Az egész magyar mezőgazdaságnak ígéretes átalakítást és szép profitot hozhatnának az ültetvényerdők
1 millió hektár parlagon fog heverni Magyarországon – jósolták meg hazai agrárszakértők már a 90-es(!) évek elején. Ők úgy látták, hogy a gyakran környezetszennyező, gondatlan, egyszerre pazarló és tápanyaghiányos technológiák, a határtermőhelyek magas aránya, a klímaváltozás miatt legalább 1 millió hektárnyi terület megy végleg tönkre, és válik korábbi, növénytermesztési-állattartási funkcióira alkalmatlanná. Mielőtt legyintenénk a látszólag elhárult fenyegetést beharangozó prognózisra, nem árt emlékeznünk: a magyar mezőgazdaság egy jelentős hányada az EU-támo-gatások nélkül veszteséges – vagyis segítség nélkül hatalmas területek már valóban műveletlenül kallódnának… Ha e két érvet egymás mellé tesszük, előkerül egy szintén régi terv, amelynek hazai szaktekintélyével beszélgettünk. Dr. Erdős László ny. erdőmérnök szerint a szóban forgó mintegy 600 ezer vagy akár 1 millió hektár beerdősítése, azokon gyorsannövő fafajok termelése nyilvánvaló és fényes gazdasági profit mellett társadalmi-környezeti nyereséget is hozna.
Rossz talajon is meggyőző lett a kísérlet
Erdős László nemcsak a szakmájából kifolyólag minősül bennfentesnek a mezőgazdaság és az erdő-gazdálkodás témakörében. A 90-es évek második felétől egyedülálló kísérletet végzett saját, mikebudai akácerdejében, és annak tanulságait vetette össze a bevezetőben említett általános mezőgazdasági-erdészeti kilátásokkal. – Arra voltam kíváncsi, hogy magyarországi viszonyok között mekkora befektetést, milyen szakmai-technológiai igényeket támaszt egy ipari célú faültetvény létrehozása, illetve természetesen arra, hogy milyen megtérüléssel kecsegtet önmagában és más, például szántóföldi kultúrákhoz képest – mondja Erdős László. A ma is aktív, szakmai fórumokon gyakorta publikáló-felszólaló szakértő egy meglehetősen alacsony minőségű, 6,5 AK-s, csupán 0,5% humusztartalmú területen lévő akácost alakított át ültetvénnyé. Az eredmények még a gyenge talajminőség ellenére is meggyőzőek voltak. Nem is akármennyire – de ehhez egy kicsit korábbról kell kezdeni a históriát.
Kiváltani 1 millió hektár termőföldet…?!
Magyar agrárszakmai körök már a 80-as évek végén, a 90-es évek elején egyértelművé tették, hogy az intenzív és nem mindenütt a legkörültekintőbb agrárgazdálkodás a „működőképesség” szélére sodorta a hazai földek mintegy hetedét-hatodát. Izinger Pál, a modern magyar mezőgazdaság megteremtődnek egyik kiváló személyisége például már 1991-ben azt írta: 4-600 ezer ha alacsony hozamú szántó, rossz minőségű legelő; mintegy 150 ezer hektárnyi szanált szőlő-gyümölcs-ültetvény, 250 ezer hektárnál is több lejtős, erodált, tönkrement terület fog parlagon heverni, ha nem történik markáns fordulat a hazai földhasználatban. Az akkori szakmai körök javaslata az erdősítésre (és mellékesen például gyepesítésre, víztározót vagy halastavat érintő, illetve egyéb szociális: rekreációs, parkerdő-létesítési) hasznosításra irányult.
A felvetés indokoltságát a világszerte intenzíven beindult ilyen törekvések is mutatták: Észak- és Dél-Amerikától Európán át Ázsiáig számos állam és régió mind nagyobb mértékben fogott bele gyorsnövekedésű, fél- vagy teljesen intenzív iparierdő-telepítésekbe.
A fő motiváció elsősorban a fa- és papírtermékek iránti növekvő kereslet volt. Emellett ismert, hogy az élelmiszertermelés mind nagyobb hatékonyságával – legalábbis a jó termőhelyi adottságú földeken – kevesebb hektáron is több alapanyag állítható elő. Magyarán: a rossz vagy kevésbé jó adottságú talajokra a legcélszerűbb „klímatűrő”, exportképes fafajokat telepíteni.
De vajon beválik ez a stratégia Magyarországon is…?
Kétszeresére emelték az intenzív erdő hozamát
Erdős László e kérdés bizonyítására fogott bele emlékezetes és nemrég a szaktárca Agrár-Vidékfejlesztési Államtitkársága által is elismert, egyedülálló kísérletébe. – Az ötéves akácosban minden harmadik sort kivettem, így a tőszámot további gyérítésekkel a hektáronkénti 5-ről 1 ezerre csökkentettem, hogy || a sorok traktorral is művelhetővé, azaz intenzív technológia bevezetésére alkalmassá váljanak. Évente kétszer tárcsáztattam a gyom ellen és a nedvesség megtartása érdekében. Fokozatosan vezettük be a törzsnyeséseket, hogy a folyamat végén göcsmentes, szabályos rostlefutású, minőségi hengeres faalapanyaghoz jussunk. Aztán 10-12 éves korban, egy kutatás-fejlesztési pályázat részeként szerves trágyázással próbáltam megerősíteni a talaj humusztartalmát, mivel talajkolloidok hiányában a műtrágya nem hatásos. A két éven át tartó, hektáronkénti 24 tonnás istállótrágyázás megtette a hatását még az eredetileg 0,47%-os humusztartalmú erdőben is. Kiemelkedő növekedést értem el végül, és ezzel az országos átlagot is messze meghaladó eredményt produkált a mikebudai akácosom. Míg Magyarországon általában 6-7 köbméter növedéket hoz egy hektár akácos, nálam az éves szinten számolt átlag elérte a 15 köbmétert, vagyis a bő kétszeresét hoztuk ki még a viszonylag gyenge adottságok mellett is – mutat rá Erdős László.
Akác a pácban?
Két éve, amikor az Európa Parlament (EP) invazív (idegenhonos özönfaj) növénynek minősítette az akácot, felröppent a – magyar szokás szerint nem éppen nívós – pletyka arról, hogy ez a faj káros, veszélyes a magyar flórára, és annak teljes kiirtása várható… Tüstént kibontakozott a vita arról, szeressük-e a hazánkba a 18. század első felében tudatosan – a homokos talajok megkötésének- hasznosításának szándékával – betelepített, eredetileg Amerikában honos fát. Tény, hogy az akác spontán terjedése veszélyezteti a természetes fafajú erdőket, gyepterületeket: nemcsak gyökérről, hanem tuskóról is kiválóan sarjad (állítólag a magja akár fél évszázadon át is csírázásra képes állapotú marad a földben). Vagyis csak nehezen kiirtható, viszont – Erdős László szerint – az okos skandinávok például még a tuskót-gyökeret is aprítják-hasznosítják. Az akác másik hatása, hogy jelentősen átformálja a termőhelyét: csökkenti az élővilág változatosságát, bomló leveleinek allelopatikus (növényi csírázást és növekedést gátló) anyagai akadályozzák a természetes erdei aljnövényzet kialakulását. Ugyanakkor gyökereinek nitrogénkötő baktériumai nagyon megnövelik a talaj N-tartalmát, ami a kitermelési időszak után más kultúra számára előnyös lehet.
Ma az akác a magyarországi erdőterület mintegy negyedét (460 ezer hektár) foglalja el. Gazdasági haszna rendkívül komoly érvet jelent a pártolók szemében: a honi méztermelés 50%-át e fafaj biztosítja, így közvetlenül 20 ezer munkahely meglétét jelenti, míg az akácfa-kitermelés és -felhasználás közvetve további 100 ezer alkalmazott jövedelmét hozza. Az akác emellett jó üzlet is. Néhány ár mutatóul (primer választékok, ezer Ft/m3-ben): az export fűrészrönk 50, a kérgezett, hegyezett oszlop 90, a szijácsmart 144, a szőlőkaró 90, a tűzifa erdei rakodón 16 ezer forint. Minőségi fűrész-rönkből korszerű faipari technológiával a bútor- és az épületasztalos-iparban 8-10 szeres hozzáadott értékű termékek állíthatók elő, s exportpiacokon 400-700 eFt/m3 áron értékesíthetők. Így járul hozzá az alternatív földhasználat az 1 ha mg. terület magasabb kibocsátásához, a hozzáadott értékhez és a területi hatékonysághoz.
Az egész világ nem tévedhet-e hatalmas lehetőségben
Ám mit jelent ez a gazdasági, társadalmi jövedelmet, hasznot tekintve? – kérdezem a szakértőt, aki máris kész a válasszal. Természetesen nemcsak szakmai-technológiai kísérletet végzett Mikebudán, hanem a KSH, exportőri és üzemi adatok alapján számításokat folytatott a búza és az akácfatermékek gazdaságosságára vonatkozóan. – Összefoglalva azt egész biztosan kimondhatjuk, hogy például a búza jövedelemtermelő képességének bőven a kétszeresét produkálja az akácos. Ám ott, ahol a földek kimerültek, vagy eleve rossz adottságúak, és támogatás nélkül veszteséges a szántóföldi kultúra az alacsony hozam és a gyenge minőség miatt, ott az ipari erdő telepítése és kitermelése nemcsak hasznot, hanem túlélést is jelent: akár egy gazdaság jövőjét is biztosíthatja. Erre a világon rengeteg példa van, hektár-tízezresével nő minden évben ezek nagysága. A biodiverzitás megőrzését szolgálják az úgynevezett ökofolyosók és egyéb megoldások, melyeket az erdőtanúsítási szervezet elfogad – fejti ki. Meggyőzésként elárulja, hogy a minőségi fűrészrönkből és a szijácsmart alapanyagból egyszerűen nem is tudtak eleget szállítani, akkora a piaci igény. – Hatalmas lehetőségek előtt áll ez a terület a bútor-, az épületasztalos-és papíripartól az energetikai igényekig, a gazdaság egész különféle területeit is ideértve. Sokaknak biztosíthatna hosszú távú megélhetést ez az ágazat -hangoztatja Erdős László.
Rövidlátás, támogatás, fafelhasználás
Hogyan lehet mégis az, hogy a mikebudai kísérlet, a költség-haszon-elemzések, ez a bizonyos „hatalmas lehetőség” mégsem üti át a hazai agrárszektor ingerküszöbét, és – Erdős László szerint – az Agrárágazat az első szaklap, amelyik újságírót ereszt a téma nyomába? – Hiába tudjuk a földek leromlását érintő fenyegetést a 90-es évek eleje óta, kevesen a faültetvényekben rejlő gazdasági lehetőséget… A gazdák-gazdaságok most csak addig látnak előre, hogy bármilyen is a föld, bármennyire is kell erőltetni az intenzív termelést, mégiscsak van támogatás, így még a gyenge földeken is elbiceg a szántóföldi növénytermesztés. Most, amikor sajnos beigazolódnak az akkori jóslatok, most a területalapú támogatás teszi ellenérdekeltté a gazdálkodókat abban, hogy előrelátóbb és jövedelmezőbb irányváltást vegyenek – tárja szét a kezét az erdőmérnök. Azt persze ő sem tagadja, hogy az erdő az első időben jelentős pénz- és energia-ráfordítást igényel. – A telepítésre 400, a fenntartásra 300 ezer forintos támogatás van, ami fedezi még az évi két tárcsázás, a háromszori nyesés kiadásait. Tény, hogy az első, döntő fontosságú időszakban a szerves- vagy zöldtrágyázás, vagy a vadkáros térségekben a kerítés költsége nem fér bele. Ezt finanszírozni kell, de 20 éves távlatban, a kitermeléskor 6 millió forintos hektáronkénti bevétellel lehet számolni, ami hét-nyolcszorosa a beruházási költségnek. Vagyis, különösen a mai, kedvező agrár-hitellehetőségek idején, érdemes elgondolkodni. Ismereteink szerint az ipari faültetvények kikerültek az Erdőtörvény hatályából, így normatív földalapú támogatásban részesülnek. Gondoljon csak bele: egyetlen köbméter minőségi fűrészrönk 45 ezer forintért is eladható, és a magyar fa kiemelkedően exportképes! A szinte kielégíthetetlen piaci igényeket tekintve a faipari alapanyagok terén a jövedelmezőség garantálható – teszi hozzá a szakértő, és újabb érvvel erősíti meg álláspontját: ma már a világ fafelhasználásának harmadát(!) az iparifa-ültetvények adják…
ARC, KÉP.
Erdős László pedagóguscsalád sarjaként, több generációra visszatekintő vadász-família gyermekeként Cserépváralján, e dél-bükki zsákfaluban született 1925-ben. A hagyományoknak megfelelően már gimnazista korában rendelkezett egy kis golyós puskával (Flobert), és „érettségire aztán kaptam egy igazi, Sauer sörétes puskát is” – meséli máig ható büszkeséggel a vadászatot ösztönösen megszerető erdész. 1943-ban iratkozott a Műegyetem Bánya-, Kohó-, Erdőmérnöki Karának erdőmérnöki osztályára Sopronban. A háborús évek okozta késedelmek után, 1949-ben szerez oklevelet. „Csakhogy munka azokban az években nem volt, mert mindenütt az elcsatolt területek: Kárpátalja, Erdély, Felvidék visszatérő mérnökeit vették vissza, így tíz évet a MÁV-nál húztam le, ahol vasútépítéssel, fatelítéssel és faipari tevékenységgel foglalkoztam”. A „kerülőévek” végén, 1961-ben viszont már az Országos Erdészeti Főigazgatóságon dolgozik, feladata a fakitermelési munkák műszaki fejlesztése. Ebben az időben lépnek be például a motorfűrészek, az erdészeti traktorok, kérgezők és rakodódaruk. Erdős Lászlót a ’70-es évek már az Állami Gazdaságok Országos Központjában érik. „Ott magas képzettségű, technokrata szellemiségű szakemberekkel dolgozhattam az Üzemfejlesztési Főosztályon”, s hozzá tartozott 80 ezer ha erdő, 610 ezer ha üzemi vadászterület termelési-fejlesztési feladatköre. A cellulóznyárasok kitermeléséhez több külföldi gép kipróbálása után hozták be Kanadából az első, 16 ember munkáját elvégezni képes fadöntő, gallyazó, rakásoló Timberjack fakombájnt. A markolótraktor, a csoportos daraboló és a kérgezőgép belépésével kialakult a folyamatgépesítés, az élőmunka-ráfordítás az egyhatodára csökkent. „A nyárfatermelés már akkor felülmúlta az adott viszonyok között a kalászosok vagy éppen a nyírségi alma jövedelmezőségét”, emlékszik vissza az 1985-ben nyugdíjba vonuló erdőmérnök. Ám Erdős László mindmáig aktív: a ’90-es évek elején az átalakuló gazdasági szférában az Erdő- és Vadgazdálkodási Szakbizottságban 1993-ig, azóta pedig számos munkacsoportban, konferencián, szakmai testületben, így a FAGOSZ örökös tiszteletbeli tagjaként és a MEGOSZ tagjaként dolgozik a vidékfejlesztésért. A Kaán Károly-díjas erdész feleségével két gyermeket nevelt: fia okleveles gépészmérnök, lánya bölcsész-tanár végzettségű.
Az ágazat, ahol megéri a hazafiság
Erdős László emellett – hogy úgy fogalmazzak – hazafias érveket is említ. – A klímaváltozást mi, erdészek is mindinkább érezzük. A dunántúli fenyvesek máris szinte kiszáradnak, illetve ott kényszerkitermelést végeznek. Aztán félő, hogy hamarosan a bükkösökre kerül a sor, és nem tudjuk, egyáltalán milyen fáink lesznek itt 20-40 év múlva – vetíti előre a megoldásért kiáltó kilátásokat.
– Az akác például az ipari hasznosíthatóságán túl szárazságtűrő, megköti a talaj nitrogénjét, oltalmat biztosít a vadállomány egy részének. Tudom, vannak ellenérvek vele szemben, és én magam is óvok attól, hogy körültekintés nélkül ültessék ott, ahol nem előnyös a terjedése. Az ipari faültetvények mellett hasonló lehetőségeink vannak a megújulóenergia-előállításra, fásszárú biomassza (faapríték, pellet, liquid vagy gázosítási megoldások) 5-10 éves forgóban végzett termelésére. Továbbá az erdészeti géppark nagyrészt hazai gépgyártói forrásból kielégíthető, vagyis nem kell méregdrága import gépparkot vásárolni-fenntartani hozzá. Az ipari erdő tehát a hazai gazdaság több ágazatának közösen előnyös lehetőségek kiaknázását biztosíthatja. Egyidejűleg a kíméletes, vegyszermentes földhasználat a környezetvédelmet szolgálja. Most, amikor 2020 után kérdéses a mezőgazdasági támogatás, amikor sok helyütt csökken a szántóföld jövedelmezősége, hatalmas búza-és kukoricakészletek várnak vevőre, kedvezőtlenek a vízi szállítási lehetőségeink, továbbá megjelentek az erős versenytársak, csak meg kellene ragadnunk az ültetvényerdők nyújtotta vonzó lehetőségeket!
Kohout Zoltán
