A legtöbb nagygazdaság máris belefogott a járványvédelmi tervek, beruházások végrehajtásába
Azután, hogy bő fél évszázadig semmilyen súlyos járvány nem támadta a hazai szarvasmarhatartást, március első napjaiban az egyik legveszélyesebb kór tört be Nyugat-Magyarországra. A ragadós száj- és körömfájás ráirányította a figyelmet arra, hogy ez a szektor lemaradt a sertés- és baromfi szektorban kényszerűen megvalósult járványvédelmi fejlődésben. A most meghirdetett járványvédelmi fejlesztési pályázatok jó irányba lendítik a szektort, sőt, sokan máris belefogtak a protokollok és az infrastruktúra fejlesztésébe a biológiai biztonság érdekében.
Haladéktalanul érdemi intézkedésekre van szükség
A súlyos károkat okozó tavaszi RSZKF-járvány ébresztőként hatott a hazai állattartás szarvasmarhaszektorára. A baromfi‑ és sertésszektorban sajnos évek óta jelen vannak olyan fenyegetések – akár a sertéspestis, akár a madárinfluenza –, amelyek fokozott éberséget és óvatosságot követelnek, kikényszerítették a hatékony járványvédelmet, biológiai biztonságot. A szarvasmarhaszektor azonban egyfajta kivétel, nyugodt szféra volt, sok helyen már nem is léteztek vagy a fiókok mélyén porosodtak a különféle biztonsági protokollok. Dr. Wagenhoffer Zsombor agrármérnök, agrárpolitikai szakértő szerint most hatalmas elmozdulás látható. – Nagy lendülettel vesz jó irányt az ágazat – értékel az Állatorvostudományi Egyetem Állattenyésztési Intézetének vezetője. A szakember azt tapasztalja, sokan már az állattartó telepek járványvédelmi fejlesztéseire kiírt pályázat beadása, támogatásainak elnyerése előtt belefognak valamilyen beruházásba. – Noha nem tudjuk még, hogyan került ide a fertőzés, a tavaszi RSZKF-járvány rámutatott, hogy védtelenek voltunk egy ilyen fenyegetéssel szemben, és haladéktalanul érdemi intézkedésekre volt és van még szükség. Mind az érintett öt telepnél, mind a legtöbb, nagy állatlétszámmal dolgozó gazdaságnál elindult vagy máris folyamatban van a személy-, jármű- és anyagforgalom-irányítással, -zsilipeléssel, fertőtlenítőeszközök, technológiák beszerzésével kapcsolatos tervezés, intézkedés – mondja az agrárszakértő, aki szerint az alapvető járványvédelmi megoldások alkalmazásával (kerítésépítés, a személy- és járműforgalom szabályozása, ellenőrzése) minimálisra csökkenthető a fertőzés kockázata. Fontos feladatként jelölte meg a kártérítési szabályozás módosítását úgy, hogy abba a szarvasmarha- és juhtelepek is beleférjenek. Eddig lényegében még nem fordult elő szarvasmarha- vagy juhállományok tömeges felszámolása, ezért nem is volt ezeknek az ágazatoknak egységes járványvédelmi intézkedési terve, aminek a megléte a kártérítés egyik alapja. A szakértő pozitívan értékeli a gazdaságok részéről megnyilvánuló nyitottságot, ugyanakkor óva int attól, hogy átessünk a ló túloldalára, és túlzott, aránytalan védő intézkedéseket, beruházásokat hajtsunk végre. – A józan paraszti ész és a korszerű járványvédelmi, biológiai biztonsági tudás elegendő ahhoz, hogy a lehetőségeink szerinti megfelelő védelmet kialakítsuk. Örömteli, hogy sok gazdaság a tervek kidolgozását, sőt, egyes beruházások kivitelezését már a pályázatok kiírása előtt elkezdte – tette hozzá lapunknak adott interjújában dr. Wagenhoffer Zsombor.
Rábapordány már megkapta a kártalanítást
Bóna Szabolcs, a Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt. vezetője augusztus végén arról számolt be, hogy megérkezett a kártalanítás összege az állomány után, amely szerinte lehetőséget ad a gazdaság gyors újraindítására. Úgy fogalmazott, hogy így nemcsak új állatok beszerzésére nyílik mód, hanem a dolgozók megtartása is biztosítható. Mint mondta, a járvány okozta sokk idején ígéretet tett arra, hogy újrakezdik a munkát, és „szebbet, jobbat” hoznak létre.
A cégvezető szerint a fertőzés előtti álmaik ugyan egy időre szertefoszlottak, de a közösséget ért megrázkódtatás olyan erőt és összetartozást hozott, amelyre büszkék lehetnek. Hozzátette, hogy most visszakapták a lehetőséget is az álmok megvalósításához, ezért megtesznek mindent a fejlődésért. Kiemelte, hogy az állomány korábbi kiemelkedő egészségügyi státuszát, a magas genetikai értéket és a kollégák szakmai tudását most mások segítésére is fordítják: megkezdték a tenyészállatok előállítását egy nemzetközi genetikai céggel együttműködésben, ami szerinte szakmai és anyagi szempontból is „dimenzióváltást” hozhat.
A tejelő állomány újraindítását Bóna Szabolcs nagy kihívásnak nevezte, ugyanakkor rámutatott, hogy a genetikai alapjaik rendben vannak, a megmaradt növendékek közül már mintegy száz tehén termel, és többségük üszőborjakat hozott világra, ami biztosítja a jövőt. Úgy véli, munkatársai képesek olyan tenyésztői teljesítményre, amely révén ismét az ország és a világ legjobb állományai közé kerülhetnek.
A PÁLYÁZAT
Új pályázati lehetőség állattartóknak: 30 millió forintos járványvédelmi támogatás
A magyar állattenyésztés egyik legsúlyosabb kihívása a fertőző állatbetegségek behurcolása és terjedése. 2025 tavaszán a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal laboratóriuma megerősítette a ragadós száj- és körömfájás vírusának jelenlétét Magyarországon, amely rávilágított arra, hogy a járványvédelmi intézkedések fejlesztése immár nem lehetőség, hanem kényszer. A vírus a hasított körmű állatokat – így a szarvasmarhát, a juhot és a kecskét – sújtja, és rendkívüli fertőzőképessége miatt jelentős gazdasági károkat okozhat, amennyiben nem sikerül megfelelően kontrollálni.
A kormány új támogatási felhívása ehhez nyújt segítséget. Az állattartók akár 30 millió forint vissza nem térítendő támogatásra pályázhatnak, amely a beruházási költségek 70 százalékát fedezi. A forrás kifejezetten a szarvasmarha-, juh- és kecsketartó telepek járványvédelmi fejlesztéseit célozza, beleértve az új létesítmények építését, a meglévők korszerűsítését, valamint speciális higiéniai eszközök beszerzését.
A támogatható beruházások körébe tartozik például a telepek köré építendő járványvédelmi kerítés, a fertőzések behurcolását megelőző higiéniai zsiliprendszer vagy egy karanténistálló kialakítása. Emellett olyan korszerű eszközök beszerzésére is van lehetőség, mint a fertőtlenítő kapu, a kerékfertőtlenítő medence, a hullatároló konténer, vagy éppen a mosórobot, amely jelentősen javíthatja a higiéniai szintet a telepen belül. A tejtermelő gazdaságok számára különösen fontos a tejátvételhez kapcsolódó infrastruktúra járványvédelmi korszerűsítése is.
A pályázat a mezőgazdasági termelők mellett kollektív beruházásokra is lehetőséget ad, így termelői szervezetek, szövetkezetek vagy szociális szövetkezetek is igényelhetik. A jogosultsági feltételek között szerepel a legalább 10 000 eurós üzemméret igazolása, valamint az, hogy a gazdaság árbevételének legalább 40 százaléka mezőgazdasági tevékenységből származzon.
A támogatási kérelmek benyújtására több szakaszban van lehetőség: az első beadási kör 2025. június 25. és július 8. között, a második július 9. és 22. között, a harmadik pedig október 1. és 14. között zajlik majd.
A felhívás tehát egyszerre reagál a közelmúlt járványügyi tapasztalataira és kínál lehetőséget a telepek hosszú távú biztonságának megerősítésére. A járványvédelmi beruházások révén a magyar állattenyésztés nemcsak ellenállóbbá, hanem versenyképesebbé is válhat a nemzetközi piacon.
A tétlenség nem opció
Az RSZKF hazai megjelenése megmutatta, mennyire védtelenek a szarvasmarhatelep-rendszerek: évtizedekig nem volt kötelező, következetes járványvédelem, ezért tudott a kór gyorsan terjedni – ellentétben a baromfi- és sertéságazattal, ahol a korábbi járványok miatt szigorúbb gyakorlat alakult ki. Az állattenyésztés jelenét elemző szakmai rendezvényeken, konferenciákon megkerülhetetlen „jelszó” a sürgős cselekvés. Ez egyrészt jelenti a szarvasmarha-ágazat gyors felzárkóztatását a két másik főágazatban (jó esetben) már meglévő fegyelemhez. Másrészt viszont a járványos állatbetegségek számának és intenzitásának következtében minden egyes állattenyésztési ágazatban szükség van a protokollok újraszabására, folyamatos ellenőrzésére, továbbfejlesztésére. Egyetlen dolog nem változhat: az állandó éberség, ellenőrzés és fegyelmet – hangoztatják a szakemberek. Ugyanakkor jó hír, hogy már kis, célzott beruházások – kerítés, higiéniai zsilip, karantén, jármű- és eszközfertőtlenítés – is sokszoros kárt előzhetnek meg, de csak akkor hatásosak, ha professzionálisan, ellenőrzötten zajlanak. Alap a fogalmak és a protokollok betartása: tisztítás → fertőtlenítés → (szükség esetén) sterilizálás; külső védelem a behurcolás ellen, belső zónázás a telepen belüli terjedés fékezésére. A szabályok értelme a következetes végrehajtás: ami nincs ellenőrizve, az nincs elvégezve. A következő években a telepek sorsa azon múlik, mennyire komolyan vesszük a biológiai biztonságot.
Kártevővédelem: ismerni kell az ellenfelet!
Az állattartó telepek járványvédelmi biztonságának egyik alappillére a kártevők elleni következetes védekezés. A hatékony védekezés úgy valósítható meg, ha ismerjük a rágcsálók és rovarok biológiáját, szaporodási sajátosságait, viselkedését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egerek, patkányok, legyek vagy alombogarak szinte minden telepen jelen vannak – ezért nem kérdés, hogy a kártevőirtást a járványvédelem egyik alapvető pilléreként kell kezelni. A telepi higiéniai program egyik kulcseleme a kétkörös védelmi rendszer kialakítása. Az első védelmi vonalat a telep kerítésének vonalában kell kiépíteni, rágcsálóirtó szerelvények elhelyezésével. A második vonal közvetlenül az épületek körül található, megakadályozva, hogy a kártevők a tartási helyek közelébe juthassanak. Már a telep tervezésekor figyelembe kell venni a hullatárolók, a takarmánytárolók és a hűtőhelyek elhelyezését, hiszen ezek a kártevők számára kiemelt szaporodási gócpontok lehetnek. Ha a telep rendezetlen, gazos vagy hulladékhalmok borítják, az nemcsak a higiéniai szintet rontja, hanem ellehetetleníti a szakemberek számára a rágcsálók jelenlétének pontos felmérését is.
A rágcsálók biológiáját ismerni azért fontos, mert a patkányok és egerek rendkívüli szaporaságuk és alkalmazkodó-képességük miatt komoly károkat okoznak. Nemcsak a takarmányt és a vezetékeket rongálják, hanem súlyos állategészségügyi kockázatot is jelentenek: leptospirózis, szalmonella vagy más zoonózisok terjesztői lehetnek. A rezisztencia miatt a korábban széles körben alkalmazott antikoaguláns hatóanyagok már csak korlátozottan hatékonyak, ráadásul az uniós szabályozás is szigorította használatukat. Új hatóanyagok, mint a kolekalciferol vagy az alfa-kloralóz, ígéretes alternatívát jelenthetnek, mert gyorsan lebomlanak, és kevésbé terhelik a környezetet.
A rovarok elleni védekezés ma már egybeforr a klímaváltozás hatásainak, következményeinek elemzésével is. Az elmúlt években Magyarországon is megjelentek új, invazív fajok, köztük betegségeket terjesztő szúnyog- és darázsfajok. A barom‑telepeken a legyek és az alombogarak okozzák a legnagyobb problémát: ezek ellen a lárvairtás, a mechanikai és kémiai módszerek kombinációjára van szükség. A kontakt hatású készítmények mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a ragasztós fénycsapdák, a hideg- és melegködképző berendezések, valamint a folyamatos takarítás és a hulladék szakszerű kezelése.
A járványvédelem nem költség: megtérülő befektetés
Noha hazánkat az utóbbi fél évszázadban elkerülte, az elmúlt fél évezredben a marhavész vagy a ragadós száj- és körömfájás egész állatállományokat tizedelt meg Európában, és máig meghatározza az állategészségügyi szabályozás szigorúságát. Az úgynevezett „emerging diseases” – az újra felbukkanó fertőző állatbetegségek – ma is komoly veszélyt jelentenek, amelyek bármikor, váratlanul megjelenhetnek. A járványvédelmi protokollok betartása – kerítés, fertőtlenítés, öltözők használata, takarmány biztonságos tárolása – ezért nem választható, hanem létfeltétel. A telepi forgalom – emberek és járművek mozgása – szintén magas kockázatot jelent. A járműveknek a telepen kívül kellene parkolniuk, és belépéskor kerék- és aljzatfertőtlenítést kellene alkalmazni.
Kevéssé ismert tény, hogy egy fertőzött autó belső tere ugyanúgy kórokozókat hordozhat, ezért azok rendszeres fertőtlenítését sem lehet elhanyagolni. A dolgozók beléptetése – lábfertőtlenítés, zuhanyzás, átöltözés – sokszor ellenállásba ütközik, de elengedhetetlen ahhoz, hogy a telepre ne kerüljenek be veszélyes kórokozók. Abban ugyanakkor minden ágazati szakember egyetért, hogy az emberi tényező jelenti a legnagyobb kockázatot, hiszen a dolgozók, látogatók és ideiglenes munkások közvetíthetik legkönnyebben a kórokozókat. A szakemberek szerint a kártevőirtás és a szigorú higiéniai szabályok betartása nem felesleges költség, hanem megtérülő befektetés. Aki ezekre nem fordít figyelmet, hosszú távon jóval nagyobb veszteséggel kell, hogy szembenézzen – betegségek, termeléskiesés, magasabb állategészségügyi kiadások formájában.
A szakértők egybehangzó üzenete az, hogy a járványvédelem, a kártevőmentesítés és a műszaki biztonság nem elhanyagolható pluszköltség, hanem olyan stratégiai befektetés, amely nélkül a magyar állattenyésztés sem gazdaságilag, sem a nemzetközi versenyképesség szempontjából nem maradhat talpon. A felelős telepi működés alapja a megelőzés: ami nincs ellenőrizve és következetesen végrehajtva, az valójában nincs elvégezve.
Kohout Zoltán
Agrárágazat Tudástár – Járványvédelem az állattenyésztésben
A járványvédelem az állattenyésztés egyik legfontosabb biológiai biztonsági rendszere, amely a fertőző állatbetegségek megelőzését és terjedésének megakadályozását szolgálja. A 2025 tavaszán hazánkban megjelent ragadós száj- és körömfájás (RSZKF) rámutatott, hogy a szarvasmarha-ágazatnak sürgősen fel kell zárkóznia a baromfi- és sertésszektor járványvédelmi szintjéhez. A fejlesztések – kerítésépítés, higiéniai zsilip, karanténistálló, járműfertőtlenítés – nemcsak a fertőzésveszélyt csökkentik, hanem hosszú távon a telepek fenntarthatóságát és versenyképességét is erősítik. A kártevőirtás, a higiéniai protokollok és a dolgozók képzése elengedhetetlen eleme a védelemnek. A járványvédelem nem költség, hanem megtérülő befektetés, amely a gazdaság biztonságát és a hazai állattenyésztés jövőjét szolgálja.
