A szőlőtermesztők számára egyre fontosabb kérdés, hogyan lehet vegyszer nélkül is visszaszorítani az amerikai szőlőkabócát, amely az aranyszínű sárgaság fitoplazmájának terjesztésével komoly veszélyt jelent az ültetvényekre. Az ÖMKi egri esettanulmánya arra jutott, hogy ebben a helyes metszési gyakorlatnak is komoly szerepe lehet.
Hároméves kísérlet
Mivel a kórokozó ellen közvetlen védekezés ma sem megoldott, minden olyan termesztéstechnikai fogás felértékelődik, amely csökkenti a kabóca áttelelésének és felszaporodásának esélyét. A 2022-2025 között végzett vizsgálatokban két eltérő művelésmódú parcella eredményeit hasonlították össze. Az első évben még nem látszott különbség, a következő években azonban az ernyő jellegű művelésben rendre magasabb kabócaszámot mértek, mint a kordonkaros, rövidcsapos kialakításban. Ennek oka, hogy az ernyős tőkéken több 2–3 éves részt, több nóduszt és gyakrabban sarjhajtásokat is találtak, vagyis több olyan felület maradt a növényen, ahol a kártevő tojásai áttelelhetnek, a lárvák pedig könnyebben fejlődhetnek – írja az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) a Növényvédelem szaklapban megjelent cikke.
A metszés növényvédelmi eszköz is
A gazdák számára ebből az a legfontosabb tanulság, hogy a metszés nemcsak termésszabályozási vagy lombfal-kezelési kérdés, hanem növényvédelmi eszköz is. A gondosan kialakított, tisztán tartott tőkeszerkezet csökkentheti a kártevő nyomását, különösen akkor, amikor a rendelkezésre álló növényvédő szerek köre egyre szűkebb. A szakszerű metszés, a sarjhajtások eltávolítása és az ültetvény folyamatos karbantartása ezért ma már közvetlenül is a védekezés része.
A kutatók szerint további vizsgálatok szükségesek annak pontos meghatározására, melyik művelésmód a legkedvezőtlenebb a kabóca számára, de az üzenet már most világos. Aki csökkenteni akarja a fertőzési kockázatot, annak nem elég csak a permetezésre figyelnie: a metszőollónál is eldőlhet, mekkora teret kap a kártevő az ültetvényben.
Az ÖMKI tematikus sorozata korábban két szempontra hívta fel a figyelmet.
Az aranyszínű sárgaság ellen közvetlenül nem lehet védekezni, ezért a kulcs az amerikai szőlőkabóca visszaszorítása. Az ÖMKi kísérletei szerint a virágzó sorköztakarás és a kisebb élőhelyfoltok növelik a hasznos élő szervezetek számát, és mérhetően csökkentik a kabóca felszaporodását. A talajtakarás emellett javítja a talaj vízgazdálkodását, mérsékli az eróziót és stabilabb termesztési környezetet ad. A védekezés másik pillére a tőkék jó kondícióban tartása, valamint az őszi és kora tavaszi lemosó kezelések alkalmazása. Az üzenet világos: minél élőbb az ültetvény, annál kisebb lehet a kártevőnyomás.
Az amerikai szőlőkabóca fő veszélye nem a közvetlen kártétel, hanem az, hogy terjeszti a bejelentésköteles aranyszínű sárgaság fitoplazmáját. A védekezés alapja a kabócapopuláció visszaszorítása: fontos az őszi és kora tavaszi olajos lemosó kezelés, vegetációban pedig a megfigyelésre alapozott, engedélyezett készítmények használata. Emellett elengedhetetlen a fertőzött tőkék gyors jelzése és eltávolítása, a metszési nyesedék és sarjhajtások kezelése, valamint a szomszédos ültetvényekkel összehangolt fellépés. A jó tőkekondíció, a gazdanövények visszaszorítása és a biológiai sokféleség fenntartása szintén csökkenti a fertőzési nyomást, de önmagában nem elég: csak a komplex védekezés adhat eredményt.
Agrárágazat Tudástár: Tőkeművelés – Tőkeművelésnek a szőlőtőke kialakításának és fenntartásának módját nevezzük, amely nemcsak a termésmennyiséget és a lombfal szerkezetét befolyásolja, hanem a kártevők áttelelési lehetőségeit is; ezért az amerikai szőlőkabóca elleni védekezésben a metszés és a tőkeszerkezet tudatos alakítása közvetlen növényvédelmi jelentőségű lehet.
