Tél végére sok helyen megjelenik a fómás repce jellegzetes levélfoltossága és a szárrák előjele, miközben több táblán a vadludak kártétele is gyengíti az állományt.
Sok folt a levélen? A baj nem ott kezdődik
A tél végi repceellenőrzéseknél sok termelő ijed meg a foltos, sárguló, „öreg” levelek láttán. Pedig a fóma (fómás levélfoltosság és későbbi szárrák) esetében a levéltünet gyakran csak jelzőfény: azt mutatja, hogy a kórokozó ott van a táblában, és ha sok a tünet, akkor nagy mennyiségű fertőzőanyag képződhet. Az Agrometry közösségi oldalán megosztott friss terepi beszámoló szerint a tünetek tipikusan az idősebb leveleken erősebbek. Ezek a levelek amúgy is lehullhatnak, ezért a helyzet első ránézésre nem mindig tűnik drámainak. A kockázat viszont a tavaszi időszakban nő: egy erősebb fertőzési hullám tovább emelheti a beteg tövek arányát, ami már közvetlen terméskiesést jelenthet. A tanulság egyszerű: most nem elég „rápillantani” az állományra. Állományfelvételezés kell, mert a tavaszi növényvédelmi döntések alapja a tényleges fertőzési nyomás. A repce ugyan képes oldalhajtásokkal kompenzálni, de a terméskiesés jelentős lehet.
Ahol nem jár a lúd, ott több a fóma?
Az idei megfigyelések egyik érdekes fordulata, hogy volt olyan terület, ahol a fómás tünetek épp ott voltak látványosabbak, ahol a vadludak nem legelték le a repcét. A nagyobb vízfelületek közelében visszatérő jelenség, hogy a telelő vadludak kijárnak a szántókra, és repcében a lombozat jelentős részét lecsipegetik.
Ennek kettős hatása lehet. Egyrészt a lombozatvesztés önmagában is terméscsökkentő, mert csökken az asszimilációs felület. Másrészt ha a növény „újrahajt”, fő- és oldalhajtásokat képez, akkor lesz termés, de jellemzően kisebb, mint egy érintetlen állományban.
Vagyis a repce gyakran túlél – de közben fizet érte: előbb kondícióban, majd a mérlegen.
Ha a tenyészőcsúcs sérül, már nincs igazi visszaút
A legsúlyosabb eset akkor alakul ki, ha a ludak nemcsak a leveleket ritkítják, hanem a tenyészőcsúcs is sérül. Ez főleg ott fordulhat elő, ahol foltokban olvad a hó, és a madarak egy-egy kisebb területre koncentrálódnak. Ilyenkor a főhajtás akár el is maradhat, a növény oldalhajtásokkal próbál kompenzálni, de a terméskiesés már jelentős lehet.
Gabonában is ugyanaz a szabály: amíg a tenyészőcsúcs sértetlen, a növény képes újraindulni. Ha viszont ez károsodik, a terméskiesés szinte elkerülhetetlen.
Kétfrontos támadás a táblán
Idén több helyen egyszerre jelentkezik a fómás repce kórokozói nyomása és a vadlúd kár. A kettő együtt különösen kellemetlen: a fóma jelenléte figyelmeztető jel a tavaszra, a lúdkár pedig közben gyengíti az állomány kondícióját.
A kulcskérdés most az, hogy a termelő mennyire időben és pontosan reagál. Lényeges a felmérés táblaszinten, különösen vízhez közeli területeken, de fontos a gócok, legeltetett foltok elkülönítése is. A tavaszi védekezési stratégiát pedig ehhez kell igazítani.
A tél végi repce nem azért veszélyes, mert „csúnyán néz ki”, hanem mert sokszor két irányból kapja a pofont: kórokozótól és vadkártól. Aki most pontosan felmér, az tavasszal jobb döntést hoz – aki csak ránéz, az könnyen későn kapcsol.
Forrás: Agrometry Facebook-oldal
Agrárágazat Tudástár: Fómás levélfoltosság (fóma) – A repce egyik legfontosabb gombás betegsége, amely ősszel és tél végén levélfoltokkal jelezhet, tavasszal viszont a szárba húzódva szárrákot okozhat. A levéltünet sokszor „csak” figyelmeztetés: minél több a folt, annál nagyobb lehet a fertőzési nyomás és a tavaszi terméskockázat. A kár akkor válik igazán súlyossá, ha a kórokozó a szár alapját gyengíti, ami rosszabb víz- és tápanyagszállítást, megdőlést és hozamveszteséget eredményezhet.
