A cirok (Sorghum spp.) a világ egyik legfontosabb takarmány- és gabonaféléje, amely a szárazabb éghajlatot kedveli (1. kép). Hazánkban elsősorban takarmány- és szilázstermesztésre használják, de egyre nagyobb szerepet kap a bioenergia-alapanyagként. A cirok termesztése során a megfelelő fajtaválasztás, talajelőkészítés és vetéstechnológia alapvető a magas és minőségi hozam eléréséhez.
Az utóbbi években a termesztés során a klímaváltozás és az intenzívebb gazdálkodás miatt a rovarkártevők jelentősége megnőtt. A rovarkártevők jelenléte és elszaporodása komoly veszteséget okozhat a termés mennyiségében és minőségében, ezért a növényvédelem előrejelzése és célzott alkalmazása elengedhetetlen.
A cirok termesztésének feltételei
A cirok kedveli a jó vízelvezetésű, középkötött talajokat, de szárazságtűrésének köszönhetően a homokos és vályogtalajokon is eredményesen termeszthető. A cirok számára az optimális talaj-pH 5,5 és 7,5 között van. A növény legjobban a meleg, napos időjárást kedveli. Az alacsony hőmérséklet csírázási és kezdeti fejlődési problémákat okozhat. A cirok vegetációja alatt a csapadékigény változó: a csírázás és kezdeti fejlődés idején a mérsékelt nedvesség elengedhetetlen, míg a vegetáció későbbi szakaszaiban az alkalmazkodóképessége miatt a szárazság kevésbé károsítja. Az intenzív termesztés során az öntözés jelentősen növelheti a terméshozamot, kisüzemi gazdálkodásban azonban gyakran csak a természetes csapadékra lehet hagyatkozni. A tápanyag-ellátás kulcsfontosságú a termés mennyisége és minősége szempontjából. A nitrogén-, foszfor- és káliumpótlás mellett a cink és a magnézium is további előnyt nyújthat, különösen gyenge talajokon. A túlzott nitrogénadag azonban fokozza a növény érzékenységét a rovarkártevőkkel szemben.
A cirok rovarkártevői
A cirok termesztése során több rovarfaj okozhat jelentős kárt, melyek közül a legfontosabbak a következők:
– Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) hernyói a cirokszárak, levelek és szemtermések fogyasztásával jelentős kárt okozhatnak. A hernyók különösen a virágzás és szemképződés idején aktívak. A kártétel következtében a termés mennyisége csökken, a szemek torzulhatnak, és minőségük romlik. A lepke már tavasszal megjelenik, de tömeges fellépésére a nyár végére lehet számítani. A petéit a levelekre és a virágokra helyezi. A hernyók 2–3 hét alatt fejlődnek ki, majd bábozódnak. Nyár végéig 3 nemzedéke is lehet.
– Kukoricamoly (Ostrinia nubilalis): kártevő alakja a hernyó (2. kép).
A kártétele kukoricatáblánként, évjáratonként és kukoricafajtánként is jelentősen eltérhet. Hazánk egyes régióiban pedig előfordul, hogy bizonyos táblákban szinte alig okoz kárt. A klímaváltozás hatására már hazánkban is három generációja tud kifejlődni, ezért már júniustól októberig várható a kártétele. A lepke május közepe–október közepe között repül.
– Veresnyakú árpabogár (Oulema melanopus): a levelek fonákján és színén táplálkoznak, így hámozgatással okoznak kárt. Az imágók télen a talajban vagy korábbi növényi maradványokban telelnek át, a korai tavaszi felmelegedéskor aktivizálódnak.
A talajlakó kártevők, mint a drótférgek és pajorok. A csírázó cirokmag gyökerét és kezdeti hajtásait támadják. Nedves talajon gyorsan szaporodnak, és foltszerű károkat okoznak a táblán. Területi quadrát módszerrel előre jelezhető, hogy szükséges-e beavatkozás.
– Levélaknázó legyek (Liriomyza spp.): ezek a kártevők a fiatal leveleket támadják, aknázva a levéllemezt. A károsodás csökkenti a fotoszintézis hatékonyságát és a növény fejlődését. Bár önmagukban ritkán okoznak gazdasági kárt, más kártevőkkel kombinálva súlyos problémát jelenthetnek.
– Mezei pocok és más rágcsálók: a mezei pocok bizonyos területeken a cirok gyökérzetét és fiatal hajtásait rágja. Ha egy lucernatábla vagy más takarmánynövény a közelben van, az egyedszám gyorsan növekedhet. A kártétel csökkenthető a fertőzöttség rendszeres ellenőrzésével és a megfelelő védekezési módszerekkel.
A cirok rovarkártevői ellen többféle védekezési módszer is alkalmazható az integrált növényvédelmi stratégia keretében.
Biológiai védekezési lehetőségek
A természetes ellenségek – például a katicabogarak (3. kép), a fürkészdarazsak és a ragadozóatkák – alkalmazása segítheti a kártevőpopuláció csökkentését.
Az integrált növényvédelem fontos eleme a természetes egyensúly fenntartása és a túlzott vegyszerhasználat kerülése.
Kémiai védekezés: mikor és hogyan?
A rovarölő szerek alkalmazása a fertőzöttség mértékétől és a faj specifikus érzékenységtől függ. A kezeléseket célszerű a legveszélyeztetettebb fejlődési szakaszban végrehajtani, például a gyapottok-bagolylepke hernyói ellen a virágzás kezdetén. Az inszekticidek rotációja elengedhetetlen a rezisztencia kialakulásának megelőzése érdekében. A növényvédő szerek alkalmazásánál figyelembe kell venni a méhek védelmét és a környezetbarát technológiákat.
Mechanikai módszerek a gyakorlatban
•Vetésforgó: a cirok váltása más kultúrákkal csökkenti a kártevők felszaporodását.
•Talajművelés: a tarló forgatása és mélylazítás csökkenti a talajlakó kártevők számát.
•Állományellenőrzés: rendszeres bejárás, sárgatálak kihelyezése segíti a kártevők előrejelzését.
Kártevők hatása a termésre és a minőségre
A kártevők közvetlenül csökkentik a cirok terméshozamát, de a minőségre is hatással vannak. A gyapottokbagolylepke és a kukoricamoly hernyóinak rágása a szemek deformálódásához, torzulásához vezethet, ami csökkenti a takarmány értékét. A veresnyakú árpabogár a levelek hámozása révén a növény tápanyagfelvételét és fotoszintézisét gátolja, ami csökkenti a növény növekedését és szemtermésének minőségét.
A talajlakó kártevők – például a drótférgek – gyökérkárosítása a növény fejlődését lassítja, helyenként foltszerű pusztulást okozva. A mezei pocok által okozott károsodás különösen a fiatal növényekre veszélyes és előfordul, hogy egész állományt tesz tönkre. Összességében a rovarkártevők jelentős gazdasági veszteséget okozhatnak, ha a védekezés nem történik meg időben és hatékonyan.
Gazdasági és ökológiai szempontok
A cirok rovarkártevőinek kontrollálása közvetlen gazdasági előnyt jelent, mivel a kártevők elleni védekezés csökkenti a termésveszteséget és javítja a termés minőségét. Az integrált növényvédelem alkalmazása emellett ökológiai szempontból is előnyös: csökkenti a vegyszerterhelést, fenntartja a talaj és az állomány biológiai sokféleségét, védelmet nyújt a hasznos rovarok számára.
A fenntartható termesztés érdekében a gazdálkodóknak folyamatosan figyelniük kell az időjárás változásait, a kártevők megjelenését, valamint a talaj és növények állapotát. A technológiai fejlesztések, például a precíziós gazdálkodás és az automatizált monitoring rendszerek, lehetővé teszik a kártevőpopulációk pontosabb követését és a szükséges beavatkozások optimális időpontjának meghatározását.
Jövőbeli kihívások és fenntarthatóság
A klímaváltozás következtében a cirok rovarkártevőinek populációja változhat: a melegebb és szárazabb időszakok elősegíthetik bizonyos fajok gyors felszaporodását, míg az újonnan megjelenő fajok új kihívásokat jelenthetnek a termesztők számára. A jövőben a gazdálkodóknak még nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az előrejelzésre, a biológiai védekezés fokozására és az integrált növényvédelmi technológiák alkalmazására.
Összefoglalás
A cirok termesztése és növényvédelme komplex feladat, amely a megfelelő talajelőkészítéstől kezdve a fajtaválasztáson át a rovarkártevők elleni integrált védekezésig terjed. A legfontosabb rovarkártevők – veresnyakú árpabogár, drótférgek, levélaknázó legyek és mezei pocok – jelentős termésveszteséget okozhatnak, ha nem történik célzott és időben végrehajtott védekezés.
Az integrált növényvédelem kombinálja a biológiai, kémiai és kulturális módszereket, biztosítva a környezetbarát és fenntartható termesztést. A rezisztencia kialakulásának megelőzése, a méhek védelme, valamint az okszerű növényvédőszer-használat elengedhetetlen a hosszú távú sikerhez. A jövő kihívásai között szerepel a klímaváltozás hatása, az új kártevőfajok megjelenése és a fenntartható gazdálkodási gyakorlatok adaptálása.
A rendszeres állományellenőrzés, az előrejelzési módszerek alkalmazása, valamint a biológiai és kémiai védekezési módszerek integrált alkalmazása biztosítja, hogy a cirok egészségesen fejlődjön, és a termés mennyisége és minősége optimális maradjon.
A ciroktermesztők számára 2025. szeptember 4-i adatok szerint a következő hatóanyagok álltak rendelkezésre:
– méhekre kifejezetten veszélyes: Pirimifosz-metil, cipermetrin, deltametrin (2025. 10. 31.)
– méhekre nem jelölésköteles: acetamiprid,
– csávázószer: flupiradifuron (2025. 10. 31.)
Takács Attila
növényvédelmi entomológus
Agrárágazat Tudástár: Cirok kártevők és védekezés – A cirok kártevői, mint a gyapottok-bagolylepke, kukoricamoly és drótférgek, komoly terméskiesést okozhatnak, de integrált növényvédelemmel és precíziós gazdálkodással csökkenthetők a károk.
