Így óvjuk a következő szezonra
A téli hónapokra alaposan fel kell készíteni a betakarítógépeket, hogy károsodás nélkül átvészeljék a hideg időjárást és a következő szezonban gond nélkül indulhassanak. A helyes tárolás és előkészítés a legjobb védelem a drága meghibásodások ellen.
A tárolóhely kiválasztása: védelem a rágcsálók és a korrózió ellen
Amikor a kukorica betakarítása lezárul, a betakarítógépek hosszú hónapokra pihenőre vonulnak. Egy több 10 vagy akár százmilliós értékű kombájn hosszú időre marad üzemen kívül, ezért már a tárolóhely megválasztásánál kezdődik a gondos felkészítés. A legnagyobb kockázatot ilyenkor a nedvesség és a rágcsálók okozzák, amelyek képesek kábeleket, szigeteléseket vagy vezérlőegységeket is tönkretenni. Ezért kerülni kell minden olyan helyet, ahol szemes termény, vetőmag vagy állati takarmány van tárolva – ezek a helyek vonzzák a kártevőket. A rágcsálók nemcsak a vezetékek szigetelését rágják meg, hanem fészket is építenek az elektromos dobozok és panelek közé. A testük által kibocsátott hő és a szerves anyagok gyorsítják a korróziót, a vizeletük pedig agresszív anyag, ami még az alumínium alkatrészeket is megmarja. A zárt műtrágyatároló sem alkalmas a kombájn téli tárolására, mert a levegőben lévő ammóniagőzök és sók erősen korrozív hatásúak, idővel tönkretehetik az elektromos csatlakozókat, reléket és érzékelőket. A félig nyitott, huzatos gépszín ideális választás, mert az állandó légmozgás csökkenti a párásodást, így a gép fémfelületei nem rozsdásodnak. Ha a kombájn teljesen zárt helyiségbe kerül, a rágcsálók távoltartása ilyenkor nélkülözhetetlen: csapdákkal, elektronikus riasztókkal és illatos csalétkekkel is érdemes védekezni.
Ha nincs fedett lehetőség, a gép a szabad ég alatt is áttelelhet, de a legérzékenyebb pontokat – a magtartályt, a motorteret és a fülke tetejét – takarni kell. A vízzáró ponyva jó szolgálatot tesz, de a pára alatta rekedhet, ami rozsda- és penészesedéshez vezethet. A takarás alá szellőzőrudakat vagy alátéteket érdemes helyezni, hogy a levegő áramolhasson, és a fólia épségét a tél során többször is ellenőrizzük.
Az energiaforrás leválasztása: Akkumulátor nélkül biztonságosabb a tél
A korszerű kombájnok számos elektronikai egységgel működnek, ezért a tárolás idejére az akkumulátor eltávolítása az egyik legfontosabb teendő. Ha a gép hosszú ideig áll, az akkumulátor fokozatosan lemerül, és a hideg is rontja az állapotát. Célszerű tehát lekötni a sarukat, majd kiszerelni az akksit és fagymentes helyen tárolni.
A karbantartásmentes típusokat is érdemes időnként utántölteni, a régebbi, folyadékos változatoknál pedig a savszintet is ellenőrizni kell. Az ilyen apró figyelmességek hónapokkal meghosszabbíthatják az akkumulátor élettartamát. Az is fontos, hogy a sarukat zsírral vagy védőspray-vel kenjük be, így elkerülhető az oxidáció. Az elektromos kábelek végét szigetelőszalaggal zárjuk le, hogy ne juthasson be nedvesség, mert az télen fagyáskor szétfeszítheti a vezetékeket.
Alapos tisztítás és zsírzás – a korrózió elleni védelem alapja
A leállás előtti utolsó feladat mindig a tisztítás. Itt megoszlanak a vélemények: egyesek szerint a nagynyomású vizes mosás veszélyes a modern gépekre, mások viszont elengedhetetlennek tartják. A valóságban mindkét módszernek van létjogosultsága. A levegős tisztítás kíméletes, nem okoz korróziót a csapágyakban és elektromos csatlakozókban. Ugyanakkor a járószerkezet és az alváz esetében – főleg, ha sár tapadt rá – a melegvizes, nagynyomású mosás elkerülhetetlen. A mosóvíz ideális hőmérséklete 60–70 °C, mert így hatékonyan oldja a zsíros szennyeződéseket, de nem károsítja a tömítéseket. A víznyomást 80–120 bar között érdemes tartani: ez elegendő a szennyeződés eltávolításához, de nem tesz kárt a festésben vagy a műanyag elemekben. A tisztítás után a víz bejuthat a csapágyházakba és egyéb szerkezeti pontokba, ezért azokat zsírzással ki kell szorítani, majd röviden meg kell járatni a gépet.

A cséplőszerkezet, a magleválasztó és a motor környékét inkább sűrített levegővel érdemes megtisztítani, hogy ne okozzon oxidációt. Az olaj- és porlerakódásokat oldószerrel lehet eltávolítani, de ezek után is gondos szárítás szükséges. A láncokat és csigákat olajos kendővel dörzsöljük át, és mozgó alkatrészeiket újrazsírozzuk.
Az adapterek, különösen a kukoricacső-törők, ugyancsak igénylik a meleg vizes tisztítást, hiszen a szármaradvány és sár könnyen megül rajtuk. A láncokat és csigákat a letárolás előtt le kell tisztítani, olajjal bevonni, és ha a gyártó előírja, akár olajfürdőben is pihentetni. Az adaptert a gyártó által biztosított bakokra helyezve érdemes fedett helyen tárolni, hogy a fémfelületek ne érintkezzenek a nedves talajjal.
A magáram útjának tisztítása és a kondenzvíz kezelése
A kombájn szinte minden egysége találkozik terménnyel, ezért a szennye ődések és maradványok eltávolítása kulcsfontosságú. A csigák, elevátorok és magtartályok belsejében maradó mag vagy por nemcsak rozsdásodáshoz, hanem rágcsálóinvázióhoz is vezethet. A tisztításhoz nyissuk ki a felhordó ajtókat, húzzuk ki a rostákat és az előkészítő asztalt, hogy a levegő jól átjárhassa. A szíjhajtásokat tehermentesíteni kell, kivéve a motorét, amelyek automata feszítéssel működnek. Fontos, hogy a lazítás előtt a feszes állapotot megjelöljük, hogy tavasszal visszaállítható legyen az eredeti pozíció.
Az üzemanyagtartály állapota szintén lényeges: a régebbi, fémből készült tankokban a téli hőmérséklet-ingadozás miatt víz csapódhat ki, ami korróziót és üzemzavarokat okozhat. A legjobb, ha a tárolás előtt teletöltjük gázolajjal, így kiszorítjuk a levegőt. A műanyag tartályoknál a pára a vízleválasztó szűrőn keresztül leengedhető – ezt érdemes még tél előtt elvégezni. A víz leeresztése után a szűrőházat is célszerű áttörölni, nehogy a kondenzvíz megfagyva eltömítse a rendszert.
A motorlégszűrőt mindig alaposan ki kell tisztítani, a belsőt pedig érdemes újakra cserélni. A poros vagy nedves szűrő nehezen engedi át a levegőt, ami a motor túlmelegedéséhez és teljesítménycsökkenéshez vezethet. A légszűrők élettartama jellemzően 300–400 üzemóra, de ha sok poros körülmények között dolgozik a gép, ez az érték felére is csökkenhet.

Folyadékok, gumik, csapágyak és a tavaszi újraindítás előkészítése
A hűtőfolyadék és az ablakmosó folyadék téli változatát töltsük fel, de ne feledjük: a fagyálló élettartama is véges, időnként cserére szorul, mert a korróziógátló hatása elhasználódik. A gépkönyvben megadott csereperiódus betartása különösen fontos, mert a régi folyadék savasodhat, és belülről támadhatja a hűtőrendszert.
A gumiabroncsokat is kímélni kell a hosszú pihenő alatt. Egy 10–16 tonnás kombájn hónapokon át ugyanazon a ponton terheli a kerekeket, ami deformációhoz vezethet. Ha mód van rá, a gépet bakoljuk fel, hogy a kerekek enyhén elemelkedjenek a talajtól – ezzel sokat tehetünk a gumik élettartamáért. A levegőnyomást a tárolás előtt kissé emeljük meg, mert a hidegben természetes nyomáscsökkenés történik.

A tengelycsapágyazások hosszabb állás után hajlamosak kiszáradásra, a berozsdásodásra. Ha a gép fedett helyen pihen, havonta érdemes átforgatni a kerekeket, hogy a zsírzóanyag ne ülepedjen meg egy ponton. A tavaszi újraindítás előtt minden olajszintet ellenőrizni kell, a légszűrőket, a szíjakat és a láncokat vissza kell feszíteni az eredeti pozícióba. A gép első beindítása után érdemes rövid ideig alapjáraton működtetni, hogy a kenőanyag mindenhová eljusson.
A fenti lépések következetes betartásával tavasszal nem meglepetések, hanem üzembiztos indulás várja a gépkezelőt. A gyári kézikönyvben szereplő, típusonkénti előírásokat ugyanakkor mindig be kell tartani, hiszen az egyes szerkezeti megoldások eltérhetnek.
Farkas Imre
Agrárágazat Tudástár: Kombájn téli felkészítése – A betakarítógépek biztonságos átteleltetésének alapja a megfelelő tárolás, a rágcsálók elleni védelem, az akkumulátor kiszerelése és a teljeskörű tisztítás. A nedvesség, a por és a maradék termény gyorsítja a korróziót, ezért a csigák, elevátorok és tartályok alapos ürítése, valamint a zsírzás kulcsfontosságú. A gumik tehermentesítése és a folyadékszintek ellenőrzése biztosítja, hogy tavasszal üzembiztosan induljon a gép.



