A fagyra mutogatni kevés: sok mezőgazdasági ültetvényben a szakmai hibák okozzák a gondot. Íme, néhány jótanács!
Az elmúlt években szinte reflexszerűvé vált, hogy a gyümölcstermesztés problémáit a tavaszi fagykárokkal magyarázzuk. A szakemberek szerint azonban ez csak a történet egyik része. A kajszi- és őszibarack-termesztésben legalább ekkora problémát jelent, hogy számos ültetvényben elmaradnak azok a termesztéstechnológiai beavatkozások, amelyek a stabil terméshozam és a jó minőség alapfeltételei. A termésszabályozás, vagyis a gyümölcsritkítás ezek közé tartozik.
A szakmai tapasztalatok szerint ahol megfelelő a fajta, alkalmas a termőhely és rendben van a technológia, ott idén is sok helyen bőséges terméskezdemény alakult ki. Ez első látásra kedvező hírnek tűnik, valójában azonban komoly veszélyforrást jelenthet. A túlterhelt fák ugyanis apró, gyenge minőségű gyümölcsöket nevelnek, miközben a következő évi termőképességüket is veszélyeztetik.
(Illusztráció: Horizont Média/archív)
Amit ma meghagyunk, azért jövőre fizethetünk
A szakemberek szerint a termés nélküli vagy fagykárt szenvedett évek után a barackfák gyakran túlkötődnek. Ha a gazdálkodó ilyenkor sajnálja eltávolítani a gyümölcskezdeményeket, akkor a fa minden erejét a túl sok termés fenntartására fordítja. Ennek következménye az apró gyümölcs, a gyengébb íz, a rosszabb tárolhatóság, valamint az érés előtti hullás lehet.
Még súlyosabb probléma, hogy a túlterhelt fák könnyen alternanciába fordulnak: egyik évben túl sokat, a következőben alig teremnek. A szakértők szerint a termőegyensúly felborulása gyakran éppen a ritkítás elmaradására vezethető vissza, nem pedig kizárólag az időjárási szélsőségekre.
A kajszinál akár a termés felét is le kell szedni
A jól berakódott kajsziültetvényekben a kötődött gyümölcsök akár 50 százalékát is célszerű eltávolítani. A cél nem a darabszám maximalizálása, hanem a piacképes méretű és megfelelő beltartalmú gyümölcs előállítása.
A szakmai ajánlások szerint rövid termőnyársakon legfeljebb 1–2 gyümölcs maradjon, míg hosszabb termővesszőkön 8–10 centiméterenként egy. Egy 80–100 centiméteres vesszőn így legfeljebb 8–10, nagyon indokolt esetben 12 gyümölcskezdemény maradhat. A munkát a csonthéj keményedésének kezdetéig kell elvégezni, vagyis a virágzást követő nagyjából egy hónapon belül.
Őszibaracknál a piac a méretet fizeti meg
Az őszibarack esetében még szigorúbb szabályok érvényesek. A piacon a gyümölcs mérete továbbra is az egyik legfontosabb értékmérő, ezért a ritkítás elmulasztása közvetlen bevételkiesést okozhat.
A szakemberek szerint a kötődött termés 25–50 százalékát kell eltávolítani. Ökölszabályként egyetlen gyümölcs kineveléséhez körülbelül 20 levél szükséges. Rövid termőnyársakon egy, közepes hosszúságú vesszőkön 2–3, hosszabb termővesszőkön pedig legfeljebb 4–5 gyümölcs maradjon. Ha a gazda túl óvatos, és nem ritkít kellő mértékben, akkor a fa ugyan kevésbé lesz terhelt, de a kívánt méretnövekedés és minőségjavulás elmarad.
A kézi ritkítás marad a legbiztonságosabb megoldás
Magyarországi körülmények között továbbra is a kézi gyümölcsritkítás számít a legbiztonságosabb és legpontosabb módszernek. A gyakori tavaszi fagykockázat miatt a virágritkítás kajszinál és őszibaracknál egyaránt kockázatos lehet, ezért a szakemberek a gyümölcskezdemények válogatását javasolják.
Az üzenet egyértelmű: aki most nem mer eltávolítani elegendő gyümölcsöt a fáról, az később kisebb, rosszabb minőségű terméssel és akár több évre kiható termőegyensúlyi problémákkal szembesülhet. A jó barackterméshez idén nem több gyümölcsöt kell hagyni a fán, hanem kevesebbet.
(Forrás: HM/NAK)
Agrárágazat Tudástár: Gyümölcsritkítás – A gyümölcsritkítás a túl sok terméskezdemény eltávolítását jelenti annak érdekében, hogy a fa kevesebb, de nagyobb méretű és jobb minőségű gyümölcsöt neveljen. Kajszi- és őszibarack-ültetvényekben különösen fontos, mert a túlterhelés apróbb termést, gyengébb beltartalmat és a következő évi termőképesség romlását okozhatja. A kézi ritkítás pontosabb termésszabályozást tesz lehetővé.
