A nyári hőstressz nemcsak állatjóléti kérdés, hanem kemény gazdasági tényező is. A sertések a nagy melegben természetes módon kevesebbet esznek, hogy csökkentsék saját anyagcsere-hőtermelésüket, ez viszont azonnal visszaüt a napi gyarapodásban és a vágott test súlyában. A minőségi szójadara-felhasználás a baromfiágazatban is fontos.
Egyes számítások szerint a nyári hőségben sertésenként 2,7–5,4 kilogrammos vágott testtömeg-veszteség is kialakulhat, ami iparági szinten akár 450 millió dolláros éves kárt jelenthet.

A szójadara nem csak fehérjeforrás
A nyári takarmányozásban ezért felértékelődik a jól emészthető, stabil beltartalmú alapanyagok szerepe. Az amerikai szójából készült szójadara nemcsak kiváló fehérjeforrás, hanem olyan bioaktív összetevőket is tartalmazhat – például polifenolokat, peptideket és funkcionális rostokat –, amelyek támogathatják a bélrendszer egészségét, az immunműködést és a növekedést stresszes időszakban. A szárított lepárlógabonákkal és egyes melléktermékekkel szemben előnye, hogy nem rontja a takarmányfelvételt éppen akkor, amikor minden felvett gramm takarmány számít.
Nyáron nem biztos, hogy a zsír a megoldás
Korábban a zsírral dúsított, magas energiatartalmú takarmányok kézenfekvő válasznak tűntek a nyári teljesítménycsökkenésre, de a jelenlegi zsírárak mellett ez sok termelő számára gazdaságilag nehezen vállalható. A kutatások és terepi kísérletek alapján a magasabb szójadara-tartalmú, szárított lepárlógabona és hozzáadott zsír nélküli takarmányok nyáron jobb teljesítményt és jövedelmezőséget hozhatnak. A kísérletek sertésenként átlagosan 2,5 kilogrammos többletgyarapodást, kedvezőbb takarmányköltséget és akár 14 dolláros többletbevételt jeleztek a 2022-es piaci árak alapján.
A brojlernél is a hasznosulás dönt
Ugyanez a gondolat a brojlertermelésben is kulcskérdés. A szójadara valódi értékét nem a tonnánkénti ár vagy a papíron szereplő fehérjetartalom mutatja meg, hanem az, hogy a fehérje, az aminosavak és az energia milyen arányban hasznosulnak az állat szervezetében. A modern brojlergenetika gyors növekedést kínál, de ezt csak akkor lehet kihasználni, ha a takarmány pontos, stabil és magas biológiai értékű.
Az olcsó alapanyag drága is lehet
Az észak-amerikai és a minőségi európai szójadara több vizsgálat szerint stabilabb aminosav- és energiahasznosulást biztosít, ezért még magasabb beszerzési ár mellett is javíthatja a takarmányértékesítést, csökkentheti a tényleges takarmányköltséget és növelheti a mellhúshozamot. A brojlerágazatban, ahol a takarmány a teljes költség 65–75 százalékát is kiteheti, nem az a döntő, mennyibe kerül egy tonna szója, hanem az, mennyibe kerül egy kilogramm emészthető fehérje vagy hasznosítható energia.
Európai szója: biztonság és nyomonkövethetőség
Az európai szója előnye elsősorban a szabályozási és minőségbiztonsági háttérben van. A GMO-szabályozás, a szigorúbb élelmiszerlánc-ellenőrzés és a nyomonkövethetőség csökkentheti a minőségi kockázatot, megfelelő feldolgozás mellett pedig az emészthetőségi mutatók is versenyképesek lehetnek. Ez különösen fontos lehet azoknak a termelőknek és integrátoroknak, akik nemcsak költséget, hanem kockázatot is szeretnének csökkenteni.
A takarmányozásban a profitráta számít
A sertés- és baromfitakarmányozás közös tanulsága világos: a legolcsóbb alapanyag nem feltétlenül a leggazdaságosabb. A kiszámítható minőségű, jól emészthető szójadara hőstressz idején is segíthet mérsékelni a teljesítményveszteséget, javíthatja a takarmányhasznosulást, és csökkentheti a termelési kockázatot. A takarmányozási döntéseknél ezért egyre inkább a biológiai értéket, a stabilitást és a végső jövedelmezőséget kell nézni, nem pusztán az alapanyag árát.
Agrárágazat Tudástár: Szójadara – A szójadara a szójaolaj-gyártás után visszamaradó, magas fehérjetartalmú takarmány-alapanyag, amelyet főként sertés- és baromfitakarmányozásban használnak. Értékét nemcsak a nyersfehérje-tartalom, hanem az aminosavak emészthetősége, az energiahasznosulás és a beltartalmi stabilitás határozza meg. Hőstresszes időszakban a jól emészthető szójadara segíthet mérsékelni a takarmányfelvétel csökkenéséből eredő teljesítményveszteséget.
