A világ borpiaca

Mindettől függetlenül azonban mindenkinek látnia kell, hogy az élvezeti hatás részeként ez is fontos szempont. Példának okáért látható majd, hogy Kína a világ bortermelésében az elsők között helyezkedik el, de az ottani minőséggel kapcsolatban, illetve a fogyasztási szokásokkal kapcsolatban még korántsem lehet egy lapon említeni nemhogy Franciaországgal, de még Ausztriával sem. Kína azonban egy átalakuláson megy át, egyre nagyobb figyelmet fordítanak a borokra, borászatokra, és propagálják a borfogyasztást, a minőségi borfogyasztást, ami még a jövő zenéje.

Alapoktól indulva

Hazánk nem ugyanazokról az alapokról indult neki a rendszerváltás utáni időszaknak, mint Kína. Hiszen volt nekünk egy Tokaji borunk, egy Egri Bikavérünk. Igaz ez utóbbit szinte csak a környező, testvéri országokban ismerték, és gyakorlatilag az egri borászoknak újból fel kellett építeniük a nevet. Annyi azonban bizonyos volt, hogy a rendszerváltás után eltelt bő évtizedben még mindig ismeretlenek voltak a hazai borok a nyugati világban, és az Aszun kívül nehézségekbe ütközött volna bárkinek egy magyar bort megnevezni. Ki kellett törni ebből a bezártságból, és az, hogy ez mára sikerült-e, vagy sem továbbra is megosztó véleményeket generál. Pont ezért is ez a cikk inkább a szimpla tényeket, statisztikai adatokat veszi figyelembe, és tekinti át a világ borpiacát, azon belül pedig Magyarország helyét.

Művészet vagy iparág?

A világon azok, akik szívükhöz közel érzik a borászatot, a bort, a szőlő művelését, azok elmondhatják, hogy egy kultúrális örökséget is őriznek, ápolnak. Természetesen minden országban másként élik ezt meg, de itt Európában a borkészítés igazi művészet. Másoknak a bor pedig nem más, mint egy globális, több mint 230 milliárd dolláros iparág. Napjainkban évente több mint 26 millió tonna bort készítenek a világon. Gyakorlatilag az elmúlt évtizedekben folyamatosan nő a termelés, igaz vannak kiugró és gyengébb évek is. Az egyes ábra megmutatja, hogy miként alakult a globális borpiac kínálata az elmúlt 20 évben éves lebontásban. Látható, hogy 2004 például kimagaslóan jó évnek számított a maga 30,74 millió tonnás termelési adatával, és úgy tünik, hogy ez idő óta csökken az előállítás, de amennyiben a trendet vizsgáljuk és nem csupán a pozitív, vagy negatív kiugrásokat, akkor látható a fejlődés.

1-es ábra: A világ bortermelése millió tonnában, Forrás: FAO

Legalább is 20 év távlatában így tűnik. Azonban az elmúlt 50 évet figyelembe véve gyakorlatilag stagnál a piac, legalább is a világ termelési volumene tekintetében. 1979-ben és 1982-ben is 37,5 millió tonnás termelésről lehetett még beszélni. Ezek az évek számítottak a termelési csúcsoknak a magunk mögött hagyott évtizedekben, és az imént említett 2004-es év csupán a 13. Évnek számít az 50 éves sorrendben. Az egyik legkevésbé termelékeny évnek 1961 számított a maga 21,492 millió tonnájával. Ezt követte 1963 (25,124 millió tonna), illetve 1995 (25,359 millió tonna).

Szőlőterületek kivágása

Mi változott akkor a leginkább, ha 50 éves távlatban inkább csökkenés mondható világviszonylatban? Természetesen az erőviszonyok, a világ vezető borkészítőinek sorrendje. Ugyan a legtöbb bort továbbra is az öreg kontinensen állítják elő (és fogyasztják is el), de az iparág erőteljesen terjeszkedik a többi kontinensen is. Mi több Európa nagyarányú visszaesése, melyet a 2-es ábra jól szemléltet, elsősorban az EU agrárpolitikájának volt köszönhető, mintsem a világ többi országának, kontinensének nagy arányú fejlődésének. Mint ismeretes az EU-ban támogatták (hazánkban is) a szőlőterületek kivágását, más irányú hasznosítását. Többek között ez is elősegítette a bortermelés visszaesését. Ezt a szőlőterületekben végbement változások is alátámasztják. Európában az ezredfordulón még a világ ültetvényeinek 62,5%-a volt található, mely adat 2014-re 55%-ra zsugorodott.

2-es ábra: A világ bortermelésének kontinensenkénti alakulása, Forrás: A szerző saját munkája FAO adatai alapján

A dobogósok

Szintén alátámasztja ezeket a tényeket a világ vezető borkészítő országainak termelési adatai, illetve azok változásai. A dobogó legfelső három fokán az elmúlt évtizedekben nagy változások nem történtek. Gyakorlatilag az egyetlen változást az hozta, hogy amíg az 1960-as, 1970-es, 1980-as, 1990-es években mindig a csúcson levő Olaszország az addig folyamatosan ezüstérmes fokon álló Franciaországgal helyet cserélt. A harmadik helyen mind a mai napig változatlanul Spanyolország található, bár az utóbbi, 2010 utáni évekre az Egyesült Államok egyre inkább megközelíti a spanyol kínálati adatot. Az USA egyébként az 1990-es években tört be a top 5-be, amikor is rögtön a negyedik helyre ugrott, és azóta is megtartotta ezen pozícióját. 1960-tól három évtizeden át negyedik és ötödik helyeken biztos pontnak számított még Argentína és a Szovjetunió, igaz helyüket időnként felcserélték, majd jött az USA, és 2010 után az ötödik befutó Kína lett. Szinte nem is meglepő, hogy 1961-ben csupán 15000 kg (!)-ot termelő ország mára a 2 millió tonnát közelíti.

3-as ábra: A világ vezető 5 országának termelési adatai kg-ban, Forrás: a szerző saját munkája FAO adatai alapján

Kínával számolni kell

A 3-as ábra jól mutatja a borászatban tradíciókkal rendelkező országok mellett feltörekvő országok térnyerését, melynek egyik oka valóban a termelésük meredek emelkedése, de másik oka az európai országok visszafogott kínálata. 1990 óta napjainkra a vezető Franciaország és a harmadik Spanyolország is 20%-kal készít kevesebb bort, míg a volt piacvezető Olaszország közel 26%-kal. Nem meglepő az sem, hogy ma már nem az olaszok gyártják a legtöbb bort, és ennek sem a kimagasló francia eredmény az oka, hanem a hanyatló olasz. Ezzel ellenben az USA több mint 50%-kal bocsát ki többet a szőlőből készült nemes nedűből, míg Kína 650%-on áll, azaz 6,5-szer annyi bort készít, mint korábban. Amennyiben ez a trend megmarad, akkor néhány even belül Kína lesz az az ország, aki nem csupán ostromolni fogja a harmadik spanyolokat, hanem maga mögött hagyja. Sőt, újabb 20 év távlatában Kína lesz a világ első számú termelője a második Egyesült Államok és csupán harmadik Franciaország mögött. Persze a trendek nem ilyen egyszerűen működnek, és nem ilyen egyszerűen előrevetíthetőek az eredmények sem, de az biztos, hogy jövőben Kínával számolni kell a világpiacon. Nem is beszélve akkor, ha a fogyasztási adatok is növekedésnek indulnak. A 2010-es években Kínában a fejenkénti borfogyasztás nem éri el az 1 litert sem, 0,7 liter közelében van. Ezzel ellenben a világ csúcstartója egy miniállam, Luxemburg, ahol gyakorlatilag hetente mindenki megiszik több mint egy liter bort. A fogyasztási adatok alapján felállítható világranglistán Luxemburgot a vezető készítő országok Franciaország és Olaszország követi a maguk fejenkénti 46 és 42 literes átlagaikkal. Érdekesség, hogy az Amerikai Egyesült Államok csupán 52. helyen áll ezen a fejenkénti fogyasztási adatokból készített sorrendben, mégis mindenki az USA piacát szeretné uralni. Ennek oka az, hogy az összesített, országonkénti fogyasztásban már az Egyesült Államok foglalja el a dobogó tetejét az éves közel 3 millió tonnás fogyasztásával. Természetesen itt is Franciaország és Olaszország követi szorosan az USA-t. Gyakorlatilag a régi, európai bor nagyhatalmak eredményei a magas átlagfogyasztásnak, a borkultúrának köszönhető, míg a „feltörekvő” országok inkább a népességével kompenzál. Amennyiben azonban ezen országokban is európai szintekre emelkedne a fogyasztás, akkor az öreg kontinens nagyhatalmai eltörpülnének a globális piacon.

Tradicionálisak vagy feltörekvők?

Mindezek tükrében vajon hazánk melyik régióhoz tartozik, a tradicionálishoz, vagy a feltörekvőhöz? Ismertsége alapján megoszlik a kérdés, hiszen a Tokaji nevet azért a világon mindenhol ismerik, de többi borainkat azt lehet mondani újból fel kellett, kell építeni. A 4-es ábra megmutatja, hogy hazánk a borkészítési adatok alapján bizony a tradicionális európai piac része, és itthon is a csökkenő kínálat jellemezte a rendszerváltás óta eltelt időszakot. A csökkenés mértéke azonban nem a francia, spanyol, vagy olasz mértéknek felel meg, hanem azoknál is nagyobb. Ugyan 2012-re 65%-kal csökkent a kibocsátás mértéke, de az azóta eltelt két év jó eredményeket produkált.

4-es ábra: Magyarország termelési adatainak változása, Forrás: FAO

Hol helyezkedik el hazánk a 28 tagú Európai Unióban? Itthon Európában az élmezőnyben vagyunk, igaz az élmezőny, kettészakadt. Az élmezőny gyakorlatilag ismert, Franciaország, Olaszország, Spanyolország. Ezen országok teszik ki az Uniós termelés 80%-át. Ez a termelési adat hektoliterben számolva 2012-ben 151 millió, 2013-ban igen magas 174,9 millió, majd 2014-ben 157,7 millió volt. Az érdekessége 2013-nak az volt, hogy Spanyolország magasan több bort készített (50,6 millió hektoliter), mint az akkor második Olaszország (46,4 millió) és harmadik Franciaország (44,1 millió). 2014-ben aztán újfent Franciaország vette át a vezető pozíciót 45 millió hektoliterrel, Olaszország (41) és Spanyolország (40,8) előtt. Ez után a három ország után jön a mély szakadék, majd Németország a maga 9,4 milliós eredményével. Az utóbbi években a németeket a portugálok követik, majd Románia az Uniós hatodik helyezett, nemcsak a 2014-es évben, de az elmúlt 5 évet figyelembe véve is. Portugália 2014-ben 5,9 millió hektolitert készített, míg Románia 4,1 millió hektolitert. 2014-ben hazánk az előkelő hetedik helyet foglalta el 2,7 milliós kibocsátási adattal. Azonban ez csupán az átlagosnál gyengébb görög adatnak volt köszönhető. Görögországot és Magyarországot általában Ausztria, Bulgária és Horvátország követi. A horvátok a tavalyi évben éppen hogy nem érték el az 1 millió hektoliter. Gyakorlatilag az unióban Horvátország után említésre méltó még Szlovénia, Csehország, Szlovákia, mely országok félmilliós termeléssel rendelkeznek, majd Luxemburg és Ciprus tud még felmutatni 100-100 ezer hektolitert, míg a maradék 12 országban összesen 100 ezer hektoliter készül évente.

Export-import

Amíg a világ bortermelő országai elsősorban az újvilágba igyekeznek exportálni, addig hazánk legnagyobb kereskedelmi partnerei elsősorban az európai országok. Hazánk mennyiségileg főként lédig borokat exportál. Ezek az összes export 65%-át teszik ki. Értékben azonban a palackos borok nagyobb bevételt jelentenek. Lédig borokban Magyarország legnagyobb partnere Németország, mely országot Szlovákia, Csehország és Litvánia követi. Palackosbor tekintetében azonban Csehország, az Egyesült Királyság és Szlovákia a legnagyobb hivatalos partnerek Lengyelország és Oroszország előtt.

A palackos import borok mennyisége ötöde az export mennyiségnek, így erősen pozitív a kereskedelmi mérleg, azonban lédig kategóriában az olcsó olasz bor továbbra is jelentős mennyiséget képvisel a hazai piacon. Évenként változó, de gyakorlatilag majdnem annyi olasz lédig áru érkezik hazánkba, mint amennyit hazánk exportál.

A fentiek alapján elmondható, hogy a magyar borok számadatok alapján egyelőre nem a világhír felé törekednek. Mi több úgy fest, az Európai Unió belső piaca nagymértékben integrálta a hazai kibocsátást, ami szintén hátráltató tényező a világpiaci ismertség irányába.