A 2020-as évek eleje a magyar szántóföldi gazdálkodás számára új működési környezetet hozott. Az extrém csapadékeloszlás, a hőhullámok és a légköri aszály felerősítették a hozamszórást, miközben az input- és energiaköltségek, valamint a piacok hektikussága leszűkítette a hibalehetőséget. A „rekordtermés bármilyen áron” logikája kifullad, az új normalitást a kockázat minimalizálása és a fegyelmezett költségmenedzsment fogja jelenteni: egy közepes, de kiszámítható hozam kontrollált kiadással mégis jövedelmezőbb.
A profitábilis kukoricatermesztés kulcsa az öntözés
Aszály, hullámzó árak, munkaerőhiány – a mezőgazdaság ma folyamatos nyomás alatt dolgozik. A dunapataji Anti-Stress Day-en is arról beszéltek a gazdák és a szakértők, hogyan fordítható mindez tervezhető hozammá és stabil bevétellé tudatos öntözéssel, technológiai fegyelemmel és közösségi összefogással. A szervező Kukorica Kör Egyesület rendezvénye sem rejtette véka alá problémát: a magyar agrárgazdaság negatív spirálba került, amit csak szervezett, magas szintű együttműködéssel lehet megállítani. A gyakorlati példákat Dusnoki Csaba termelő mutatta be a fórumon, aki ma 250 hektáron öntöz, főként automata center pivot rendszerekkel. A receptje: a tenyészidőben 200 mm vízpótlás a növény napi 4–5 mm-es igényéhez igazítva, a tenyészidőszak elején 7–12 mm, csúcsterheléskor 20 mm, talajszondás méréssel és előre beállított ütemezésre építve. Mit hoz ez általában a gyakorlatban?
Az öntözés akár megduplázza a hozamot: egy jól vezetett öntözetlen tábla 7 t/ha körüli termést ad, öntözéssel ehhez +7 t/ha is hozzájöhet. A forintosítható többlet 500–700 ezer Ft/ha a piaci ártól függően. A beruházási oldal is könnyen számolható: egy komplex fejlesztésnél a beruházás teljes költsége 4–5 millió Ft/ha, de ez a stabilitás ára. Az üzemeltetés villamos hajtásnál tervezhető: 450 Ft/mm/ha; 200 mm pótlásnál ez 90–100 ezer Ft/ha. E számok alapján támogatott beruházásnál 2–3 év, magasabb fajlagos költségnél 5–6 év a reális megtérülés.
A finomhangolás hozza a pluszt: a fertigáció (tápanyagkijuttatás az öntözővízzel) jól időzítve +2 t/ha termést adott a gyakorlatban, megjegyezve, hogy érdemes éjszaka öntözni, hogy a kijuttatott víz a növényben dolgozzon, ne a levegőben párologjon el. Kiemelendő, hogy az öntözés nem „bekapcsolom és kész”, hanem mérésre és fegyelemre épülő technológia. Ha lazul az ütemezés vagy a tápanyagellátás, akkor alacsonyabb a hozam, és csúszik a megtérülés. Ma már nem az a kérdés, van-e bizonytalanság – hanem az, hogy tudunk-e erre üzemszerű választ adni. A piaci oldal pedig tanulható: ha értjük, mi mozgatja a nemzetközi árakat, jobb időzítéssel és szerződésekkel mérsékelhető a kitettség. Fórián Zoltán, az Erste Bank vezető agrárszakértője európai példával szemléltette mindezt: a déli tagállamok ott vetnek kukoricát, ahol meg tudják adni a genetikának, amire szüksége van – máshol nem. Így lett náluk 30%-kal nagyobb az átlaghozam. Körvonalazódni látszik lapzártánk idején, hogy Magyarország ismét importra szorulhat kukoricából, és a lengyel rekordtermés és az európai kínálat nyomást gyakorol az árakra. A terméskiesés sok térségben nem biztos, hogy kompenzálható az árakkal – különösen 5 t/ha alatt. Ezért kulcs a belső tartalék: víz (öntözés), pontos tápanyag-gazdálkodás, növényegészség és piaci rutin. Miért kell lépni? Ahol nincs öntözés, ott a kukorica sok helyen kivonul – ahol van, ott marad és jövedelmet termel. „Ez matek”: oda vessünk, ahol biztosítható a költségszint és a megtérülés, a többit alakítsuk át vagy engedjük el.
Vetésszerkezet: a portfólió lett a stratégia
A vetésszerkezet ma már elsődlegesen kockázatkezelési döntés. Az aszályérzékeny kultúrák arányát több üzemben visszavették, miközben a víz- és hőstresszt jobban toleráló növények, valamint a stabil értékesítési csatornával rendelkező kultúrák súlya nőtt. A lényeg: nem egyetlen kultúra viszi a hátán az üzemet, hanem a kiegyensúlyozott keverék. A kukorica csak helyi optimum mentén maradhat zászlóshajó. Legyen döntési szempont a termőhelyi vízellátás (talajvíz, táblaszintű vízmegfogás), az öntözési opció, a logisztika és a felvásárlói szerződés. Sok helyen kiegyensúlyozó szerepet kap a napraforgó, az őszi kalászos és a repce, nyilván a hozamstabilitás és a cash-flow ütemezése miatt. A fehérjenövények és a takarmány-alternatívák pedig integrátori vagy feldolgozói háttérrel igenis racionális portfólióelemek már. (szerk.: Közkedvelt Gazdaszemmel rovatunk főszereplőjét is ezzel a szemmel választottuk most. A kisteleki gazdálkodó a 600 hektárján 12-féle növénykultúrát termel, méghozzá nehezített pályán, biotermelőként. A több lábon állás ékes példája.)
Technológiai válaszok: koraiság, FAO, tőszám – a „biztonságos hozam” logikája
A koraiság felé fordulás nem trend, hanem védekezés a kiszámíthatatlanság ellen. A mai évjáratokban az nyer, aki nem a csúcsokra, hanem a szűkebb hozamszórásra játszik. Ennek első lépése a vetésidő fegyelme: „jókor, jó magágyba” – és itt a „jókor” nem a naptárt, hanem a talajnedvességet jelenti. A tél végi–kora tavaszi víz zárása, a felesleges bolygatás kerülése, a takarónövény és a mulcs együtt adják meg azt a startot, amelyet később semmilyen ráfordítás nem hoz vissza.
A FAO- és hibridpolitika ott lesz sikeres, ahol az éréscsoportot a helyi szélsőségekhez igazítjuk. A középérésű hibridek sok üzemben nem a legmagasabb csúcsot adják, viszont következetesebben teljesítenek meleg, aszályosabb évben és hűvös, csapadékos őszön is. Ez a biztos hozam ma többet ér a ritka rekordnál.
A túlzsúfolt állomány stresszévben nemcsak a vízen és tápanyagon veszekszik, hanem mikroklímát teremt a betegségeknek: nő a mikotoxin-kockázat is. Érdemes visszavenni, ha a tábla adottságai és a hibrid levélállása ezt indokolják, mivel a jobb levegőzés és a kiegyensúlyozott párologtatás mérhetően javítja a minőséget.
A precíziós gazdálkodás pedig mindezt összezárja: szenzorok, hozamtérképek, vegetációs indexek alapján szezon közben hozunk döntést – nemcsak a regulátorról vagy a lombápolásról, hanem akár a tőszámkorrekciójáról is. Ezzel a technológiai fegyelemmel a „biztonságos hozam” nem jelszó, hanem gazdasági eredmény: közepes termés, kiszámítható költség, vállalható kockázat.
A mikotoxinok árnyékában
Az elmúlt évek időjárási amplitúdója – korai hőstressz, majd késői csapadék – ideális pálya a gombáknak. A tét már nem csak néhány mázsa: a piacképesség. A takarmány- és élelmiszeripari határértékeknél nincs alkualap; az a tétel vagy átmegy, vagy nem.
A megelőzés ezért lánc, nem egyetlen beavatkozás. Az elején a hibrid/kultúraválasztás áll: visszatérő problématérségekben a jó egészségprofil ma komoly érték. Ehhez jön a kiegyensúlyozott tápanyagellátás és a növényvédelem, ami ugyan nem csodaszer, de a rendszer része. A gyomszabályozás fenológiai időzítése is csökkenti a stresszt és hűti az állományklímát.
A betakarítási ablak ma a legdrágább döntés: a túl korai és a túl késői vágás is kockázatot épít. Utána az utókezelés és tárolás dönt a végső minőségről: szárítási hőfok, tisztítás, raktárhigiénia, kondenzáció elkerülése, rendszeres mintavétel – dokumentált protokoll szerint. És ami gyakran kimarad: ellenminta. A piacon az igazság sokszor a papíron dől el; egy tisztességesen képzett ellenminta és egy előre rögzített vitarendezési rend ma legalább akkora védelem, mint bármely technológiai elem. Mit tegyünk tehát, ha toxinosnak mondják a kukoricánkat? 2025 ismét egy aszályos, toxinos évjárat, ezért a kukorica betakarításának már az elején a megfelelő szerződések és az ellenminták fontosságára figyelmeztette a termelőket az érdekvédelmi szervezet. A tavalyi évben ugyanis azt tapasztalták, hogy sok a panasz a kukorica toxinszintjéhez kapcsolódó mérési eltérések miatt, ezért a Termékpiaci törvény módosítását kezdeményezték. Idén nyáron hatályba is lépett az új szabályozás, amely a mintavételezés és az ellenminta-képzését is (7/B. §) szerződésbe foglaltatja a minőségi elvárásokhoz kötött mezőgazdasági termékértékesítési szerződésekben.
Alternatívák szerepe: cirok és társai
A cirok nem csodanövény, de megbízható „biztosítás” lehet forró és száraz évjáratokban. A stabil szerződéses tömegtakarmány-piac, illetve a szemes cirok meghatározott feldolgozási irányai növelik a vonzerejét. A döntés itt is piacvezérelt: vetés előtt tiszta szerződés, logisztika és minőségi paraméterek szükségesek. (szerk.: Ebben a hónapban több ciroktermesztőt, nemesítőt is megszólítottunk a témában, erről is olvashatnak októberi lapunkban.)
A cirok és a legtöbb köles a pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozik. Ez azt jelenti, hogy aszály idején nyugalmi állapotba kerülnek, elszáradnak, de amint ismét vízhez jutnak, újraélednek. Ez kulcsfontosságú előny más növényekhez képest, amelyek végleg elpusztulnak. A hozam ugyan csökkenhet, de legalább lesz termés.
Ami a talajegészséget illeti: a ciroknak kiterjedt gyökérzete van, amely akár 180 cm mélyre is lehatol. Képes áttörni a tömörödött talajrétegeket, amelyek más növények számára áthatolhatatlanok – így növeli az aszálytűrést. Emellett kutatások igazolták, hogy a cirok fokozza a szénmegkötést is a talajban, mert fellazítja azt, elősegítve a szén tárolását. Nemcsak a levegőből vonja ki a szenet, hanem hosszú távon segíti a talaj termékenységét is. Nagy biomasszája ösztönzi a talaj biológiai aktivitását is, hozzájárul a mikrobiom gazdagításához. Nálunk kimutatható, hogy ott, ahol már nem termesztenek cirkot, megnő a műtrágyaigény. Ha viszont beillesztjük a vetésforgóba, akár 8%-kal is nőhet a következő növények hozama, és javul a talajélet, a talajvíz regenerációja. A cirok vízigénye ráadásul a kukoricáénak a harmadát teszi ki, míg bizonyos kölesfajták csak a tizedét igénylik – ezt már Nate Blum a BlüMilo és a Sorghum United Foundation vezérigazgatója, a fenntartható mezőgazdaság elkötelezett híve nyilatkozta lapunknak, aki hazánkba is látogat az októberben nálunk megrendezendő 4. Európai Cirokkonferenciára (4th European Sorghum Congress, 2025. október 8–9., Budapesti Kongresszusi Központ).
Az alternatív megoldásokhoz sorolható még a köles és több szárazságtűrő pillangós is – térségfüggően. Ezek nem váltják ki a fő kultúrákat, de beillesztve csökkenthetik a hozamszórást és a pénzügyi kilengést.
A stabil, kiszámítható termelés nem látványos, de jövedelmező: a közepes hozam és a fegyelmezett költség együtt ma értékesebb, mint a ritka csúcsok hajszolása. Aki ebből rendszert épít – mérésre és visszacsatolásra alapozva –, az az új normalitásban is képes versenyképes agrárjövedelmet előállítani.
Sándor Ildikó
Fotók: shutterstock.com
Agrárágazat Tudástár: öntözés technológia – a modern mezőgazdaságban az öntözés már nem csupán vízpótlás, hanem komplex technológia: szenzorokra, tápanyag- és vízmenedzsmentre épülő rendszer, amely stabil hozamot és tervezhető megtérülést biztosít. A precíziós öntözés így a kockázatkezelés egyik leghatékonyabb eszköze.
