Tarlóápolás

A termény- és szalmabetakarítás után a tarlón többirányú változások játszódnak le, amelyek igen meghatározóak a további munkálatok szakszerű megválasztásánál. E folyamatok közül egyrészt – a kialakuló kedvező fényviszonyoknak köszönhetően – a gyomok elkezdenek erőteljesen növekedni, másrészt pedig a kevésbé borított talajfelszín hőmérséklete jelentősen megemelkedik, ami a vízpárolgás fokozódásával a talaj nedvességtartalmának számottevő csökkenését váltja ki. Ahhoz, hogy e kedvezőtlen irányú folyamatokat meg tudjuk állítani, el kell végeznünk a szaknyelven „tarlóhántás”-nak nevezett agrotechnikai műveletet, amely arasznyi (6-15 cm) mélységű talajlazítást és az utána következő sekély felszíni lezárást foglalja magában.

Hagyományos eszközök

A kalászosok betakarítását követő első talajművelés hagyományosan elterjedt eszközei a különféle tárcsák és tárcsás boronák. A művelet során a talaj felső rétegét meglazítjuk, általában nehéztárcsával. Ez tulajdonképpen a talaj fokozott vízleadását válthatná ki, ennek elkerülése érdekében azonban hengerezéssel (általában gyűrűshengerrel) tömörítjük a legfelső 1-2 cm-t, és ha lehetséges, akkor a tárcsázással egymenetben. Ez a kettős szerkezet meggátolja a további vízleadást a talajból. A művelés határán kialakuló záróréteg, valamint az egyenetlen felszínképzés és a nem kellően visszatömörített felszínlezárás azonban elkerülendő.

Szigetelő hatás

A bolygatatlan felszínű fedetlen tarlóhoz viszonyítva így átlagosan 10-30%-kal kevesebb vizet veszít a talaj. A sekély, hántott réteg valójában jobban felmelegszik, mint a hántatlan, ez a – szigetelőként működő – hántott szerkezet viszont meggátolja a mélyebb rétegek fokozott felmelegedését. Ennek hatására a talaj mélyebb rétegeiből a felszín felé mozgó vízpára a lazított réteg alján lecsapódik, s kellően átnyirkosodik. Ebben a nyirkos, kellően laza és levegős talajban a mikroszervezetek tevékenysége felélénkül.

Tápanyagkészlet-csökkenés, de mitől?

Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a sok tarlómaradvány kiválthatja a talaj átmeneti tápanyagkészlet-csökkenését. Hiszen a tarlómaradványok lebontásában résztvevő mikroorganizmusok az élettevékenységeikhez szükséges nitrogén tápanyagot a talajból veszik fel, előidézve az úgynevezett pentozán hatást. Miután a későbbiek folyamán a mikroszervezetek élettevékenysége megszűnik, az általuk kötésbe vitt nitrogént visszaadják a talajnak, illetve a növénynek. E hatás kiküszöbölhető, ha az egyenletesen szétzúzott tarlómaradványhoz N-műtrágya-kiegészítést adunk, mielőtt a talajba dolgoznánk.

Ápoló talajmunka

A legkedvezőbb hatás elérése érdekében szükség lehet a hántott tarló művelésére is. Ezt az árvakelés és a gyomok tömeges megjelenése miatt célszerű elvégezni, mielőtt azok még magot érlelnének. Az ápoló talajmunkát többnyire a hántástól kissé mélyebben végezzük, így biztosítva a talaj kedvező fizikai állapotának megtartását, a következő kultúrnövény keléséhez és azt követő fejlődéséhez szükséges ökológiai feltételek kialakítását. E művelet bizonyos esetekben nem pótolható, kompromisszum nélkül semmilyen körülmények között nem hagyható el, és a követő technológia egyik legfontosabb alappilléreként kezelendő.

Vízkészlet megőrzése

Természetesen elsődleges cél a tarlómaradványok talajba keverése, amit közvetlenül az aratás után kell elvégezni, mielőtt még a talaj kiszáradna. Ily módon biztosíthatjuk a talajban lévő vízkészlet megőrzését is. Száraz viszonyok között ugyanis ez a tarlóhántás elsődleges célja. Hiszen ha sikerül e művelettel a talaj felületén csak egy-két ujjnyi porhanyós réteget teremteni, azzal a porhanyós földtakaró alatt az alsóbb rétegekből felhúzódó nedvességtől még szárazságban is annyira átnyirkosodik a föld, annyi levegőt kap, és a baktériumok oly élénken működnek, hogy eső nélkül is beérik a talaj, és ősszel jó szántást ad, míg a meg nem bolygatott tarlóba annak alapos megázása előtt hiába erőltetjük az ekét. További különbség, hogy a feltört tarlóban a tarlómaradvány, trágya, stb. jobban bomlik. Ha a tarlót feltörjük, annak talaja a kisebb nyári esőket is könnyebben magába fogadhatja, és a mélyebb rétegeknek átadhatja.

Mechanikai eljárások

A tarlóhántások másik kiemelt célja lehet a gyomirtás, ill. a gyommagvak kikelésre való serkentése, majd a kikelt növények elpusztítása. Ennek következtében később majd a kelő és a növekedésnek indult gyomok mechanikai megsemmisítésének tudunk eleget tenni. Tarlóállapotban nyílik lehetőség ugyanis arra, hogy talajainkban csökkentsük a gyommagvak mennyiségét, és megszabaduljunk egyes igen kellemetlen gyomfajoktól. Különösen sikeres lehet a tarackos és gyöktörzses gyomok irtása nyári időszakban, mechanikai jellegű eljárásokkal. Ilyenek a gyomok kimerítésére vagy talajba fojtására irányuló eljárások.

Gyomok kimerítése

A kimerítés módszere abban áll, hogy többszöri mechanikai műveléssel mindannyiszor elvágjuk a gyökértarackos gyomok zöld hajtását a gyökértörzstől, ahányszor azok láthatóvá válnak. Így a növényeket megfosztjuk az asszimilációs lehetőségtől, ezért nem képesek újabb tartalék tápanyagot felhalmozni a gyökereikben, hanem az újabb és újabb hajtásképzéssel a meglevőt élik fel. A kimerítés módszerével legyengített gyomokat a sűrű vetésű és nagy vigorú szántóföldi növények már képesek elfojtani.

Talajba fojtás

Talajba fojtással a sekélyen tarackosodó szártarackos gyomokat, pl. a tarackbúzát lehet elpusztítani, de ez nem lehet célravezető eljárás a mély gyökérzetű gyomoknál, mint amilyen a mezei zsurló vagy a fenyércirok. Ülepedett, tömődött talajban a tarackbúza tarackjai a talajfelszínhez közel helyezkednek el. Élesre (tehát nem forgatásra) állított tárcsával keresztben-hosszában esetleg többször megjáratva a gyomos területet apró ízekre lehet darabolni a tarackokat. Ezután a felpuhított talajt meghengerezve elősegítjük a szétdarabolt gyökérrészek kihajtását. Miután a hajtások végei megjelennek a talajfelszínen, de a levelek még nem bomlanak ki, a tarackokat mélyre le kell forgatni. A 25-30 cm mélyre aláforgatott és hajtásnak indult tarackdarabokban rendszerint nincs annyi tartalék tápanyag, ami elegendő volna a hajtások felszínre segítéséhez, így azok a talajba fulladnak.

Nyáron többszöri szétdaraboló és forgató művelettel a fenyércirkot is meg lehet annyira gyéríteni, ill. gyengíteni, hogy a továbbiakban a szántóföldi kultúrák visszaszoríthatják a gyomosítását.

Vegyszeres gyomirtás

A mechanikai tarlókezelés kivitelezését több tényező is gátolhatja, amelyek a földhasználó legjobb szándéka ellenére sem teszik lehetővé a tervezett gépi munkák elvégzését vagy a kívánatos munkaminőség elérését, például, ha a talaj felázott, vagy az aszálytól kemény, a szalma még a területen van, az eróziónak, deflációnak fokozottan kitett területeken, illetve anyagi erőforrás, saját gép hiánya, bérmunkák ütemezése esetén. A tarlóhántást nélkülöző területeken a vegyszeres gyomirtás jelenthet megoldást.

Évelő egyszikűek a tarlón

Ha zömmel évelő egyszikűek vannak a tarlón, akkor a betakarítást követő gyors szalmaeltávolítás után meg kell várni, míg a gyomok elérik a 20-30 cm-es magasságot, és intenzív növekedési szakaszba kerülnek. A kezelésnél glifozát hatóanyagú készítményt használjunk. Tovább növelheti az egyébként is már adjuvált herbicidek hatékonyságát, ha a permetlébe szárazabb időjárás esetén további segédanyagokat, hatásfokozókat is adagolunk. Kedvező hatású lehet a herbiciddel együtt kijuttatott 4 kg/ha feloldott ammóniumnitrát műtrágya is, mert fokozza a gyomok élettevékenységét, a glifozát hatóanyag felszívódását és hatáskifejtését a fehérje anyagcserében.

Évelő kétszikűek és vegyes gyomfertőzés

Ha a zömmel évelő kétszikűek vannak a területen, akkor betakarítás után a tarlót 8-10 cm mélyen meg kell tárcsázni. Az évelők kihajtása után a tőlevélrózsás acat jól irtható a glifozát 1900-2200 g/ha-os aktív hatóanyag dózisával (4-4,5 l/ha 48%-os készítmény).

Vegyes (évelő egy- és kétszikűek egyaránt) gyomfertőzés esetén nem javasolt a talajmunka, hanem a gyomok újrahajtásakor a glifozát kijuttatása ajánlott.

Összességében megállapítható, hogy a tarlóhántás és tarlóápolás a betakarítást követő időszak fontos eleme. Az ekkor elvégzett munkák elősegítik az alapműveletek (őszi talajmunkák) jó minőségben történő elvégzését. A tarlóápolással megakadályozhatjuk a talajok kiszáradását, növelhetjük a vízbefogadó képességüket és élénkíthetjük a talaj mikroorganizmusainak tevékenységét. Mechanikai és kémiai úton leghatékonyabban a tarlón védekezhetünk az egyéb kultúrákban nehezen irtható évelő gyomnövények ellen.

Gyulai Balázs

Fejér Megyei Kormányhivatal

Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság

Gyomirtási Szakelőadó