A kukorica termőterület-csökkenése akár jót is hozhat a hazai mezőgazdaságnak. Az időjárási és piaci kényszerek előmozdíthatják, hogy diverzifikálódik a (tavaszi) vetésszerkezet, ami a takarmányipar számára is új utakat nyithat.
(Fotó: Shutterstock)
Átalakulóban a hazai vetésszerkezet
Az elmúlt évek egyik leglátványosabb vetésszerkezeti átrendeződése, hogy Magyarországon több százezer hektárral visszaesett a kukorica vetésterülete. A jelenség nem egyetlen rossz szezon következménye. A kukorica a sorozatos száraz évek nagy vesztese lett, miközben a termelők egyszerre kénytelenek alkalmazkodni a kiszámíthatatlanabb időjáráshoz és a gyorsan változó piaci környezethez. A döntési helyzetet tovább élesíti, hogy közben az őszi vetésű növények területe is nőtt (mintegy 170 ezer hektárral). Ez eleve szűkíti a tavaszi mozgásteret. Kevesebb hely marad a „klasszikus” tavaszi kultúráknak, ezért minden hektárért nagyobb a verseny a jövedelmezőség és a biztonság között.
A kivételes gyenge évek már nem is kivételes…
A kukorica visszaszorulása mögött a termelői tapasztalatok szerint az áll, hogy a klímakockázat mára nem kivétel, hanem rendszer. A vízhiány és a hőstressz sok térségben évről évre visszafogja a hozamot, így a kukorica egyre gyakrabban hoz „túl nagy kockázatot” a ráfordításhoz képest. Erre rakódik rá a piac bizonytalansága. A terményárak a régióban is gyorsan mozdulnak, sokszor olyan tényezők miatt, amelyekre a gazdáknak nincs ráhatásuk. Ilyen helyzetben érthető, hogy tavasszal sokan ugyanazzal a dilemmával küzdenek: mi kerüljön a kukorica helyére, és hogyan lehet úgy váltani, hogy ne egyetlen szezon árimpulzusa döntse el a következő évek vetésforgóját.
Kézenfekvő és új alternatívák
A jó hír, hogy a kukorica „kiváltása” nem egyetlen növénnyel történik, hanem több, egymást kiegészítő alternatívával – vagyis a megoldás inkább a diverzifikáció. A napraforgó az egyik legkézenfekvőbb tavaszi opció, mert jelenleg vonzó az értékesítési ára, vízigénye érezhetően kisebb a kukoricáénál, és jellemzően már szeptemberben betakarítható, így hamarabb realizálható belőle a bevétel. A piaci kockázatok mellett azonban itt is hasznos a józan stratégia: mivel az árakat sokszor külső, bizonytalan tényezők mozgatják, célszerű lehet több időpontban értékesíteni, már az első kedvező árszintnél „lépcsőzni” az eladást. A vetőmag oldalán is megjelent egy fontos piaci jel: a magas olajsavtartalmú hibridek iránt nő a kereslet, ami azt üzeni, hogy bizonyos szegmensekben hiány is kialakulhat – ezért aki speciális fajtát szeretne, annak nem érdemes túl sokáig kivárnia.
A szója megéri a hűséget
A szója ennél is „stratégiaibb” alternatíva lehet, mert egyszerre kínál piacot és viszonylagos termésbiztonságot. 2024-ben a szójaterület 100 ezer hektár fölé nőtt, és export nélkül is előállhatott belőle a belföldi igény közel fele, miközben európai szinten óriási a hiány: az EU-27-ben nagyjából 3 millió tonna terem, a felhasználási igény pedig közel 35 millió tonna. A termelők azért szerették meg az elmúlt években, mert a szélsőséges időjárású időszakokban is adott kapaszkodót: 2022 aszályában bizonyított, 2023-ban sok gazdaságban „megmentette az évet”. Az elmúlt öt év adatai alapján országos átlagban kisebb a hozamingadozása (18,5%), mint a napraforgóé (19,4%) vagy a kukoricáé (30% felett), és a vetésforgóban is „dolgozik” az alacsonyabb inputigényével, illetve a jó elővetemény-hatásával. Még a 2025-ös területcsökkenéssel (111-ről 80 ezer hektárra) is nagy növekedésről beszélhetünk az utóbbi évtizedekhez képest. Ugyanakkor jelzi, hogy sokan még mindig átmeneti árimpulzusokat követnek, miközben a szója létjogosultsága nem vitatható.
A cirok – egy nyomós feltétellel
A cirok a klímaoldali válaszok közé tartozik: aszálytűrése jobb, mint a kukoricáé, és az utóbbi években ezen a növényen történt az egyik legnagyobb előrelépés. Ugyanakkor a gyors területfelfutást ma még nem a termelési oldal, hanem a háttér-infrastruktúra fogja vissza: betakarítási, szárítási és tárolási oldalon komolyabb integrációra lenne szükség, mert amíg a kukorica „lábon állva” is rugalmasabban kezelhető, addig a felvásárlók és a tárolók sok helyen óvatosabbak a cirokkal. Ha ezen a láncon sikerül javítani, a cirok kiszámíthatóbbá válhat, és nagyobb teret nyerhet ott, ahol a kukorica kockázata túl magasra nőtt.
Olajlen
A diverzifikációban feljövőben vannak kisebb, de érdekes kultúrák is. Az olajlen például olyan tavaszi növény, amelyet korábban vetnek, gabona után takarítanak be, jó beltartalmi értékekkel, és többféle felhasználással (madáreleség, takarmány, olaj). Szakértők és termelői várakozások szerint a tavalyi 4 ezer hektár akár 15 ezer hektárig is felfuthat, mert a Kárpát-medence feldolgozói nagyságrendileg ekkora igényt jeleznek. Emellett érdemes észben tartani: az alternatív növények nem feltétlenül „egy az egyben” kiváltói a kukoricának, inkább a kínálat bővítésével csökkentik a kockázatot. Régi-új növények (például egyes pillangósok) vagy speciális célpiacokra termelhető kultúrák is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gazdaság ne egyetlen növénytől és egyetlen év áraitól függjön.
A kukoricaterület zsugorodása tehát nem pusztán veszteség, hanem kényszerű alkalmazkodás is: a kérdés most az, ki tud ebből előnyt kovácsolni okos vetésforgóval, stabilabb piaci kapcsolatokkal és jó döntésekkel a vetőmag–értékesítés tengelyen. A kukorica helyét nem egyetlen „csodakultúra” veszi át, hanem több alternatíva együtt – és ez hosszabb távon rugalmasabbá teheti a magyar szántóföldi gazdálkodást.
Agrárágazat Tudástár: Vetésszerkezeti diverzifikáció – A vetésszerkezeti diverzifikáció a gazdaság növényösszetételének tudatos bővítését jelenti több, eltérő kockázatú és piaci hátterű kultúrával. Célja a klíma- és árkockázat mérséklése, a jövedelmezőség stabilizálása, valamint a vetésforgó agronómiai előnyeinek (talajélet, tápanyag-gazdálkodás, kórokozó- és gyomszabályozás) kihasználása. Nem egy növény „lecserélését”, hanem a kitettség megosztását jelenti.
