További bizonytalanságot adhat a mezőgazdasági piacoknak, hogy Kína várhatóan nem teljesíti az USA-nak tett ígéreteit szójavásárlás-ügyben. Miután Donald Trump vámháborúja kiütötte az USA-t a kínai piacról, ezen nem is nagyon lehet csodálkozni. Íme, a friss fejlemények!
Kínai taktika: vásárlásnak tűnő vásárlás
Mint ősszel folyamatosan követtük, az USA elnökének vámháborúja Kínát arra indította, hogy – a korábbi sokéves gyakorlattal ellentétben – más beszállítótól biztosítsa hatalmas szójaimportját. Az USA korábban soktízmilliós, sok dollármilliárdos szójaexportjával szemben idén ősszel Kína már szinte nem vett semmit. Majd Trump kínai látogatása után úgy tűnt, megnyugszanak a kedélyek. Kína október 30-án aláírt egy hangzatos „keretmegállapodást”, ami papíron azt ígéri, Peking idén 12 millió tonna, 2026–2028 között pedig évi 25 millió tonna amerikai szójababot vesz. A piac ennek örülhetne is – ha nem lenne deja vu érzése. A kereskedők egy része ugyanis már most úgy számol, hogy Kína legfeljebb annyit vásárol, hogy „aktívnak tűnjön”, miközben a valódi volumen messze elmaradhat a vállalásoktól. Az első tavasz óta Kínába induló amerikai szójaszállítmányok ugyan megjelentek az öböl menti kikötőkben, és november közepén egy rövid, látványos vásárlási sprint is történt, de az összkép ettől még nem lett megnyugtató: a 12 millió tonnás célszámhoz képest ez inkább jelzésértékű gesztus, nem igazi teljesítés. Lásd erről cikkünket: Könyöradomány: Kína csak pár szem USA-szójababot vesz.

Tüskés piacokat generál a fedősztori
A „színleg megegyezünk, aztán majd meglátjuk” forgatókönyv most azért különösen kényes, mert a szójaárak világszerte idegesítik a termelőket. Az év elején a kínai vételi kedv hiánya közel ötéves mélypontra nyomta az amerikai határidős árakat – farmerek ezrei hatalmas veszteségeket „köszönhetnek” Trumpnak. A novemberi megugrás ugyan azonnal visszakapcsolta az árfolyamokat és elindította a gazdák eladásait, de kérdés, meddig tart ez a felpattanás. A piac most mohón reagál a legkisebb kínai vételi hírre is – csakhogy éppen ez a probléma. Ha a kínai oldalon a vásárlás inkább taktikai üzenet, mint stabil kereslet, akkor a szója ára könnyen „tüskésre” válik: jön egy felpattanás a reményre, aztán visszahűl, amikor kiderül, hogy a nagy számok megint csak fedősztorik.
Brazília alighanem kiütötte az USA-t a kínai piacról
A háttérben ott van a nagyon földhözragadt valóság is: Brazília bőséges kínálattal, sokszor olcsóbban tud szóját adni, és a betakarítási-exportszezonja pont akkor erősödik, amikor az amerikai export tipikusan gyengül. Ráadásul az is elhangzik a piaci érvelésekben, hogy Kínának nem csak akarni kell a nagy amerikai mennyiséget, hanem be is kell tudni fogadni: tárolókapacitás, logisztika és a már lekötött, brazil eredetű tételek mind korlátot jelentenek. Ha pedig a kínai importban az USA csak „díszvendég” marad a menetrendben, akkor a vártnál kisebb amerikai export nemcsak az amerikai piacon hagy nyomot, hanem globálisan is növeli a bizonytalanságot.
A történet röviden az, hogy Kína most is úgy tárgyal, ahogy a világ már megszokta: ad egy gesztust, hogy legyen mit felmutatni a vámháború utáni időszakban, de közben nyitva hagyja a kiskapukat, és a vásárlások tempójával finomhangolja a piacot. Ennek az a mellékhatása, hogy a szójaárak könnyen elindulhatnak felfelé, ha a vevők attól tartanak, hogy bármelyik héten fordulhat a kínai importprogram. Ám lehet az ellenkezője is, marad a kivárás, és megint csak egy „aktívnak tűnő” minimum jön. A termelők és a takarmánypiac szempontjából ez a legrosszabb kombináció. Nem biztos, hogy valóban drágul a szója, de az esélye és a kockázata mindenképpen nő – és ez már önmagában is árat épít a döntésekbe.
Agrárágazat Tudástár: Kína–USA szójaalku – ígéret kevés vásárlással – Kína 12 millió tonna amerikai szója vásárlását ígérte 2025-re, ám a piac szerint ez inkább diplomáciai gesztus, mint valós vállalás. A brazil kínálat olcsóbb és bőségesebb, ezért Peking továbbra is főként onnan importál. Az amerikai eladások csak jelzésértékű szinten mozognak, így a szója világpiaca „tüskés”: rövid felpattanások és gyors lehűlések váltják egymást a bizonytalan kínai kereslet miatt.
