Közösségi összefogással és szakmai elkötelezettséggel lett a szadai Székely-kert szelvénye az Év Talaja
A Magyar Talajtani Társaság (MTT) idei felhívására huszonkét jelölés érkezett, s a győztes a Székely-kertből feltárt, löszön és humuszon nyugvó szadai talajszelvény lett. A dombsági rétegek egyszerre őrzik a Pannon-tenger üledékeit és Szada gyümölcsészeti múltjának nyomait; a felső szinteket gyümölcsfák és szőlőtőkék gyökérzete szövi át. A helyi közösség – iskola, önkormányzat, civil és vállalati szereplők – a „Talaj a talpad alatt” program keretében nem csupán feltárta és leírta a szelvényt, hanem élő, oktatható köztérré is tette: a gyerekek a falban rajzoltak, a felnőttek kérdeztek, a szakemberek magyaráztak. A helyszínválasztás jelképes: a Székely Bertalan nevét viselő kert a kulturális emlékezetet és a termőföldet kapcsolja össze.
Ha értjük, meg is óvhatjuk
Kovács Károly Zoltán: a szadai szelvény üzenete a dűlőknek
Kovács Károly Zoltán, az MTT Oktatási- és Ismeretterjesztési Szakosztályának elnöke szerint az „Év Talaja” sorozat elsődleges tétje a társadalmi figyelem fenntartása. A talajtannak ki kell lépnie a laborokból és a tanszékekről: az időjárásról mindenki beszél, a talaj mélyebb ismeretei azonban gyakran hiányoznak – nemcsak a városban, sokszor a mindennapi gazdálkodásban is. A szadai szelvény szerinte tankönyvszerűen mesél a Gödöllői-dombság löszös üledékeiről és a felszínfejlődésről; megmutatja, hogy néhány méter oldalirányú eltolódás is más szerkezetet, más gyökérviselkedést, más vízviszonyokat hozhat. A csúcspont a monolit: a bolygatatlan, egy méter magas „földkép”, amely a rétegek színét, szerkezetét, átmeneteit megőrzi és vándoroltatva bemutathatóvá teszi.
Kézzel fogható talajsztorik
„A talaj több, mint por és sár: a múltunk, a jelenünk és a jövőnk is benne rejlik. A Magyar Talajtani Társaság (MTT) 2022 óta rendezi meg az Év Talaja választást, amelynek célja, hogy a társadalom figyelmét ráirányítsa erre a sokszínű, nélkülözhetetlen természeti erőforrásra. A program lényege, hogy bárki jelölhet talajszelvényt, a döntést pedig a közösség hozza meg: a Társaság Facebook-oldalán leadott szavazatok alapján dől el, melyik talaj nyeri el az adott év megtisztelő címét” – ismerteti Kovács Károly Zoltán. Az online kampány sikerének titka épp az, hogy a mindennapi közösségimédia-görgetés közben a felhasználók talajfotókkal és ismeretterjesztő leírásokkal találkoznak – vagyis a tudomány szó szerint „alulról” építkezve jut el az emberekhez.
A nyertes talajt minden évben december 5-én, a Talaj Világnapján mutatják be. Az Év Talaja program különlegessége, hogy a győztes szelvényből úgynevezett talajmonolit készül – egy 1 méter hosszú, bolygatatlan, tartósított minta a szelvény falából. Ezeket a monolitokat eddig az Agrárminisztériumban gyűjtötték, ahol szakmai konferencia keretében mutatták be őket. Idén már, első ízben a korábbi évek győzteseivel együtt a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban is megtekinthetők lesznek.
Szadai győzelem: a múlt, a táj és a felelősség találkozása
A 2025-ös választás győztese a Szada határában feltárt talajszelvény, amely a Gödöllői-dombság fejlődéstörténetének lenyűgöző lenyomatát hordozza. A szelvény bemutatja a Duna által kifújt meszes homokokat, a löszrétegeket és a pannon üledékeket, miközben az erdőtalaj-jelleg és az emberi művelés hatása is jól nyomon követhető. „Ez a talaj kétméteres mélységig mesél a múltról. Látszik benne a földhasználat története, a természet és az ember együttélése” – fogalmaz Kovács Károly Zoltán, aki maga is Szadán nőtt fel.
A környék domboldalai hajdan gyümölcsösökkel és szőlőkkel voltak tele, a település különösen híres volt a meggyről. Az utóbbi évtizedekben azonban a főváros közelsége miatt az agglomeráció rohamosan terjeszkedett, és a hagyományos tájhasználat fokozatosan visszaszorult.
„A szadai talaj győzelme szimbolikus. Nemcsak szakmailag értékes, hanem üzenetében is illeszkedik az MTT idei tematikus évéhez, amely a talajfedés és a talajszennyezés problémáira hívja fel a figyelmet”– tette hozzá Kovács Károly Zoltán.
A Föld üzenete mindannyiunknak szól
A választás ezúttal is közösségi összefogás eredménye volt: a szadai szelvény mögött sokan álltak ki, így előzte meg a másik esélyes, Debrecen-Pallag térségéből érkező jelöltet. Az esemény fő üzenete pedig egyértelmű: a talajvédelem, a szennyezések megelőzése és a felelős földhasználat közös ügyünk, amely a gazdálkodóktól a városlakókig mindenkit érint.
Ahogy az elnök fogalmazott: „Gyerekként én is ezeken a dombokon játszottam. Ma, amikor az egykori gyümölcsösök helyén házsorok nőnek ki, különösen fontos, hogy megértsük: a talaj nem megújul végtelenül. Amit elveszítünk belőle, azt a jövő generációitól vesszük el.”
A Magyar Talajtani Társaság célja, hogy a tudományos ismereteket a társadalom minél szélesebb rétegeihez juttassa el – legyen szó oktatásról, gazdálkodásról vagy környezettudatos szemléletről. „Mert a talaj, amelyen élünk, végső soron mindannyiunk közös öröksége” – fűzte hozzá Kovács Károly Zoltán.
Lehoczki Balázs: gyökerek a mészben, lélek és közösség a talaj körül
Lehoczki Balázs, a Terragro Kft. területi képviselője „tapasztalati talajtannak” nevezte a szadai bemutatót. Mint mondta, a projektet önkéntes, közösségi szerveződés hozta mozgásba; az iskolától az önkormányzatig mindenki talált benne szerepet. A „talaj tapicskoló” állomáson a komposzttól a homokig különböző anyagokat lehetett kézbe venni, a szelvény falán pedig a rétegek textúrája és színe mesélt. Szakmai szemmel a legerősebb pillanat az volt, amikor kétméteres mélységben is csuklóvastag szőlőgyökeret találtak, amely áttörte a meszes márgát: a tankönyvi arányok hirtelen valósággá váltak. A szelvény barna erdőtalajként viselkedik, világos átmenetekkel és eróziós jelekkel, amelyek a műveléstörténetet is felidézik. A monolitkészítés aprólékos munkája szerinte nem díszlet, hanem emlékezet: közösségi terekbe, pincékbe kerülve identitást hordoz.
Lehoczki Balázs szerint a csapadék talajba fogadása kulcskérdés, feltétele a jó szerkezet, a felső szintek stabil szervesanyag-tartalma és a megfelelő biológiai aktivitás. A takarónövény lassabb, de biztos út; a jó minőségű, érett szervestrágya gyorsabban hatna, de egyre szűkösebb, mert a növénytermesztés és az állattartás szétvált. Érdemi részmegoldás lehet a települési zöldhulladék tudatos komposztálása és helyi visszaforgatása. Az öntözési infrastruktúra újjáépítése sok helyen költséges és lassú; ezért első védelmi vonal a vízmegőrző talajállapot.
A művelés technológiájáról azt hangsúlyozta, hogy a rétegek ismerete nélkülözhetetlen: a művelési mélység, a bolygatás mértéke és a tápanyag-kijuttatás módja dönti el, hogyan kapcsolódik a gyökérzóna a mélyebb, meszes üledékekhez. A szadai profil rávilágított, hogy a túl sekély, rutinszerű beavatkozások könnyen gátolják a termésképzést, míg a rétegzett, célzott technológia teret ad a gyökérnek és a víznek.
Ugyancsak Lehoczki Balázstól származik riportkörképünk talán legszebb gondolata – a szakember úgy fogalmazott: a talaj nem pusztán „morzsalékos anyag”, hanem élő szövet, amely egyszerre épít és bont, és amelyhez emiatt lelkileg is kapcsolódni kell.
Így lett közösségi ügy a szadai Év Talaja
Prókai Orsolya, az Öreghegyi Csemete Tanoda egyik alapítója és lelkes tulajdonosa (munka- és üzlettársa Kocsis Ibolya; mindketten kertészmérnökök) azt hangsúlyozta, hogy a szelvény közösségi ponttá vált. A helyszín – a falu közepe, a Székely-kert egy bolygatatlan része – tudatos választás volt, hogy a gyerekek és a járókelők szó szerint „beleléphessenek” a talajba. A tanoda a gyerekek nyelvén fordít: talajtípusokat és komposztot visz a helyszínre, magyarázza a Pannon-kori eredetet, és megmutatja, hogy az „íz” a természetes talajból jön. A program csúcspontja az volt, amikor két és fél méteren is látszott egy szőlőgyökér: kézzelfogható bizonyítéka annak, milyen mélyre megy a növény vízért és tápanyagért.
Szerinte nem korai a talajról beszélni a legkisebbeknek sem, ha jól fordítjuk le a témát. A közösségi visszajelzések azt mutatták, hogy a díj csak eszköz: a lényeg a figyelem tartós átterelése a termőföldre. A tanoda története – két agrármérnök édesanya erdőszéli tankertje és ültetőasztalai – ma már önkormányzati programokhoz és hétvégi, nyári táborokhoz kapcsolódik; a nagyobbaknál az energianövények és a körforgásos gazdálkodás is előkerül.
A szadai szelvény idei sikere abban áll, hogy egyszerre teljesített tudományos és társadalmi küldetést. A monolitok és a terepi bemutatók szakszerűen interpretálják a rétegtant; közben a gyerekek ujjlenyomata és a felnőttek kérdései azt jelzik, hogy a talaj kilépett a tankönyvből. A talaj nem puszta közeg, hanem életfeltétel: épít és bont, vizet tárol és továbbít, szénraktár és élőhely. Aki ezt testközelből látja, másként gondolkodik a művelési mélységről, a bolygatás mértékéről, a takarónövényről és a szervesanyag-visszapótlásról.
Üzenet, lélek és kötődés
Az Év Talaja sorozat tehát mind fontosabbá váló kulturális üzenet is egyben. A Székely-kert nemcsak helyszín, hanem narratíva. A gyümölcsös múlt, a szőlő, a dombvidéki parcellák karaktere és a mai beépülés határai mind egy szelvény falában olvashatók. A helyi szervezetek együttműködése azt bizonyítja, hogy a talajtan nem szűk szakmai ügy: közösségi identitáselem. A monolit – mint „földkép” – közösségi terekben ugyanúgy helyet kérhet, mint egy tájfotó: emlékeztet arra, hogy a talaj a közös vagyon része.
A szadai Székely-kert szelvénye azért lett az Év Talaja, mert egyszerre teljesítette a tudományos érvényesség és a társadalmi hasznosság kritériumát. A rétegek világosak, a talajélet jelei gazdagok, a dűlői különbségek kézzelfoghatók; közben a szervezés önkéntes és nyitott, a bemutató élményszerű. A fő üzenet mégis egyszerű: a talaj élő szövet. Nemcsak közege a növénytermesztésnek, hanem az élet egyik alapja – vízhez, élelmiszerhez, szénhez, tájhoz köt bennünket. Ha értjük, meg is óvhatjuk, és lélekben is kapcsolódhatunk hozzá.
Kohout Zoltán
Az Év Talaja kiállítás a Mezőgazdasági Múzeumban nyílik december 5-én, Az Év Talaja Konferencia 2025 keretében. Program és regisztráció az alábbi linken:
https://ite.aki.gov.hu/az-ev-talajakonferencia-2025
Agrárágazat Tudástár: Év Talaja – A szadai Székely-kert löszön és humuszon kialakult talajszelvénye közösségi összefogással nyerte el a címet, bemutatva, hogy a talaj élő szövet: múltat őriz, vizet tárol, gyökereket vezet és csak akkor marad termékeny, ha értjük rétegeit, óvjuk szerkezetét és felelősen használjuk.
