Izgalmas és szakmailag tartalmas web-előadást tartott nemrég a TerraTalk online csatornáján Jaime Elizondo (US), a regeneratív mezőgazdaság egyik úttörője. Jaime agrármérnök, a húsmarha- és tejelő szarvasmarhák legeltetésének és tenyésztésének elismert szakértője, valamint a Real Wealth Ranching alapítója. A legeltetés témakörére fókuszáló előadás elsősorban szemléletváltást sürgetett.
Izgalmas és szakmailag tartalmas web-előadást tartott nemrég a regeneratív mezőgazdaság egyik úttörője Jaime Elizondo regeneratív mezőgazdaság egyik úttörője (Real Wealth Ranching, US) agrármérnök és gazdálkodó, hús- és tejelő szarvasmarhák legeltetésének és tenyésztésének specialistája a TerraTalk online csatornáján. A legeltetés témakörére fókuszáló előadás elsősorban szemléletváltást sürgetett.
Nem receptre megy, érteni kell
Jaime Elizondo webinar előadásának egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a legelőre nem szabad statikus területként tekinteni. A legeltetés nem pusztán arról szól, mennyi füvet legel le az állat, hanem arról is, hogyan hat egymásra a növény, a talaj, az állat és az időzítés. A jó legeltetési döntés ezért nem egyszerű recept kérdése, hanem annak megértése, hogy mit mutat éppen a rendszer.
Érdekes példa az időzítés fontosságára
Ebben a szemléletben különösen fontos a legeltetés időzítése. Elizondo szerint nem mindegy, hogy az állatok mikor mennek rá a legelőre, mert a növény beltartalma a nap folyamán változik. Reggel például magasabb lehet a nitrátarány, miközben az energiaszint alacsonyabb, ami kedvezőtlenebb lehet a szarvasmarha számára, de délelőtt 10 óra körül ezek a tulajdonságok legeltetési szempontból már kedvezőbbé válnak egészen napnyugtáig. Jaime ezt az állatok teljesítménye szempontjából előnyös időszakot a reggel 10 órai szakaszváltással igyekszik kihasználni. A rossz időzítésre az állatok viselkedése és a trágya minősége is utalhat: a hígabb, buborékosabb, rostszegényebb bélsár, a válogató legelés vagy a visszamaradó száras növényzet arra figyelmeztethet, hogy a rendszer nincs egyensúlyban.
A webinar egyik gyakorlati üzenete az volt, hogy a megfigyelés maga is menedzsmenteszköz. Nem elég előre meghatározni a szakaszméretet vagy a pihenőidőt, hanem naponta figyelni kell az állatok kérődzését, bendőteltségét, nyugalmát, testkondícióját és a trágya állapotát. Ezek együtt pontosabb visszajelzést adnak a rendszer működéséről, mint egy naptárhoz kötött terv. Elizondo ezért a videós dokumentálást is hasznos eszköznek tartja, mert segít észrevenni az állomány és a legelő változásait.
Top 50-ban a DEDES Projekt!
A DEDES projekt Zala vármegyei modellgazdasága bekerült a Top 50 Farmers közé, amely Európa úttörő regeneratív gazdálkodóit gyűjti össze.

(Fotók: DEDES Projekt)
A program célja, hogy erősítse a gazdák szakmai elismertségét, támogassa a természetalapú gazdálkodási átállást, és összekapcsolja őket a döntéshozókkal és forrásokkal. A regeneratív mezőgazdaság lényege, hogy a talaj egészségére építve – például vetésforgóval, takarónövényekkel és csökkentett talajműveléssel – növeli a termelés ellenálló képességét, miközben csökkenti a külső inputok szükségességét. Az elismerés azt jelzi, hogy Magyarországon is egyre nagyobb szerepet kapnak a regeneratív, talajközpontú gazdálkodási megoldások. A DEDES projekt a regeneratív mezőgazdaság területén az ausztrál Regrarians mellett, Jaime Elizondo (US) magyarországi szakmai továbbképzéseit szervezi.

(Fotók: DEDES Projekt)
Talajközelben
Fontos tanulság volt az is, hogy a Total Grazing nem azonos a fedetlen talajt eredményező legeltetéssel. A cél nem a csupasz talaj, hanem a nagy hatékonyságú, jól időzített hasznosítás. Ha a növény megfelelő regenerációs állapotban kerül legeltetésre, majd elegendő időt kap az újranövekedésre, akkor a nagyobb hasznosítás nem feltétlenül romboló. A rendszer határát végső soron az állat állapota mutatja meg: ha romlik a kondíció, valami nincs rendben az időzítésben, a növényállapotban vagy a genetikai háttérben.
A talajvédelem kapcsán Elizondo provokatív, de szakmailag fontos állítást tett: a talajt szerinte nem elsősorban a felszínen maradó avar védi meg, hanem a sűrű, erős gyökérzetű növényállomány. Ha a szelektív legelés miatt nő a tőtávolság, és romlik a gyökérhálózat sűrűsége, a talaj könnyebben lemosódik vagy kiszárad. Vagyis nemcsak az számít, mennyi marad a felszínen, hanem az is, hogy milyen növényi szerkezet nő vissza utána.
A szelektív legelés hosszú távon a növényállomány minőségét is ronthatja. Ha az állatok mindig a legízletesebb részeket eszik le, a szárasabb, kevésbé kívánatos részek pedig rendszeresen visszamaradnak, akkor romlik a levél–szár arány, gyengül a visszanövés minősége, és egy kevésbé produktív növényállomány alakulhat ki. A jó legelés tehát nemcsak az aktuális felvételről szól, hanem arról is, milyen növényi „jövőt” hagy maga után.
Fix szabályok helyett funkcionális határolás
A webinar gyakorlati tervezési logikát is adott. Elizondo nem fix szabályokat javasol, hanem funkciók szerint gondolkodik a területekről. A háromszekciós megközelítés lényege, hogy a birtok különböző részei eltérő szerepet kapnak: vannak aktívan használt területek, és vannak olyanok, amelyeket későbbi felhasználásra, tartalékképzésre hagynak meg. Ez növeli a rugalmasságot, és csökkenti a túllegeltetés kockázatát.
Külön figyelemre méltó a fák szerepe a legelőben. Elizondo a fákat nem puszta árnyékadóként, hanem a rendszer aktív termelőelemeiként kezeli. A jól kialakított fasorok javíthatják a mikroklímát, levelet adhatnak kiegészítő takarmányként, és saját tapasztalata szerint akár 30%-kal is növelhetik az eltartóképességet. Hasonlóan érdekes, hogy a lovakat sem mellékszereplőnek tekinti, hanem olyan fajnak, amely más növényrészek hasznosításával jól kiegészítheti a kérődzőket.
Genetika és rendszerszemlélet
Az állatgenetika kérdése szintén fontos eleme a rendszernek. Elizondo olyan állatokat tart alkalmasnak a legelőalapú működésre, amelyek funkcionálisan jól illeszkednek a változó környezethez: jó bendőkapacitásúak, erős felépítésűek, könnyen ellenek és stabil kondíciót tartanak. Vagyis nem elég a legelőt jól szervezni, az állatnak is illenie kell a rendszerhez.
Az előadás legfontosabb tanulsága végül az, hogy a jó legeltetés nem sablonokból, hanem rendszerben való gondolkodásból születik. A gazda akkor tud jól dönteni, ha egyszerre figyeli a növényt, az állatot, a talajt és az időzítést. Ebben a szemléletben az állat a legfontosabb visszajelző: ha jó kondícióban van, nyugodt, kérődzik és megfelelő a trágyája, akkor nagy eséllyel maga a rendszer is jó irányba működik.
(Forrás: TerraTalk)
Agrárágazat Tudástár: Legeltetési időzítés – Legeltetési időzítésnek azt nevezzük, amikor a gazda nemcsak azt dönti el, mekkora területre és mennyi időre engedi rá az állatokat, hanem azt is figyeli, hogy a növényállapot, az állatok viselkedése, a kérődzés, a trágya minősége és a visszanövés együtt milyen állapotot jelez; a jól időzített legeltetés így nemcsak a gyep hasznosításáról, hanem a talaj, a növény és az állat közötti biológiai egyensúly fenntartásáról is szól.