Míg a hivatalos kormányzati propaganda a termelés és a gazdák jövedelmezősének növekedéséről szól, egyre súlyosabb helyzetbe kerül az orosz gabonaágazat – elsősorban az orosz állam Ukrajna elleni háborúja miatt. Tízezrével mennek csődbe gazdaságok, és nem javulnak a termelési mutatók sem. Az orosznál sokkal korszerűbb ukrán gabonatermesztés is egyre nehezebb helyzetbe kerül a pusztuló termőföldek, a munkaerőhiány miatt.
Az orosz–ukrán háború ötödik évéhez közeledve a gabonatermelés továbbra is működik mindkét országban, de egyre világosabb: a számok mögött egészen drámai trend húzódik meg. A hivatalos statisztikák és a gazdák tapasztalatai között jelentős szakadék nyílt, miközben a háború egyre súlyosabb gazdasági és szerkezeti terheket rak az agráriumra.
Egyre messzebb a rekordtól
Oroszország esetében a kormány kommunikációja egyértelmű sikertörténetet próbál felépíteni. A Rosstat adatai szerint az ország gabonatermelése az elmúlt években valóban magas szinten alakult. A rekordév 2022 volt, amikor a teljes gabonatermés elérte a 157,7 millió tonnát. A következő években azonban már nem volt egyértelmű a növekedési pálya: 2023-ban 142,6 millió tonna, 2024-ben 125,9 millió tonna, 2025-ben pedig 141,15 millió tonna gabona került a mérlegbe. A hivatalos kormányzati narratíva ennek ellenére azt hangsúlyozza, hogy az orosz agrárium technológiai fejlődése töretlen, és a gabonatermelés a következő években akár a 170 millió tonnát is elérheti. A mezőgazdasági vezetés szerint az export növekedése és a termelési volumen stabilitása bizonyítja az ágazat erejét.
Nem hatékony, de nagy
A gazdák és a független piaci elemzők azonban sokkal árnyaltabb képet rajzolnak. Az egyik legfontosabb strukturális probléma a hozamszint. Az orosz búza hektáronkénti termése ma sem éri el a 4 tonnát. (Az országos átlag jellemzően 3–3,4 tonna hektáronként, ami jelentősen elmarad a nemzetközi versenytársaktól. Ukrajnában a búza átlagos hozama 4–4,5 tonna hektáronként, az Európai Unióban pedig 5,5–6 tonna körül alakul. Nyugat-Európa legnagyobb termelőinél – például Franciaországban vagy Németországban – a 7–8 tonnás hozam sem ritka, míg Magyarországon átlagos évben 5–6 tonna búza terem hektáronként.) Ez azt jelenti, hogy Oroszország gabonaexport-nagyhatalmi státusza elsősorban nem a magas termelékenységből fakad, hanem abból, hogy hatalmas területen folyik a termesztés. A termelési struktúra tehát sokkal inkább extenzív, mint intenzív.
35 ezer csődbe ment gazdaság
A hivatalos termelési adatok hitelességét ráadásul a piaci jelenségek is megkérdőjelezik. Ha a termés valóban olyan bőséges lenne, mint ahogyan a kormány állítja, akkor a piacon túlkínálatnak kellene kialakulnia. Ezzel szemben több gabonafaj esetében az ellenkezője figyelhető meg. Az árpa exportja például jelentősen visszaesett, miközben az ára emelkedett, sőt egyes időszakokban drágább lett a búzánál. Ez arra utal, hogy a hivatalos statisztikák és a valós piaci készletek között komoly eltérés lehet.
A háttérben egyre súlyosabb gazdasági problémák húzódnak meg. Az orosz gazdák helyzete az elmúlt években jelentősen romlott, és ebben közvetlen szerepet játszik az állam háborús gazdaságpolitikája. A konfliktus inflációs nyomása miatt a jegybank magas alapkamatot tart fenn, ami gyakorlatilag ellehetetleníti a mezőgazdasági beruházások finanszírozását. A hitelfelvétel sok gazdaság számára megfizethetetlenné vált. A folyamat legszembetűnőbb következménye, hogy tömegesen hagyják abba a gazdák a búzatermesztést, miközben az export is meredek visszaesést mutat. Az Orosz Gabonaszövetség adatai szerint az elmúlt időszakban mintegy 35 ezer gabonatermesztő ment csődbe, és a tendencia gyorsul, mivel a legtöbb gazdának mára elfogytak a korábban felhalmozott tartalékai.
A háború árát a gazdák (is) fizetik
Arkagyij Zlosevszkij, az Orosz Gabonaunió elnöke szerint „elfogyott a gazdák zsebében lévő pénz”, amit elsősorban az exportvámok, az exportkvóták és a romló versenykörnyezet idéz elő. Ezzel párhuzamosan az exportvámok is jelentős terhet jelentenek. Ezek eredetileg a belföldi árak stabilizálását szolgálták, mára azonban sok szakértő szerint inkább költségvetési bevételi forrássá váltak. Az állam így közvetlenül részesedik a gabonaexport bevételeiből, miközben a gazdák jövedelme csökken.
A költségvetési nyomás tovább növeli az agrárium terheit. A háború miatt növekvő állami kiadások fedezésére az orosz kormány több adóintézkedést vezetett be, például áfaemelést és az adókedvezmények szűkítését. A mezőgazdasági szereplők attól tartanak, hogy a jövőben további elvonások következnek.
A szankciók szintén jelentős hatással vannak a termelésre. A mezőgazdasági gépek és alkatrészek importjának korlátozása miatt drágább lett a géppark fenntartása. A traktorok, kombájnok és egyéb kulcsfontosságú berendezések karbantartása bonyolultabb és költségesebb lett, ami tovább rontja a gazdaságok jövedelmezőségét. Egyes régiókban – például a Rosztovi területen – a gabonatermelés jövedelmezősége az elmúlt négy évben közel a tizedére esett vissza.
10 millió hektár csernozjom-földet tett tönkre az orosz invázió
Miközben Oroszországban a gazdák egyre nagyobb pénzügyi nyomás alatt dolgoznak, Ukrajnában egészen más típusú problémák jelentkeznek. Az ukrán mezőgazdaság működik, de lényegében túlélő üzemmódban.
Az egyik legnagyobb gond a művelhető terület csökkenése. A háború következtében legalább 10 millió hektár termőföld károsodott vagy vált művelésre alkalmatlanná, elsősorban az ország keleti részén. A visszafoglalt területeken a gazdák gyakran súlyos talajszennyezéssel találkoznak: higany és arzén maradványok, olaj- és üzemanyag-szennyezés, repeszdarabok, bombatölcsérek és hatalmas mennyiségű akna nehezíti a gazdálkodás újraindítását. Ez különösen súlyos veszteség, mert a világ egyik legjobb minőségű mezőgazdasági talajáról, a csernozjom övezetről van szó.
Az aknamentesítés rendkívül lassan halad. A visszafoglalt területeken több mint 171 ezer hektár mezőgazdasági földet azonosítottak, ahol mentesítésre van szükség. Eddig mintegy 157 ezer hektárt sikerült visszaadni gazdasági hasznosításra. Országos szinten azonban akkora terület lehet elaknásítva, amely Svájc területének több mint négyszerese.
Munkaerőhiány, áramkimaradások
A másik kritikus probléma a munkaerőhiány. A mobilizáció miatt sok gazdaság elveszítette tapasztalt dolgozóit. A mezőgazdasági vállalatok jelentős része traktorosok, szerelők, agronómusok és idénymunkások hiányával küzd, ami különösen a vetési és betakarítási időszakban okoz súlyos gondokat.
Az energiaellátási zavarok szintén veszélyeztetik a termelést. Az áramkimaradások miatt a silók, tárolók, vetőmagbankok és feldolgozóüzemek működése sokszor bizonytalan. Emellett a fekete-tengeri exportútvonalak körüli katonai támadások növelik a szállítási kockázatot és a biztosítási költségeket.
Összességében tehát miközben Oroszországban a hivatalos statisztikák rekordtermésekről szólnak, az agrárium gazdasági alapjai egyre gyengülnek. Ukrajnában pedig a termelés fennmaradása a kérdés, nem a növekedés. A háború mindkét ország mezőgazdaságát átalakítja – és ezzel együtt a globális gabonapiac jövőjét is.
Agrárágazat Tudástár: Extenzív gabonatermesztés – Olyan termelési rendszer, amelyben a magas össztermés elsősorban a művelt terület nagyságából, nem pedig a hektáronkénti kiemelkedő hozamokból származik, ezért a termelékenység, a technológiai színvonal és a gazdaságok jövedelmezősége könnyebben sérülhet piaci vagy háborús válságok idején.
