Aligha csodálható, hogy nagy a munkaerőhiány, a pályaelhagyás mértéke a mezőgazdaságban, s nemcsak az értelmiségi beosztásokban, hanem az állatgondozás, a gépkezelés terén is. Ahol diplomával sem nagyon lehet 300 ezer nettót keresni, és a nehéz munkával is csak 120 ezer nettó körül alakul a fizetés, ott nagy a csábítás más munka után nézni. De nemcsak a pénz a gond… Szemléztük az Agrárgazdasági Kutatóintézet (AKI) és a fiatalgazda-szövetség tanulmányait.
Órák, bérek, bruttók
Az AKI tavalyi felmérése szerint a legmagasabb bruttó idénymunkás-órabért a szántóföldi növénytermesztés és az állattartás fizeti, durván 500-1500 forint között. A kertészeti szegmens 500-1100; az élelmiszeripar, a kereskedelem, a szolgáltatási ágazat és az erdészeti szegmens 500-900 forintot fizet.
A bruttó átlagbérek terén a diplomás, üzem- vagy ágazatvezetői beosztású alkalmazottak állnak az élen 290-310 ezer forinttal; egy jó százassal lemaradva következnek mögöttük a technikusok és az adminisztrátorok. Nagy halmazban együtt szerepelnek a 180-140 ezer bruttót keresők: a gépészek (kezelők, szerelők, karbantartók), a raktárosok, a munka- és gépkocsivezetők, a kertészeti szakmunkások. A lista utolsó harmadába a húsipari, hentes, állattenyésztő, növénytermesztő és más mezőgazdasági, sütőipari szak- és betanított munkásokat sorolja az AKI-felmérés (részben 2015-ös és 2016-os adatok alapján – KZ).
Mázlis százezrek
Persze vannak kiugró fizetések a hiányszakmákban: előfordul, hogy 6-800 ezerért keresnek középvezetőt, 4-600 ezerért mezőgazdasági gépészt vagy adminisztrátort, de kis szerencsével egy keresett szakmunkás is elkérhet bruttó 300 ezret.
Talán mindezek is részben okai annak, hogy – amint azt az AGRYA, a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének összegzése kimutatja – az agrárium egészében, de különösen az állattenyésztésben és a kertészetben egyre égetőbb probléma a megfelelő munkaerő hiánya. Az ágazat már a pályaválasztás során sem eléggé vonzó, és sok a pályaelhagyó is.
Több tudást, jobb képzést!
Nem sok bíztatót mondtak az AKI felmérésére válaszolók az alkalmazottak, a gazdaság- és vállalatvezetők felkészültségére. A pályakezdők informatikai, elméleti és korszerű műszaki ismereteit még a közepesnél jobbnak ítélik, de a kulcskompetenciák (probléma-megoldó képesség, rendszerszemlélet), a szakmai-gyakorlati jártasság már közepes vagy rosszabb értékelést kapott. A vezetők esetében a legtöbb válaszadó a szaktudást, a tapasztalatot, a vállalkozói, pályázatírói, adminisztratív és jogi ismereteket, az idegennyelv-ismeretet és az informatikai tudást hiányolta. A gyakorlati tudásra utaló borús képet némileg árnyalja, hogy 2015 után csaknem megkétszereződött a duális képzésben résztvevő tanulók száma.
Kohout Zoltán
