A szántóföldi növénytermesztésben visszatérő félelem, hogy a hideg tél károsítja az őszi vetéseket. Ám a búza és a repce esetében a tartósan hűvös, 8 °C alatti hőmérsékletű időszak nem veszély, hanem alapfeltétel az egészséges fejlődéshez, stabil terméspotenciálhoz. A mezőgazdasági növényvédelem egyik izgalmas fejezete az összetett élettani folyamat, a vernalizáció.
Önvédelmi hideginger
Bár a szó latin gyökere a tavaszra utal, valójában a haszonnövények téli életéről szól. A vernalizáció az a hideginger, amely nélkül az őszi vetésű növények nem képesek szabályosan átállni a vegetatív növekedésről a generatív fejlődésre, vagyis a kalászolásra, illetve virágzásra. A búza és a repce számára ez jellemzően 0–8 °C közötti hőmérsékleten, 40–50 napon keresztül biztosított hidegperiódust jelent. Magasabb vernalizációs igényű búzafajták esetében inkább az 50 naphoz közelít ez az érték, míg az alacsonyabb igényűeknél már 40 nap is elegendő lehet.
Ősszel, a nappalok rövidülésével a növények olyan növekedést gátló anyagokat termelnek, amelyek megakadályozzák a túlzott hajtásmegnyúlást a tél beállta előtt. Ez egy tudatos „önvédelem”: a növény így csökkenti a kifagyás és a téli pusztulás kockázatát. A tartós hideg hatására ezek a gátló anyagok fokozatosan lebomlanak, és a növény „felismeri”, hogy a tél után újra növekedhet.
Nélkülözhetetlen pihenőidő
A hűvös időszak másik fontos hozadéka a lassabb anyagcsere. A növény nem nyurgul, nem fordít energiát gyors hajtásnövekedésre, hanem tartalékokat halmoz fel. A búzánál ez erőteljesebb bokrosodást, a repcénél vastagabb gyökérnyakat és mélyebbre hatoló karógyökeret eredményez. Ezek tavasszal jobb víz- és tápanyagfelvételt, valamint nagyobb stressztűrést biztosítanak, különösen száraz vagy hőstresszes időszakokban.
A tartós hideg emellett természetes növényvédelmi szerepet is betölt. A fagyos idő csökkenti a kártevők – például levéltetvek, repcebolhák – és a kórokozók túlélési esélyeit. Enyhe teleken ezek az élőlények aktívak maradhatnak, ami tavasszal korai és erős fertőzési nyomást, valamint magasabb növényvédelmi költségeket eredményezhet.
Termésnövelő hideg
A vernalizáció intenzitása közvetlenül hat a terméshozamra is. Intenzív hideghatás esetén a búza korábban és egyenletesebben kezd kalászt fejleszteni, az oldalhajtásokon is több orsószegmens alakul ki, ami több szemtermést jelent. Enyhe teleken viszont a kalászolás késik, az oldalhajtások terméketlenebbek lehetnek, és a később fejlődő hajtások érzékenyebbé válnak a tavaszi aszályra és nyári hőhullámokra.
Ha fennáll az enyhe tél kockázata, vagy az őszi vetés túl későn történt, agronómiai döntést kell hozni. Ilyen esetekben szóba jöhet tavaszi gabonák vetése, vagy alacsony vernalizációs igényű, úgynevezett „őszi típusú tavaszi búzák” alkalmazása, amelyek enyhe tél után is képesek időben fejlődésnek indulni.
Összességében elmondható: a búza és a repce számára a tél nem ellenség. A tartós, 8 °C alatti hőmérséklet a termés egyik legfontosabb előfeltétele, amely meghatározza a gyökérfejlődést, a bokrosodást, a növényvédelmi kockázatokat és végső soron a betakarítható hozamot is.
Agrárágazat Tudástár: Vernalizáció (TT) – A vernalizáció az őszi vetésű növények (búza, repce) számára nélkülözhetetlen, 0–8 °C közötti, tartós hideginger, amely lehetővé teszi a vegetatív fejlődésről a generatív fázisra való átállást; hiányában gyengébb bokrosodás, késői kalászolás, alacsonyabb terméspotenciál és nagyobb stresszérzékenység alakul ki, míg a megfelelő hideghatás jobb gyökérfejlődést, egyenletesebb fejlődést és stabilabb termést eredményez.
