Tényleg ezért fogunk éhezni pár év múlva?

A világon megtermelt élelmiszer 60(!) százaléka kukába kerül: pazarlóan kidobjuk vagy ügyetlenül tönkretesszük

Hiába beszélünk világszerte túlhajszolt mezőgazdaságról, talajok pusztulásáról, tápanyagból kimerül élelmiszerekről – cáfolhatatlan tény, hogy a világon megtermelt étel-alapanyagok fele-kétharmada pocsékba megy. Ha okosabban csinálnánk, nemcsak kevesebb vizet, energiát és pénzt pazarolnánk el, de megelőznénk a 2050-re fenyegető élelmezési válságot is.

Még az óvatos becslések szerint is észt vesztő az a pazarlás és pusztítás, amit a kész vagy feldolgozatlan élelmiszer-állományban véghez visz a mai emberiség. – A fejlett, például nyugat-európai, észak-amerikai országokban a vásárolt élelmiszer 25-35 százaléka a szemétbe kerül,

mert megromlik vagy feleslegessé válik. A másik harmada úgy vész el a felhasználás elől, hogy a rossz szüretelési, tárolási, szállítási vagy kereskedelmi technológia következtében megsérül, megromlik, eladhatatlanná, felhasználhatatlanná válik, mielőtt a vásárló meg(v)enné – összegezte a friss kutatásokat, kimutatásokat egy nyári konferencián dr. Komlósi István professzor (Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar).

Mindez különösen azért kétségbeejtő, mert közismert az a becslés, miszerint 2050-re a bolygó lakossága csaknem eléri a 10 milliárdos lélekszámot.

Ennyi embernek a mai agrikultúra és agrártechnológia nem képes olyan élelmezést biztosítani, amely eleget tenne az ENSZ által 2001-ben megfogalmazott elveknek (élelmezésbiztonság az, amikor mindenki bármikor, társadalmi, gazdasági, fizikai szinten egyaránt hozzáfér azon biztonságos és tápláló élelmiszerekhez, amelyek megfelelnek az aktív és egészséges élethez szükséges táplálékigénynek és szokásoknak).

Az aratás, szüretelés utáni (úgynevezett posztharveszt) veszteségek terméktől és termesztési területtől függően akár 10-80(!) százalékosak is lehetnek. Ugyanakkor megfelelően kidolgozott technológiai-fogyasztói láncolattal az eredeti termék végül 25-80 százalékos(!) hozzáadott értékkel adható el – mutatott rá egy hazai konferencián a thaiföldi King Mongkut’s University of Technology professzora. Dr. Sirichai Kanlayaranat szerint háromféle posztharveszt-veszteség van: a fizikai sérülés (nyomódás, vágás, horzsolás), az élettani károsodás (fagy, ásványielem-hiány, öregedés, termésromlás), és a patológiás (gombás, baktériumos fertőzés).

Az USA WRI nevű kutatóközpontjának adatai szerint a közismerten vízpazarló mezőgazdaságban felhasznált vízmennyiség 24%-át olyan élelmiszerek növekedésének biztosítására használják fel, amelyek soha nem kerülnek elfogyasztásra. Ha a pazarlást és a terményveszteséget csökkentenénk, akkor egyrészt nem kellene túlterhelni a még megmaradt termőföldeket, másrészt hatalmas készletekkel bővülne az elfogyasztható étel mennyisége. A WRI úgy becsli: a 2050-re várható élelmiszerhiányt is a megdöbbentő 22%-osra tudnánk mérsékelni.

Mi, fogyasztók addig is megtehetjük, hogy takarékosabban, előrelátóbban vásárolunk, és találunk megoldást, felhasználót a megmaradt konyhai hulladékok-melléktermékek újrahasznosítására.