A magyar mezőgazdaság működési környezete alapjaiban változott meg: az önálló, széttagolt gazdálkodás egyre kevésbé életképes, miközben a piac, a finanszírozás és a támogatáspolitika egy irányba mutat. Az integráció ma már nem stratégiai előny, hanem feltétel a fennmaradáshoz.
Csak érzelmi akadálya van a hazai kibontakozásnak
A gazdálkodók előtt álló kihívások nem elsősorban technológiai jellegűek. A legnagyobb akadályt továbbra is a bizalomhiány, az individualista beidegződések és a koordináció hiánya jelenti. Pedig a szakértők szerint ezek kezelhetők lennének világos jogi szabályozással, átlátható döntési mechanizmusokkal és jól definiált koordinátori szerepekkel. Az erőforrások hatékony kihasználása, a költségek csökkentése és a jövedelmezőség stabilizálása szervezett együttműködés nélkül ma már nem reális cél.
Piaci sikert is hoz az együttműködés
A piaci oldal különösen élesen mutatja meg az integráció szükségességét. A kis- és közepes gazdaságok önállóan nem képesek olyan volumenben, egységes minőségben és kiszámítható módon megjelenni, amit a feldolgozók és a kereskedelmi láncok elvárnak. Az összehangolt termelés viszont javítja az alkupozíciót, csökkenti a logisztikai kockázatokat, és stabilabb bevételt biztosít. Nem véletlen, hogy az integráció ma már nemcsak a termelők, hanem a feldolgozók, inputgyártók és technológiai szolgáltatók számára is biztonságot jelent: az előre tervezhető alapanyag-ellátás és az egységesebb technológia az egész értéklánc hatékonyságát javítja. Ezt az üzenetet erősítették meg a Kukorica Kör Egyesület AGROmashEXPO-n tartott szakmai programjai is, ahol egyértelműen elhangzott: az együttműködés kényszerpályává vált az agráriumban.
EU-támogatás nélkül „nincs” magyar mezőgazdaság
Tavaly sokszor foglalkoztunk a témával, mert a változó támogatási és jogi környezet (lásd alább!), a pénzügyi adatok is egyértelmű figyelmeztetést hordoznak. A magyar mezőgazdaság éves vállalkozói jövedelme az elmúlt években átlagosan 700 milliárd forint volt, miközben az európai uniós támogatások éves összege elérte az 500 milliárd forintot. Ez azt jelenti, hogy az agrárium jövedelmezősége támogatások nélkül nem fenntartható. A jelenlegi rendszer azonban nem differenciál kellően: azonos támogatás jut korszerűtlen és hatékony üzemeknek, miközben a magasabb hozzáadott értéket előállító ágazatok – például az állattenyésztés – aránytalanul kevesebb forráshoz jutnak. A több mint 11–12 ezer kisebb családi gazdaság döntően alacsony hozzáadott értékű növénytermesztésre épül, miközben a szektor értékének kétharmadát a társas vállalkozások állítják elő, mégis arányosan kevesebb támogatást kapnak.
Az új KAP is ösztönzi
Mindezek következtében a KAP-reform tovább növeli a nyomást. A szakértők szerint a jövő egyértelműen a teljesítmény- és piacorientált támogatási rendszer felé halad, amely integráció nélkül nem kezelhető. A 4,1 millió hektárnyi szántó túlsúlya, az alacsony állattenyésztési arány és a széttagolt birtokszerkezet tovább növeli a magyar agrárium sebezhetőségét. A következő ciklus így nemcsak kevesebb pénzt, hanem kényszerű alkalmazkodást is jelent: aki nem lép időben, könnyen kiszorulhat az ágazatból. Már nemcsak a kisebb, hanem a nagyobb gazdaságok is együttműködésekben gondolkodnak.
A hazai törvénycsomag is szorgalmazza
Fontos fordulatot hozott a 2025. január 1-jén hatályba lépett termelői törvénycsomag, amely új jogi keretet teremt az önkéntesen választható termeltetői együttműködések számára. A termeltetői együttműködés nem kötelező, hanem választható konstrukció, amely a termeltető és a termelő kölcsönös gazdasági érdekein alapul. Termeltető lehet élelmiszer-feldolgozó, agrár- vagy élelmiszeripari nagykereskedő, illetve az állattenyésztésben bérhízlalást szervező termelő is. A rendszer a vertikális integrációt erősíti, vagyis az élelmiszerlánc egymást követő szereplőinek összehangolt együttműködését.
A termeltetői szerződés nemcsak az ár megfizetését rögzíti, hanem olyan kiegészítő szolgáltatásokat is tartalmazhat, mint a termelésszervezés, a termelésirányítás vagy az előfinanszírozás. A termeltetőket és a szerződéseket a Magyar Államkincstár nyilvántartásba veszi, a szakmaközi szervezetek és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara pedig mintaszerződésekkel segíthetik az egységes, termelővédelmi garanciákat biztosító gyakorlat kialakítását. A jövőben ezek az együttműködések várhatóan pozitív elbírálást kapnak a támogatásoknál is.
Integráció nélkül nincs túlélés
A szakértői figyelmeztetés egyértelmű: együttműködés nélkül ma már nincs túlélés. Az új támogatási rendszer, a piaci koncentráció és a finanszírozási kockázatok minden gazdaságot lépéskényszerbe hoznak. Az integráció nem választás kérdése: vagy a gazdák hozzák meg időben a döntést, vagy a piac és a tőke kényszeríti ki. A következő évek korszakváltást hoznak a magyar mezőgazdaságban, és aki felismeri ezt, annak még lehet esélye a stabil, kiszámítható működésre.
Agrárágazat Tudástár: Agrárintegráció – Olyan szervezett együttműködési forma a mezőgazdaságban, amelyben termelők, feldolgozók és kereskedelmi szereplők összehangoltan, közös szabályok mentén működnek. Célja a termelés biztonságának növelése, a költségek csökkentése, az egységes minőség és volumen biztosítása, valamint a piaci és támogatási kockázatok kezelése. Az agrárintegráció a jelenlegi KAP- és piaci környezetben már nem versenyelőny, hanem a gazdaságok fennmaradásának alapfeltétele.
