Első ránézésre ellentmondásos kép rajzolódik ki a magyar (mező)gazdaság hitelezéséről. Miközben a nemzetgazdaság társas vállalkozásainak hitelállománya egy év alatt 2,8%-kal, 13 098 milliárd forintra nőtt, addig a mezőgazdaság hitelállománya 1,8%-kal, 1041 milliárd forintra csökkent. Ez önmagában is jelzésértékű: az agrárium pénzügyi pályája eltér az összgazdasági trendtől.
Más hiteltörténet
A nemzetgazdaság egészében a növekedést főként a forintalapú hitelek bővülése hajtotta (+5,5%), miközben a devizahitelek állománya lényegében stagnált. Ez óvatos, de tudatos eladósodásra utal: a vállalkozások inkább a kiszámíthatóbb forintforrásokat választják, és jellemzően hosszú lejáratra (a hitelek háromnegyede éven túli). Vagyis a gazdaság más ágazataiban továbbra is van beruházási hajlandóság és hitelfelvételi bátorság.
Az agráriumban viszont más a történet. Itt nemcsak az összes hitelállomány csökkent, hanem az ügyfélszám is visszaesett (–6,2%), miközben az ügyletek száma is mérséklődött. Ez arra utal, hogy kevesebb gazdaság aktív a hitelpiacon, nem pedig arra, hogy ugyanannyian, csak kisebb összegekkel dolgoznának. Pénzügyi értelemben ez inkább kivárást és óvatosságot jelez, mint erősödést.
A szerkezet még beszédesebb. Az egyéni gazdaságok hitelállománya 2,7%-kal csökkent, részesedésük öt év alatt 43,6%-ról 35,8%-ra esett vissza. Vagyis a kisebb, sérülékenyebb szereplők egyre kevésbé támaszkodnak hitelre – vagy nem is jutnak hozzá. Közben a hiteleken belül a beruházási hitelek állománya csökkent, miközben a rövid lejáratú, működési célú – különösen a folyószámla – hitelek aránya látványosan nőtt. Az elmúlt öt évben a folyószámlahitelek aránya 13,3%-ról 22,1%-ra emelkedett.
Ez pénzügyi szempontból fontos üzenet: a hitel egyre kevésbé a fejlesztést, és egyre inkább a túlélést szolgálja. Amikor a gazdaságok rövid távú likviditási eszközökkel pótolják a hiányt, az általában arra utal, hogy a jövedelmezőség bizonytalan, a beruházások megtérülése kérdéses. A hitelpiac tehát nem befagyott, hanem átalakult: működésre még van hitel, hosszú távú fejlesztésre viszont egyre kevesebb.
Koncentráció és következtetés
Az élelmiszeripar ezzel szemben 3,9%-os hitelállomány-növekedést mutatott, miközben az ügyfélszám csökkent, az ügyletek száma viszont nőtt. Ez koncentrációra utal: kevesebb, de nagyobb és aktívabb szereplő finanszírozza magát, ami erősebb tőkehelyzetet és jobb banki alkupozíciót sejtet.
Összességében a számok alapján nem mondható ki, hogy az agrárium pénzügyileg megerősödött – akkor a beruházási hitelek növekednének. De az sem igaz, hogy hitelválság lenne. A hitelmozgás él, csak nettó értelemben lefelé tart, és egyre inkább rövid távú eszközökre épül. Ez inkább egy óvatos, bizonytalan környezethez alkalmazkodó ágazat képe, ahol a gazdálkodók és vállalkozások mérlegelnek. Vagyis nem az a kérdés, hogy „kell-e hitel”, hanem az, hogy szabad-e, megéri-e most hosszú távra eladósodni.
(forrás: AKI)
Agrárágazat Tudástár: Agrárhitelezési szerkezetváltás – Az agrárhitelezési szerkezetváltás azt jelenti, hogy a mezőgazdaságban a hitel egyre kevésbé beruházási, fejlesztési célokat szolgál, és mind nagyobb arányban rövid lejáratú, működési és likviditási eszközzé válik, ami óvatosságra, kivárásra és a jövedelmezőség bizonytalanságára utal, miközben az ágazat pénzügyi pályája eltér a nemzetgazdaság egészének növekedő hiteltrendjétő.
