Karakteres előadásban összegezte a növényvédelem stratégiai irányait a Nébih elnökhelyettese
Csak szoros európai és magyar szakmai együttműködéssel, itthon a gazdálkodók és a tudomány összefogásával kezelhetők a növényvédelem kihívásai. Ehhez sokszor a szakmai nézetkülönbségeket is háttérbe kell szorítani. Erről a hazai növényvédelem talán legfontosabb rendezvényén, az idén 35. alkalommal, Keszthelyen megrendezett Növényvédelmi Fórumonbeszélt a Nébih elnökhelyettese.
Az aranyszínű sárgaság egyik fő tanulsága
A növény- és talajvédelmi szakigazgatás előtt álló legfontosabb kihívásokról adott átfogó képet Tóthné Lippai Edit, a Nébih növényvédelemért és növénytermesztésért felelős elnökhelyettese a Növényvédelmi Fórumon. Előadásában többször is hangsúlyozta: a jelenlegi hazai és európai környezetben csak szoros szakmai együttműködéssel, egységes fellépéssel és folyamatos kommunikációval lehet kezelni az egyre összetettebb növényvédelmi, növényegészségügyi és talajvédelmi feladatokat. Felidézte, hogy a szőlő aranyszínű sárgaság betegsége az elmúlt időszak egyik legjobb példája volt annak, milyen helyzetekben kényszerül a szakma valódi összefogásra. A kórokozó elleni védekezés során háttérbe kellett szorítani az esetleges szakmai véleménykülönbségeket, hogy a közös cél – a termelés és az ágazat védelme – megvalósulhasson. Az elnökhelyettes szerint ebben az időszakban vált igazán láthatóvá, mennyire fontos a kamarák, a hatóságok és a gyakorló szakemberek együttműködése.
Kijózanító tapasztalatok
Tóthné Lippai Edit kitért arra is, hogy tapasztalatai alapján a Növényorvosi Kamara az elmúlt évben érezhetően megerősödött, egységesebbé vált, ami jelentősen hozzájárult a közös feladatok végrehajtásához. Úgy fogalmazott: a tavalyi év megmutatta, hogy valódi szakmai összezárással komoly eredményeket lehet elérni, és enélkül a hatósági intézkedések sem lehetnek hatékonyak.
Előadásában hangsúlyos szerepet kapott az európai szakpolitikai környezet változása is. Az elnökhelyettes szerint jól érzékelhető, hogy az unióban a „zöld” megközelítés mellé egyre erősebben felzárkózik az élelmezésbiztonság kérdése. A COVID-járvány rávilágított arra, hogy önmagában a környezetvédelmi célok nem biztosítják az ellátásbiztonságot: ha nincs elegendő termés és nincs, aki termeljen, akkor az élelmezésbiztonság is veszélybe kerül. Ebben az összefüggésben kulcsszereplők a gazdálkodók, ugyanakkor nélkülözhetetlenek a növényorvosok, agrármérnökök, gépészek és minden kapcsolódó szakember is.
Az Élelmiszer és Takarmány Omnibus-csomag
A szakigazgatási kihívások közül elsőként az úgynevezett Élelmiszer és Takarmány Omnibus-csomagot ismertette részletesen a Nébih-vezető. Mint elmondta, az Omnibus az Európai Bizottság egyik jogalkotási eszköze, amely több jogszabály egyidejű módosítását teszi lehetővé, elsősorban az adminisztratív terhek csökkentése és az innováció ösztönzése érdekében. Magyar példával élve „salátatörvényként” jellemezte, hangsúlyozva, hogy nem egyetlen területet, hanem a teljes élelmiszerláncot érinti.
Az Omnibus-csomag jelenlegi, élelmiszer- és takarmányláncra vonatkozó változata két rendelettervezetet és egy irányelv-tervezetet tartalmaz. Ezek közül a növényvédelmi szakterület számára különösen fontos a növényvédő szerek fenntartható használatáról szóló 2009/128/EK irányelv módosítása, valamint a növényvédőszer-engedélyezést, a növényegészségügyet és a maradékanyag-határértékeket érintő szabályok átalakítása.
Az elnökhelyettes kiemelte: az innováció egyik legfontosabb területe a precíziós növénytermesztés, ezen belül is a dróntechnológia. Az uniós tárgyalásokon felmerült, hogy bizonyos, alacsony kockázatú drónos kijuttatási megoldások kikerülhetnek a légi növényvédelem a 2009/128/EK irányelv 9. cikk szerinti, általános tiltása és derogációs szabályozás alól. Ennek feltétele azonban egy szigorú szempontrendszer kidolgozása, valamint az az alapelv, hogy a drónos kijuttatás nem jelenthet nagyobb kockázatot, mint a hagyományos, földi technológiák.
A növényvédő szer-engedélyezés területén az Omnibus csomag egyik célja a biológiai eredetű készítmények piacra jutásának felgyorsítása. Ennek érdekében egységes definíciót alkotnának a biokontroll- és biopeszticidekre, valamint a tagállamok számára prioritásként határoznák meg ezek engedélyezését. Tóthné Lippai Edit ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy mindez komoly kapacitáskérdéseket vet fel, és a „klasszikus” növényvédő szerek szerepét is újra kell értelmezni az engedélyezési rendszerben.
Egyszerűbb felülvizsgálatok
A hatóanyag-felülvizsgálatoknál a Bizottság a jelenlegi, hosszadalmas eljárások egyszerűsítését tervezi. Egy periodikus, kockázatalapú felülvizsgálati rendszert vezetnének be, miközben megmaradna az ad hoc felülvizsgálat lehetősége is új tudományos eredmények esetén. Az MRL-szabályozás kapcsán az elnökhelyettes kiemelte: az átmeneti intézkedések csökkenthetik a gazdasági veszteségeket, amikor egy határértéket csökkentenek, és a laboratóriumi gyakorlatban is egyértelműbb, egységesebb fogalmak kerülnek előtérbe.
A növényegészségügy területén az ellenőrzések rugalmasabbá tétele szintén napirendre került. Lehetőség nyílhat arra, hogy egy szállítmány problémás részét elkülönítve kezeljék, valamint a laboratóriumok számára is könnyítést jelenthet a rugalmas akkreditáció bevezetése.
Átfogó talajstratégia
Előadása végén Tóthné Lippai Edit a talajvédelem kérdéskörére tért ki. Emlékeztetett: az európai talajok jelentős része leromlott állapotban van, ezért az unió átfogó talajstratégiát és egy új, talajmonitoringra épülő keretirányelvet dolgozott ki. Magyarország számára kulcskérdés, hogy az új szabályozás illeszkedjen a meglévő Talajvédelmi Információs és Monitoring rendszerhez, és ne jelentsen aránytalan terheket sem a hatóságok, sem a gazdálkodók számára.
Az irányelv átültetésére három év áll rendelkezésre, ami jelentős jogalkotási és szakmai egyeztetést igényel. Az elnökhelyettes hangsúlyozta: a talajvédelem nem kizárólag hatósági kérdés, hanem több szakterületet érintő, összehangolt munkát követel meg, az energiaipartól a területhasználaton át a környezetvédelemig.
Zárásként kiemelte: a növény- és talajvédelem jövője csak közös gondolkodással, kompromisszumokkal és gyakorlatias megoldásokkal biztosítható. A szakigazgatás feladata az, hogy ehhez stabil kereteket adjon, miközben a hazai érdekek következetes képviselete továbbra is alapvető szempont marad.
Kohout Zoltán
Agrárágazat Tudástár: növényvédelmi együttműködés – A növényvédelmi együttműködés a hatóságok, gazdálkodók, kutatók és szakmai szervezetek összehangolt munkája, amely a károsítók, növénybetegségek és talajvédelmi kockázatok megelőzését, felismerését és kezelését közös adatmegosztással, egységes fellépéssel és gyakorlati intézkedésekkel teszi hatékonyabbá.
