Véget ért a repce és az őszi vetésű kalászosok nyugalmi időszaka, hamarosan indulnak a vetések. Míg a nyugati, északi és középső országrész talajai relatíve jól ellátottak vízzel, addig az Alföld nagy részén továbbra is komoly a hiány.
(Illusztráció: Horizont Média/archív)
A sok is elmarad az átlagtól
Az elmúlt napok időjárása hiába volt sokfelé csapadékos és tavaszias, az ország keleti felén, különösen az Alföldön nem állt helyre a talajok téli feltöltődése a felső 0–100 cm-es rétegben. A csapadék térben és időben is egyenlőtlenül érkezett. Bár az elmúlt tíz napban többfelé összejött 5–15 mm, néhol 20–35 mm is, de a téli összegzett mennyiség nagy területen így is csak 60–90 mm lett, ami többfelé elmarad a sokéves átlagtól. Ennek a következménye az, hogy a tél végére az Alföldön sok helyen 30–50 mm, néhol 50–70 mm nedvesség hiányzik a telítettséghez a felső egy méterben. Vagyis a vegetáció indulásakor nincs meg az a víztartalék, amire a tavaszi fejlődés és a nyári aszályos időszak átvészelése épülhetne – írja a HungaroMet agrometeorológiai elemzése.
Kezdődik a száradás…
A helyzetet tovább élezi, hogy a következő 8–10 napban a kilátások szerint inkább száraz, napos, enyhe idő jön, csak elszórtan fordulhatnak elő záporok. Ez a felszín közeli réteg szikkadását segíti, de a mélyebb feltöltődést nem: a téli „raktár” elmaradása az Alföld középső és déli részein különösen fontos jelzés, mert ott a mélyebb rétegek (50–60 cm alatt) sokfelé eleve szárazabbak. A szezon szempontjából ez azt jelenti, hogy a növények a tavaszi induláskor hamarabb ütközhetnek vízkorlátba, és ha a tavasz második felében nem érkezik tartós, hasznos eső, a nyári időszakra nem lesz meg az a puffer, ami mérsékli a hőhullámok és az aszály hozamcsökkentő hatását.
Fagy és felmelegedés
Mindez úgy történik, hogy közben országosan a hőmérséklet az ilyenkor szokásosnál magasabban alakult, és a nagy napi hőingás miatt az éjszakai fagyok kockázata is fennállt. A csapadékosabb epizódok mellett tehát egyszerre jelent meg a felszíni szikkadás és a mélyebb vízhiány képe: helyenként – főleg rossz vízáteresztő talajokon – belvízfoltok is előfordulhatnak, miközben az Alföld több térségében a felső 0–100 cm-es réteg összességében mégsem telített. Ez az ellentmondásos helyzet agronómiai szempontból tipikusan azt jelzi, hogy nem „túl sok” víz van, hanem rosszul hasznosul és rosszul tárolódik. A felszínen vagy mélyedésekben megállhat, miközben a gyökérzónában nem épül fel a szükséges készlet.
Agrárágazat Tudástár: Talajnedvesség-készlet (0–100 cm) – A talajnedvesség-készlet a gyökérzónában (jellemzően a felső 0–100 cm-es rétegben) tárolt, a növények számára hasznosítható vízmennyiséget jelenti. A téli feltöltődés biztosítja a tavaszi induláshoz szükséges „vízraktárt”, amely pufferként működik aszály és hőhullám idején. Ha a telítettséghez 30–70 mm hiányzik, a növények hamarabb ütköznek vízkorlátba, még akkor is, ha a felszínen átmeneti belvízfoltok láthatók. A döntésekhez a rétegenkénti vízmérleg és az agrometeorológiai adatok követése kulcsfontosságú.
