Kertészeti kultúrák harmonikus magnézium- és kálium-ellátása

Az agrokémiában ismert jelenség, hogy az egyik növényi tápelem a másik felvételét elősegíti (tápanyag-szinergizmus) vagy zavarja (tápanyag-antagonizmus), ebből adódóan olyan esetben is hiány alakulhat ki a termesztett növényben, amikor talajvizsgálatokkal igazolhatóan elegendő van az adott tápelemből a talajban, csak a másik a felvételét zavarja, megakadályozza.

1. kép Magnéziumhiány tünete paradicsom levélen (fotó: Terbe)

Makro! – így kellene kezelni

A kertészeti termesztésben (zöldség-, gyümölcs-, szőlőtermesztés) az intenzív technológiák bevezetésével – amelyeknek fontos szerepük volt a tápanyagadagok növelése mellett a tápanyag-ellátás korszerűsítése is (pl. tápoldatozás, retardált műtrágyák alkalmazása, stb.) – olyan fejlődési zavarok is mutatkoztak a termesztett növényeken, amelyek korábban csak ritkán voltak megfigyelhetők. Ebbe a körbe tartozik a magnéziumhiány jelensége is, amely tünet igazán akkor vált ismertté a kertészeknek, amikor a tápoldatozás révén a nitrogén-, a foszfor-, de mindenekelőtt a káliumszintet a talajban és a tápoldatokban jelentősen megemelték, kissé megfeledkezve a többi makro- és mikroelemről. A sokszor közhelyként hangoztatott harmonikus tápanyagellátás az egyoldalú trágyázás kapcsán felborult! A magnézium, a növények által hasznosított mennyiségét figyelembe véve, nem sorolható a mikroelemek közé – noha a trágyázási gyakorlatban helytelenül ennek megfelelően kezelik. Fontos eleme a növényi táplálásnak, többnyire csak azt tudják róla, hogy a klorofil centrális része, de ez a növényben található magnéziumnak mindössze 15-20%-a, nagyobb része más kationokkal együtt aktiváló ionként számos, több mint 300 enzimreakcióban (energiaátvivő és energiát átalakító funkcióban) vesz részt.

5 ok, amiért kevés a sok

A termesztett növényeink eltérő mennyiségben és ütemben halmozzák fel szervezetükben a magnéziumot. Káliumból és kalciumból többet igényelnek, de magnéziumtartalmuk is kiemelkedő, a gyümölcsfélék 0,25-0,5%-ban, a zöldségfélék esetében nagyobb a szóródás 0,250,8%-ban tartalmaznak magnéziumot. A hüvelyes takarmányokban kétszer annyi van belőle (0,4-0,5%), mint a gabonafélékben (0,120,18%). Talajaink magnéziumellátottsága különböző, míg a homoktalajaink, mindenekelőtt a savanyú homokok magnéziumban szegények, addig az erdőtalajaink, a mezőségi és réti talajok gazdagok. (Kedvező aránynak mondjuk magnézium szempontjából, ha a Ca/Mg = 6 vagy K/Mg = 3-5). Öntözővizeink magnéziumtartalma elegendő, nem egy esetben magas. Felvetődik a kérdés, hogy akkor mivel magyarázható a kertészeti kultúrákban olyan gyakran, de a szántóföldi növényeknél is tapasztalható magnéziumhiány jelenség? Nyilvánvaló, hogy a kiváltó okok talajtól, termesztési körülményektől és a termesztett növényektől függően eltérőek. Alapvetően öt okot különböztetünk meg: – magnéziumszegény talajok (homok), amelyek gyakoriak zöldség-, szőlő- és gyümölcstermesztő gazdaságokban; – kedvezőtlen talajviszonyok (rossz talajszerkezet, kedvezőtlen vízháztartás, savanyú talajkémhatás); – kedvezőtlen időjárási viszonyok (szárazság, erősen csapadékos időjárás) és a – konkurens ionok, amelyek a magnézium felvételét zavarják.

Akadályok és segítők

Az intenzív trágyázás során (tápoldatozás) az NPK műtrágyaadagok emelése mellett elmaradt a magnézium pótlása, és az addig, ha nem is bőséges, de elfogadható szint mellett rendelkezésre álló magnézium relatív minimumba került. Elegendő magnézium esetében is fennáll annak a veszélye, hogy a kisebb, gyorsabban mozgó ionok pl. hidrogén (H+), kálium (K+) kiszorítja a növény-táplálkozási láncból a lassúbb, nagyobb méretű magnéziumot, előidézve ezzel enyhébb vagy egészen súlyos hiányt.

2. kép Magnéziumhiány tünete kukoricán (fotó: K+S KALI)

A kétértékű kationok (pl. Ca++ és Mn++) is zavarhatják a magnézium felvételét, a gyakorlatban zöldségfélék esetében az erősen meszes (5% feletti) talajok jelenthetnek inkább veszélyt. Az ammónia-ion (NH4+) – mint konkurens – szintén gyorsan mozgó kation, magában is akadályozhatja a magnézium növénybe jutását, de azáltal, hogy a közegre savanyító hatást fejt ki, a pH-n keresztül is kiváltója lehet a magnézium relatív hiányának.

3. kép Fenyőféléken is gyakori a magnéziumhiány (fotó: Terbe)

Ezzel szemben a NO3–nitrogén ionok kedvezően hatnak a magnézium felvételére (szinergisták), amit a tápoldatok összeállításánál ki is szoktunk használni. A mész egy határig segíti, egy bizonyos szint felett azonban akadályozza a magnézium felvételét. Más összefüggésben a kálium esetében is ismert a jelenség, amely szerint egy határig nincs gátló hatással a kálium a magnézium felvételére – sőt kifejezetten segíti azt (szinergizmusjelenség) –, viszont egy bizonyos koncentráció felett blokkolja a növénybe jutását (antagonizmus). Ezzel kapcsolatban különböző számok és adatok ismertek: a talajban a szőlőnél optimálisnak a kálium esetében K/Mg 3-7 arányt, a mész esetében a Ca/Mg 11-13 arányt tartják. Zöldségféléknél a K/Mg 3-(4) mondható ideálisnak.

Tünetek és a helyes arány

A magnézium a növényen belül viszonylag gyorsan vándorol, ezért hiány esetén a tünetek az idősebb vagy középtáji leveleken szoktak először megjelenni. De előfordulhat például hajtatásban, napos meleg időben, hogy az uborka vagy a paradicsom növekedése gyorsabb, mint az idősebb levelekből a magnézium-kivándorlás, azaz az átépülés és a gyökerek magnézium-felvétele együttesen, aminek következtében az átépüléssel együtt sem tudja a növény fedezni a magnéziumszükségletét, így a fiatal hajtásokon jelennek meg először a tünetek, amelyek könnyen összetéveszthetők néhány mikroelem hiányszimptómájával.

4. kép Magnéziumhiány szőlőn (fotó: K+S KALI)

A talajban a hiány és az antagonizmus jelensége elkerülhető olyan műtrágyák (alap- trágyák) megválasztásával és olyan fejtrágyák (tápoldatok) összeállításával, ahol a kálium és magnézium aránya megközelítőleg három-négy az egyhez (3-4:1), azaz a növény számára ideális!

Terbe István
egyetemi tanár SzIE Kertészettudományi Kar
Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék