Varga Norbert, a Noragro Kft. tulajdonos-ügyvezetője több lábon állásról, jövedelmező ökotermesztésről
Miután a klímaváltozás felforgatja a mezőgazdaság mindennapjait, egyre pánikszerűbben keressük a válaszlehetőségeket. Mit vessünk bele és hogyan műveljük a kiszáradó talajokat? Hogyan találjunk piacot a terménynek? Érdemes-e átállni ökotermesztésre és diverz növénytermesztési portfólióra? Érdemes-e az időt táblaadat- és inputanyag-ráfordítási elemzésekbe ölni? Nemrég a Dél-Csongrád vármegyei Kisteleken jártunk, ahol családi gazdaságukban Varga Norberték 900 hektáron 14–15-féle növényt termesztenek és még állatot is tartanak. A fiatal gazda úgy véli, három szóban összefoglalható a lényeg: számolás, több lábon álló és piacorientált gazdaság, a munkaerő-utánpótlásra pedig az emberséges gazdaságvezetés a válasz.
Mindenki jól járt
A mai családi gazdaság, a Noragro története családi előzményekkel indul. Varga Norbert édesapja a rendszerváltás idején kezdett szolgáltató bérmunkába: egyetlen MTZ-vel és néhány alapmunkaeszközzel tárcsázott, aratott, kaszált – csinálta mindazt, amire a környéken igény volt. – Olyan kis meghitt agrárközösség élt itt még akkoriban, hogy az egyik idős barátunk Simsonnal járta a kistérséget, spirálfüzetben követte, kinél mit kell csinálni, hiszen akkoriban még gyakoriak voltak a fél-, két-három hektáros kisbirtokok – idézi fel akkor még igencsak kisgyerekkori emlékeit az 1983-ban született Norbert. Édesapját a gépekhez részben külföldi munkatapasztalat segítette hozzá: az NDK-ban, a Fortschritt-gépek világában töltött évek után németül beszélt, ismerte a piacot, és Ausztriából, Németországból be tudott hozni használt gépeket. Ez persze nem egyszerre történt, fokozatos volt a gépek vásárlása, gyűjtése, majd a kilencvenes évek közepétől fokozatosan induló földvásárlás is. – Egyre többen belátták, hogy kis parcellákon nem éri meg gazdálkodni, és nekünk sem érte már meg szétszórt, apró földekre járni szolgáltatni. Így mindenki jó járt: sok gazdának nyűg lett a föld, édesapámat keresték meg a vételi ajánlattal, ő pedig összevásárolta ezeket a kis parcellákat.
A rendszerváltás utáni évtizedben, 1995–98-ra már mintegy 150 hektáron gazdálkodtak, a bérmunkát pedig egyre inkább visszafogták, és a saját termelésre fókuszáltak.
900 hektár, döntően ökoművelésben
Norbert személyesen „belenőtt” a gazdaságba: már alsó tagozatosan is ott volt a műhelyben, csavarokat válogatott, söpört, később tíz-tizenkét évesen már a szántóföldön vezette a nagy „mercédeszes” traktort. A kezdeti vetésszerkezetet alapkalászosok – rozs, tritikálé, árpa – adták, a környék homokosabb adottságai miatt búzából kevesebb volt. A fő piacot a sok kis háztáji állattartó jelentette; a bérmunka volumene akkoriban még olyan nagy volt, hogy szezonban hat–hét kombájnt is megérte fenntartani, idénymunkásokkal. Ma már mintegy 700 hektár szántó és 200 hektár legelő tartozik a Noragróhoz. A szántó több mint 90 százaléka, a legelők egésze ökológiai művelés alatt áll, és, mint látni fogjuk, igencsak diverz a vetésszerkezet. Az öko-átállás egyébként nagyjából 6–7 éve gyorsult fel. A területeken összesen 180 hektárt tudnak öntözni, az elmúlt négy évben hat körforgó öntözőberendezést állítottak üzembe, ami Norbert szerint a hozamstabilitás kulcsa például a popcorn kukorica-kultúrában.
A piaci igények felől indul a mérlegelés
De vajon miért lett ilyen markáns a diverzifikáció? – Középiskolás korom óta Excel-alapú költség-bevétel elemzést vezetek táblaszinten, az egyetemen és utána különösen fontos, hogy pontosan lássak mindent. Az évek során így egyre világosabbá vált számomra, hogy 2-3 növényre építeni kockázatos. A kétezres évek közepén egy ideig a kukorica területét növeltük, mert akkor még adott hozamot és jövedelmet homokon is, de a trend hamar törni kezdett. Ekkor döntöttem a több lábon állás stratégiája mellett. A klasszikus kalászosok (tavaszi és őszi zab, rozs, tritikálé), kukorica, napraforgó, cirok mellé idővel 10–14 növényes portfólió állt össze – foglalja össze Norbert. Ide sorolja a kölest, a különféle madáreleség-alapanyagokat (pl. fénymag, muhar), piros kukoricákat, hántolható és csíkos napraforgót, lenmagot, mákot, sőt a popkornt is. Úgy fogalmazott, a sorrend ma már elsősorban a piac felől indul: felmérik az igényeket, szerződési lehetőségeket, és csak utána vetnek. Példaként említette a borsót, amelyből ma sárga, zöld és fehérjeborsót is termelnek; a kultúra bevált, étkezési minőségre is képesek.
Megfontolandó stratégiák
Vajon hogyan passzol mindebbe, milyen intenzitású a precíziós gazdálkodás foka a gazdaságban? A Noragro vezetője szerint táblaszinten „precíznek” tartja magukat, de a teljes differenciált input-kijuttatásba, például hozamtérképezésre épített vetőmag- és műtrágya-differenciálásba még nem fektetett. – Ma még nem látom meggyőzőnek a beruházási igény és a megtérülés arányát. Szerintem a legnagyobb hatás-költség arányt a jól megtervezett vetésforgó, a táblaszintű adaptáció és az öntözés adja – teszi hozzá. Mindez már csak azért is fontos, mert fragmentált birtokszerkezettel, több mint 80–90 táblán gazdálkodnak. A helyismeret, a talajtípus, a vízmegőrző-képesség és a gyomnyomás alapján táblánként tervezik a rotációt. Rendkívül fontos ugyanakkor Norbertnek az a meglátása is, amit egyre inkább hangoztatnak a mezőgazdasági elemzők. – Alapvetően nem is a maximális hozam a cél. Úgy gondolom, a mezőgazdaságban, a gazdáknak nem az a fontos, megvan-e 8–9 tonna árpából vagy 12 tonna kukoricából. Az a fontos, hogy milyen költségű technológiával érhető el biztos pozitív pénzügyi eredmény. Ha kisebb inputanyag-kijuttatással, egy akár extenzívebb fajta 4–6 tonnával is eredményes egy hektáron, akkor kár hajszolni a magas hozamokat drága, intenzív fajtákkal és költséges technológiával – mutat rá a gazdaságvezető.
Sokan hallgatnak is rá: Norbert feleségével, Sasvári Viktóriával tanácsadó céget működtet, amelyben a gazdáknak piaci, technológiai javaslatokat is adnak. A termelést a Noragro és a családi gazdaság végzi, az említett kereskedelmi tevékenységet a Miragro Kft. fogja össze. Morálisan is rokonszenves a cégcsoportnál, hogy piaci kapcsolataikra építve nemcsak a saját tételeiket, hanem partnerek áruját is értékesítik – jellemzően biót, de konvencionálist is. Gyakran ők biztatják a környék gazdáit új kultúrák kipróbálására.
Igenis lehet jövedelmező a biogazdálkodás
Azt is megkérdeztük, mi indította a biogazdálkodás irányába a Noragrót. Varga Norbertnek erre két döntő oka volt. – Az egyik a műtrágyaszámla. Egy ekkora gazdaságban is, mint a miénk, 40–50 millió forint évente: ezt én fenntarthatatlannak éreztem szakmailag és anyagilag is. A másik a növényvédőszer-terhelés. Egyszerűen rossz volt látni a raktár polcain sorakozó készleteket. Bárhogy vesszük, ezeket a talajaimba, a növényeimbe öntöttem, és végül ezek akárhogyan is, de visszajönnek az élelmiszerláncon. Az ökológiai szempontok mellett a gyerekeimre is gondoltam: mindannyian ezt fogjuk enni… Ezért stratégiai döntést hoztam az inputok drasztikus csökkentéséről.
De vajon megéri a bio? – kérdezünk vissza Norberttől. Hiszen lépten-nyomon azt halljuk: az ökogazdálkodás fáradalmasabb, drágább, ezért kisebb a haszon, ráadásul nagyobb a kártevő- és gyomnyomás…
Norbert azonban azt mondja, a bio nem feltétlenül jelent kisebb jövedelmet. – Ahogy utaltam rá, kevesebb tőke kötődik le a szezonban, a piaci felár viszont jellemzően 10–50 százalék is lehet. Ráadásul a támogatás is kompenzálja a kieső hozam egy részét – mondja a gazdálkodó. Ugyanakkor elismeri, a biogazdálkodás miatt a 700 hektárt öt gépkezelő, egy agronómus és két irodai kolléga viszi. Ez konvencionális technológiánál kevesebb emberrel is megoldható lenne, de a bonyolultabb tisztítási, logisztikai és gyomszabályozási feladatok miatt itt indokolt a létszám.
Mint megtudjuk, még a dél-alföldi talajokon is elérhetők impozáns hozamok biotermesztéssel. Norbertéknél borsóból 3–3,5 tonnás hozamok is voltak; napraforgóban nemrég az öko hozam (2,8 t/ha) még a párhuzamosan termelt konvencionálisét (2,5 t/ha) is meghaladta. – Igaz, emögött gondos fajtaválasztás és hatékony stresszmenedzsment állt – teszi hozzá. A kukoricát csak öntözés mellett tartja reálisnak, ezért azt kizárólag az öntözött blokkokban veti.
Úgy fogalmazott, a biopiac működik, de fegyelmezett piacépítés kell hozzá: külön vevőkör, külön tárolás és külön technológia – félmegoldásokkal könnyű elhasalni.
Hat kulcsfontosságú tudás – receptek sikeres gazdálkodásra
Mindezek után adódik a kérdés, mit tud, mire jött rá a Noragro? Miközben a magyar mezőgazdaság vezetői, szereplői közül sokan még mindig az EU-támogatásokban, a régi megoldásokban bíznak, láthatóan az új utakra törő gazdaságok receptjei immár jobban beválnak. Varga Norbert szerint „ma már az a minimum, hogy minden gazdaság tételesen követi a táblaszintű költség-bevétel arányokat”. – Ezért mondom, nem a rekordhozam a cél, hanem a nyereség: ha 6 tonnán megvan a profit, akkor az elég. A fiatalabb generáció ebben bátrabb és módszeresebb, belátja, hogy az innováció, a pénzügyi fegyelem és a több lábon állás együtt ad ellenálló képességet. A másik fontos tudás, hogy a piaccal kell kezdeni: előbb a vevő, aztán a vetőgép. A harmadik, hogy a diverzifikáció nem divat, hanem kockázatkezelés. Nálunk a 10–14 növény közül 2–3 gyengébben, 8–10 pedig vállalhatóan teljesít, és ez „kisimítja az évet”, ez menti meg a gazdaság stabilitását. A negyedik, hogy az öntözés és a logisztika dönt a stabilitásról. Az ötödik, hogy a bio akkor működik, ha teljes rendszerként kezelik – külön vevő, külön tároló, külön tisztítás, külön fegyelem. Végül a „kevesebb vegyszer, kevesebb műtrágya, több gondolkodás” elve nemcsak szakmai meggyőződés. Üzleti racionalitás is: kevesebb kötött tőkével és kiszámíthatóbb kockázati profillal évről évre talpon lehet maradni.
Logisztikában is előny a sokszínűség, követni kellene…
Lapunk azt is megkérdezte a vetésforgó logisztikájáról, hogyan hangolják össze a több kultúrát, a szűk eszközparkot és korlátozott munkaerőt. A forgójuk elsődleges célja nemcsak agronómiai, hanem logisztikai: három raktár kapacitásához, egyetlen saját kombájn üteméhez és a csapat terhelhetőségéhez igazítják. Az aratási csúcsterület nagyjából ötszáz hektár körül alakul, amit – időnként külső rásegítéssel – egy kombájnnal is le tudnak hozni, mert a kultúrák időben „széthúzzák” egymást. A borsó gyakran már június elején kezdetét veszi, utána jön az árpa, majd a búza, és csak később a tavasziak. A diverzifikáció nemcsak kockázatkezelés, hanem munkaszervezési előny is: nincsenek extrém torlódások, nem futnak „egy időablakba” a betakarítások.
A felvetésre, mindez miért nem terjed gyorsabban, úgy reagált, hogy a „megszokásnak nagy a tehetetlensége”. Szerinte sok helyen addig nem nyúlnak a kényelmes, egy-két növényes rutinokhoz, amíg a külső kényszerek (piac, időjárás, költségsokk) rá nem kényszerítik a változtatásra. Az előrelépést ma a normatív, területalapú támogatás sem igazán motiválja. Inkább valódi hatékonyságnövelő beruházásokra – öntözés, raktározás, feldolgozás – volna szükség a mezőgazdaságban.
Növényvédelem és piacosság bióban
A Noragro növényvédelmi stratégiája az élő cáfolat arra a közkeletű tévedésre, hogy bióban „kezelhetetlen” lenne a helyzet. A fajtaválasztás a kulcs: szerinte minél intenzívebbre nemesítenek egy fajtát a 8–10 tonnás elméleti potenciál miatt, annál kényesebb lesz a betegségekre és annál több ápolásra szorul. Norbert inkább robusztusabb, kisebb maximumot ígérő genetikát keres, amely kevésbé fogékony gombára és kártevőkre. Példaként említette, hogy bizonyos kártevőknél (mint a vetésfehérítő) a biológiai módszerekkel is elérhető az a kártételi szint, amely alatt a permetezés teljes költsége és taposási kára már nem térül meg. A hozam-minőség dilemmáról úgy fogalmazott: egy 5 tonnás, kiegyensúlyozott tápanyagellátású búza beltartalma sokszor versenyképesebb, mint egy 8–10 tonnás, erősen kihajtott állományé – és ezt a piac egyre több szegmensben meg is fizeti.
Trágya, komposzt és kevés bolygatás javítja a talajaikat
A Noragro pragmatikus talajművelési filozófiája nem dogmatikus: van, amikor a forgatás nélküli technológia, vagy, amikor a szántás működik – például gyomnyomás vagy időzítési kényszerek miatt. Ők többször bolygatnak, mint egy következetes no-till rendszer, viszont jóval kevesebb vegyszert használnak, és szervestrágyával, komposzttal pótolnak. A Noragrónál nevelt 50 szarvasmarha által adott szervestrágyát évek óta saját komposztprogrammal egészítik ki: trágya, kaszálék, helyi zöldhulladék és faapríték keverékéből évi 1000–1300 tonna, levegőztetett-öntözött komposzt készül. Ennek költsége 4–5 millió forint ezer tonnánként úgy, hogy évente 20–30 hektárt direkt komposztszolgáltató növényekre állítanak be. Ezeket tavasszal lekaszálják és beforgatják, csakúgy, mint ahogy a növényi maradványokat, szárat is (a kevés, állatellátáshoz szükséges bálát leszámítva) visszaforgatják a talajba. A hatás szembetűnő: nemcsak az otthoni kiskertjükben, hanem a táblákon is látható a kondíció- és színkülönbség a trágya-komposzt-keverékkel gondozott területeken.
Ezért vonzó a munkaerőnek a családi(as) gazdaság
No és ők vajon hogyan boldogulnak a munkaerő-utánpótlás neuralgikus kérdésével? – Nálunk nem probléma a munkaerő. Öt gépkezelő, egy agronómus és két irodai kolléga viszi a 700 hektáros szántó- és a legelőüzemet. Az tény, hogy a toborzás ma nem könnyű, mert a régióban egyes nagyipari beruházások magas béreket kínálnak. De aki megtapasztalja, milyen egy multi gyárában robotolni, vagy egy családias hangulatú, a személyes igényeket figyelembe vevő, rugalmas gazdaságban dolgozni, az inkább minket választ. Még akkor is, ha nem tudunk annyit fizetni, mint egy multi gépgyár, például.
A családi gazdaság egyébként Norberték esetében többgenerációs dimenzióban érvényesül. – A szüleim szerencsére nagyon sokat segítettek, és segítenek még ma is, minden téren. Feleségem, Viki hét éve szállt be a vállalkozásba, lecsábítottam Pestről, és mára kulcsszereplő a cégcsoportban. Két kisgyermekünk is rendszeresen kijár a telepre, beülnek a gépbe, úgy látom, szeretik. Persze, kicsik még, nem tudom, milyen döntést hoznak majd az életükről, tovább viszik-e a gazdaságot. Én örülnék, de nem fogom erőltetni.
Kohout Zoltán
