság veszélyben van.