Új alapokra helyezné a termelői és termelői-élelmiszeripari együttműködéseket az új mezőgazdasági miniszter, aki szerint az eddigi támogatási gyakorlat nem hozott valódi integrációt a mezőgazdaságban.
Bóna Szabolcs lapunknak adott rövid interjújában rámutatott: a közvetlenül kiosztott források sokszor működési kiadásokra mentek el, miközben nem alakult ki tartós együttműködési rendszer. A Tisza új agrárminisztere szerint nem kényszerrel kell összeterelni a termelőket, hanem olyan szabályozási, adózási, likviditási és biztonsági környezetet kell teremteni, amelyben a gazdák maguk érzik érdeküknek az összefogást.
A tejpiac megmutatta, miért veszélyes a széthúzás
Bóna szerint az együttműködésnek két iránya van: a termékpályán belüli, vertikális összefogás és az azonos tevékenységet végző termelők horizontális együttműködése. A tejpiaci válság erre szerinte jó példa: a termelők és feldolgozók csak akkor tudják mérsékelni a veszteségeket, ha képesek egymással megállapodni. Olaszországban erre már volt példa, ott a tejpiac szereplői közösen állapodtak meg az első negyedéves tejárról. Magyarországon viszont a feldolgozói hatékonysági verseny, az olcsó tejmennyiség és a termékpályán belüli gyenge koordináció miatt könnyen a termelők viselhetik a legnagyobb terhet.
Nem különálló gazdaságokban, hanem láncokban kell gondolkodni
A miniszter szerint a magyar agrárium versenyképességéhez erősebb termelői szervezetekre, rövidebb ellátási láncokra és magasabb feldolgozottságú termékekre van szükség. Ez a farm-to-fork szemléletben is kulcskérdés: minél rövidebb az út a termelőtől a fogyasztóig, annál nagyobb esély van a jövedelmezőség javítására és a hazai élelmiszerek bolti arányának növelésére. Bóna üzenete szerint az integráció nem adminisztratív cél, hanem versenyképességi és élelmiszerbiztonsági eszköz.
Agrárágazat Tudástár: Vertikális integráció – A vertikális integráció a termékpálya különböző szereplőinek – például termelőknek, feldolgozóknak és kereskedőknek – összehangolt együttműködését jelenti. Célja, hogy stabilabb piacot, kiszámíthatóbb árakat és jobb jövedelmezőséget biztosítson az agráriumban. Válsághelyzetekben különösen fontos, mert csökkentheti a termelők kiszolgáltatottságát és erősítheti az élelmiszerlánc biztonságát.
