A gyorsuló európai klímaváltozás már nem csak a mezőgazdaság éves jövedelmezőségét érinti. Máris látható, hogy ha egyelőre lassan is, de már kikezdte a termőföldárakat – van, ahol már zuhannak, másutt enyhén emelkednek az árszintek. A piac egyre érzékenyebben különbözteti meg a biztonságosabban művelhető, jobb vízgazdálkodású, jobb talajú területeket azoktól, ahol a hozamkockázat gyorsabban nő. Európában ez a folyamat azért vált különösen fontossá, mert a kontinens az 1980-as évek óta nagyjából kétszer gyorsabban melegszik, mint a globális átlag, és a csapadék időbeli eloszlása is szélsőségesebbé válik.
(Illusztráció: Horizont Média/archív)
A keresleten már érződik a klíma-visszahatás
A mezőgazdasági földpiacot mindig több tényező alakítja egyszerre: a talajminőség, a birtokszerkezet, a szabályozás, a helyi kereslet, az öntözési lehetőség és a jövedelmezőség. Éppen ezért a klímahatás ma még ritkán jelenik meg nyílt, látványos és gyorsan ható leárazó tényező. Sokkal inkább úgy szivárog be az árakba, hogy felértékelődik a termelési biztonság. Ahol a vízvisszatartás, az öntözhetőség vagy a kedvezőbb mikroklíma miatt kisebb a kockázat, ott erősebb marad a kereslet. Ahol viszont az aszály, a hőstressz és a hektikus csapadékeloszlás egyre gyakrabban veri vissza a hozamokat, ott könnyebben megtorpan az áremelkedés. Érdemes elolvasni ezt a legutóbbi cikkünket: Szétnyílik és nő a termőföld ára, bérlése Európában.
Itthon már szelektívebben áraznak
Magyarországon ez a különbségtétel már érzékelhető, de országos átlagban még nem beszélhetünk általános klíma miatti földáresésről. A KSH szerint 2024-ben a szántó átlagára 5,3 százalékkal nőtt, és egy hektár átlagosan 2,4 millió forintba került. Vagyis a piac összességében még emelkedő pályán maradt. Ugyanakkor a korábbi évekhez képest lassult a drágulás, egyes kimutatások szerint 2024-ben országosan mindössze 0,6 százalékos növekedés történt. Ez arra utal, hogy a termőföld továbbra is értékőrző eszköz, de a vevők már szelektívebben áraznak.
A klímakockázat közvetett hatása azért valószínű, mert a termésbiztonság évek óta romlik. A KSH adatai szerint a 2022-es rendkívüli aszály évében a kukoricatermés 57 százalékkal, a napraforgóé 29 százalékkal, a repcéé 31 százalékkal maradt el az előző évitől. Az utóbbi évek ennél kisebb, de így is jelentős ingadozásokat, veszteségeket hoztak. Egyszóval ez már nem kivétel, hanem trend, és a föld értékét hosszabb távon az is meghatározza, milyen stabilan termel rajta a gazdálkodó. Ha a hozamok egyre nagyobb szórást mutatnak, az lefelé nyomhatja a kockázatosabb területek értékét vagy legalább fékezheti az áremelkedést.
A piac megfizeti a termésbiztonságot
A Kárpát-medencében ezért nem az a fő kérdés, hogy olcsóbb lesz-e minden föld, hanem az, hogy melyik föld mennyire marad üzembiztos. A jobb vízgazdálkodású, mélyebb termőrétegű, öntözésbe vonható vagy kedvezőbb csapadékviszonyú táblák várhatóan prémiumot kapnak. Ezt erősíti, hogy a KSH 2023-as adatai szerint a legjobb, 28 aranykorona feletti mikrokörzetekben a szántó átlagára elérte a 3 millió forintot hektáronként, és a jobb, illetve gyengébb adottságú térségek között már akkor is jelentős, akár másfél millió forint körüli hektáronkénti különbség alakult ki. A piac tehát már ma is megfizeti a kisebb termelési kockázatot.
Európa: észak drágul, délen esnek az árak
Európán belül a déli térségekben rajzolódik ki a legerősebben a klímakockázat és a földérték kapcsolatának logikája. A Copernicus és az EEA egyaránt arra jutott, hogy Dél-Európában gyakoribbak és súlyosabbak a szárazságok, miközben a vízért folyó verseny erősödik a mezőgazdaság, a lakosság, az ipar és a turizmus között. Az EEA korábbi értékelése szerint a jövőbeni klímaváltozás több déli országban ronthatja a termőföldértékeket, miközben egyes északi országok enyhébb nettó előnyt is élvezhetnek. Ez nem azt jelenti, hogy ma már minden dél-európai térségben esnek az árak, hanem azt, hogy a hosszabb távú értékpálya ott sérülékenyebb.
Észak- és részben Nyugat-Európában ezzel szemben a helyzet kedvezőbb lehet, mert ott sok térségben jobb a vízbiztonság, kiegyenlítettebb a csapadék, fejlettebb a vízgazdálkodási infrastruktúra, és a felmelegedés rövid-középtávon kevésbé rombolja a termelési potenciált. Ezt a piaci árszintek önmagukban nem bizonyítják, mert azokat sok más tényező is mozgatja, de Eurostat-adatok alapján az uniós földárak között továbbra is hatalmas különbségek vannak: 2024-ben az átlagos szántóár az EU-ban 15 224 euró volt hektáronként, miközben Hollandiában 96 608 euró, Szlovákiában viszont 5 823 euró körül alakult. A magas ár tehát nem automatikusan klímaelőny, de a jobb rezilienciájú régiókban könnyebben fennmaradhat az értékprémium.
A legpontosabb mai állítás ezért az, hogy a gyorsuló európai klímaváltozás már hat a termőföldárakra, de még nem egységes, nem lineáris és nem kizárólagos tényezőként. A trend inkább differenciál: a vízhez közelebb lévő, jobb talajú, öntözhetőbb vagy stabilabban termő földek felértékelődnek, míg a magas aszálykockázatú, szélsőségeknek jobban kitett területek versenyhátránya nő. A földpiac tehát nem egyszerűen a hektárt árazza, hanem egyre inkább a hektár klímatűrését.
Agrárágazat Tudástár: Termésbiztonság – A termőföld azon képessége, hogy változó időjárási és piaci körülmények között is kiszámítható hozamot adjon; ezt a talaj vízgazdálkodása, a termőréteg mélysége, az öntözhetőség és a klímaszélsőségekkel szembeni ellenálló képesség egyaránt befolyásolja.
