Vemhes kocák rostellátásának hatása a reproduktív teljesítményre

A sertéstenyésztés egyik legfontosabb paramétere, a kocánkénti és évenkénti vágósertés-kibocsátás, ami döntően meghatározza a sertéstartás, és az erre épülő egész ágazat gazdaságosságát.

Azonban a többi, gyakorlatban használt jellemző, mint pl. az élve született malacok száma, súlya, a választott malacok száma és súlya, a választás-termékenyítés között eltelt idő hossza, a vemhesülési százalék szintén fontos, mert lehetővé teszik a kocák élet szakaszonkénti teljesítményének az ellenőrzését, azaz hozzásegítenek a szükséges beavatkozások optimalizálásához.

A hazai vágósertés-termelés hatékonysága jelenleg elmarad a meghatározó európai versenytársakétól.

A legsúlyosabb gond a kisebb szaporulat, a lassú tömeggyarapodás és emiatt a hosszú hízlalási idő, a kedvezőtlen takarmányhasznosítás, az elnyújtott kocaforgó, valamit sok esetben a jelentős élőmunka-ráfordítás.

A kocák a tőlük genetikailag elvárható kedvező eredményeket akkor teljesítik, ha megfelelő környezetben tartják őket, mivel a fenotípusos tulajdonságokat a genotípus és a környezet interakciója határozza meg.

A tápanyag-szükségletet a genotípuson és a környezeti tényezőkön kívül (pl. hőmérséklet, telepítési sűrűség) nagymértékben befolyásolja az állategészségügyi helyzet, ezért pontosabb, ha a genotípus x környezet x egészség kölcsönhatás figyelembe vételével végezzük el számításainkat.

A genetikai potenciál kihasználhatósága tehát függ a tartástechnológiától, az állatok egészségi állapotától, és nem utolsó sorban a takarmányozástól, ami az állattartás költségeinek körülbelül 60-80%-át teszi ki.

A gabona-félék fokozott világpiaci humán kereslete miatt, a sertéstakarmányozás jövőjében fokozott szerepet kaphatnak más takarmányok, így akár a nagy rosttartalmú, ún. tömeg-takarmányok.

Élettani sajátosság, hogy a sertés vastagbelében található mikroflóra sokkal jobban képes alkalmazkodni a rostfélék lebontásához, mint az történne az emberben.

A különböző rostanyagok, amelyeket gyűjtőnéven nyersrostként említ az állatokkal foglalkozó szakirodalom, a monogasztrikus állatok takarmányozásában elfoglalt helyüket tekintve egyfajta határterületet képviselnek. Ennek több oka is van.

Egyrészt, klasszikus értelemben vett, saját táplálóhatásuk nem jelentős, bár a kifejlett koca ez alól éppen kivétel, mivel vastagbelében a bakteriális fermentálásnak köszönhetően nagymértékű illózsírsav képződés zajlik, és amelyek energiaforrásként hasznosulhatnak, és emiatt a nyersrost látszólagos emészthetőségének javulása is tapasztalható.

Másrészt, a rostanyagok a többi tápanyag felszívódását rontják, viszont a takarmány értékesülését –ún. strukturális hatásuk miatt – mégis kedvezően befolyásolhatják.

Ezek miatt a sertés, ezen belül a kocák takarmányában is létezik egyfajta hozzávetőleges rostoptimum, amivel a kocák reprodukciós teljesítménye – azaz a született és választott malacok száma – növelhető.

A „rost optimum” (valójában ilyen érték nincs) értéke körüli ingadozás nagymértékben képes megváltoztatni a kocák reproduktív teljesítményét, ezért a megfelelő szintű rostellátás megismerése és alkalmazása kulcsfontosságú feladat.

Napjaink sertéstakarmányozásában fokozott figyelem irányul a van Soest-féle rostfrakciók, úgy mint az NDF, ADF és ADL felé, mivel ezen rostkomponensek mennyiségének és összetételének az ismerete segíthet a sertések, ezen belül is elsősorban a kocák teljesítményének a javításában.

A herceghalomi Állattenyésztési Kutatóintézetben hosszú időn át foglalkoztunk a rostellátásának hatásának magállapításával a vemhes kocák takarmányozásában

• Modell kísérletben vizsgáltuk, hogy miként hat az abrakkeverék mellett, a vemhesség alatt búzaszalmával vagy kukoricaszilázzsal kiegészített takarmányozás a vemhes kocák reprodukciós teljesítménye valamint laktációs takarmány-, energia-, és lizin-felvétele a kizárólag kis nyersrosttartalmú abrakkeveréket fogyasztó állatokéhoz képest
• Félüzemi kísérletben vizsgáltuk, hogy hogyan változik a kis nyersrost-tartalmú abrakkeveréket fogyasztó vemhes kocák reprodukciós teljesítménye valamint laktációs takarmány-, energia-, lizin-felvétele, ha az abrakkeverék mellett a vemhesség alatt rostforrásként egy, eddig a gyakorlatban nem alkalmazott, forró levegővel szárított lucernaszecska-kiegészítést kapnak
• Vizsgáltuk, hogy hogyan befolyásolják a vemhesség alatt etetett rostforrások a tenyészkocák takarmányozási költségét, valamint az egységnyi választási alomsúly előállításához szükséges költséget
• A hazai sertéstakarmányozási gyakorlatban mindeddig még el nem terjedt van Soest-féle rostfrakciók (NDF, ADF és ADL) felhasználásával miképpen lehet a tenyészkocák rost-szükségletét pontosítani, és ezek alapján ajánlást dolgozzunk ki a rostfrakciók alkalmazhatóságára
• Jelen cikkünkben (a terjedelmi korlátok miatt) csak az első két kérdésre kapott válaszokat, az azokból levonható következtetések és javaslatokat ismertetjük

A kukoricaszilázs etetésének hatása

A vemhes kocák takarmányába kevert 2,5 kg (64,1%), illetve 1,4 kg (36,8%) nedves kukoricaszilázs etetésekor, a vemhesség első 90 napja alatt a teljes napi takarmányadag kimért súlya 63%-kal, a vemhesség 91-114. napja közötti időszakban pedig 27%-kal volt több az egyforma mennyiségekben etetett kontroll-, illetve a búzaszalmás kezeléshez képest.

A magas rost-tartalmú kukoricaszilázst fogyasztó csoportban, a kontrollhoz képest, kevesebb fehérje (-18, ill. -10%) és energia (-10, ill. -6,5%) állt a kocák rendelkezésére a vemhesség során, bár szárazanyag- és lizin felvételük megegyezett.

Valószínűleg ez is szerepet játszott abban (a rost saját, natív hatása mellett), hogy mindkét kísérleti periódusban kisebb volt a vemhesség alatti súlygyarapodás ebben a csoportban.

A megnövekedett napi takarmány- és rostfelvételnek, vagyis a nagy teriméjű takarmánynak a hatására, a vemhes kocák bélcsatornája feltételezhetően nagyobb mértékben tágult ki, egy kedvező pluszkapacitást eredményezve, mely későbbiekben hozzájárulhatott a megnövekedett laktációs takarmányfelvételhez ebben a kezelésben, mindkét kísérleti időszakban.

A vemhes kocatakarmány és a vele együtt adagolt kukoricaszilázs hatására az összesen született, és abból az élve született malacok száma az első reprodukciós időszakban 14,3- illetve 13,1%-kal, míg a másodikban 18,8-22,8%-kal emelkedett a kontrollhoz képest, ezért e mutató (az élve született malacok száma) javítása érdekében a kukoricaszilázs etetése javasolható.

Figyelemre méltó, hogy míg a későbbi reprodukciós ciklusban a kukoricaszilázsos kezelésben csökkenő tendenciát mutatott a halva született malacok aránya, addig a kontrollban éppen ellenkezőleg, emelkedett.

Bilkei (1990) és saját korábbi vizsgálataink szerint (Gundel és mtsai, 2002) szintén a halva született malacok számának csökkenése tapasztalható kukoricaszilázs etetésekor.

A két egymást követő kísérletben a választott malacok száma emelkedett, a fialáskor mértéke még ennél is nagyobb volt.

Kukoricaszilázs etetésekor, az első időszakban, a malacok születési súlya szignifikánsan nőtt, a születési alomsúly pedig tendenciaszerűen növekedett.

A második kísérletben a malacok születési súlya ugyan szignifikánsan csökkent, de a születési alomsúly növekedett, amit a második időszakban 22%-kal több született malac magyaráz.

Az első időszakban a választáskori malacsúly és az alomsúly 13%-kal, ill. 20%-kal volt több, viszont a második periódusban a választáskori malacsúly 2,3%-kal kevesebb, míg az alomsúly 11,0%-kal többnek bizonyult a kontrollnál.

Ezek szerint ebben kezelésben a kisebb súllyal született malacok a súlykülönbség jó részét kompenzálni tudták a szoptatás alatt, és ez a feljavult kocateljesítmény, feltehetően, a nagyobb laktációs takarmányfelvételnek köszönhető.

Vizsgálataink szerint a malacok átlagos napi testsúly gyarapodásában, a választásig eltelt napok számában, valamint a kocák hátszalonna-vastagság változásában nem tapasztalható lényegi eltérés kukoricaszilázs etetésekor.

A nagy rost-tartalmú teljes kukoricanövény-szilázsnak vemhes tenyészkocákkal történő etetésekor a következő hatások várhatók:

• jelentősen megnövelt takarmány-felvétel ellenére mérsékeltebb vemhességi elhízás és emiatt fokozottabb laktációs takarmány-felvétel
• a vemhesség alatti mérsékelt fehérje-, és energia-hiányos ellátás ellenére, az élve született és választott malacok száma nő
• egy vemhességen át tartó adagolásakor a születéskori alomnagyság és alomsúly jelentősen nő, azonban választáskor a kedvező hatás már nem biztosan érzékelhető
• két vemhességen át tartó (tartós) etetéskor, a kocák a kondíciójukat jobban tartják; a laktáció alatt kevesebb súlyt vesztenek, ezzel a laktáció alatti malacnevelő képesség érdemben javul, emellett a halva születések száma csökken.

A búzaszalma etetésének hatása

Búzaszalma etetés esetén, a fehérje-ellátottság valamivel kedvezőbb volt, mint a kukoricaszilázst fogyasztó csoportban, de a kontrolltól ez is elmaradt mind a fehérje-, mind az energia-szint tekintetében, ezért ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a búzaszalmás csoportban is emelkedett takarmányfelvételt mértünk a laktáció során.

A második kísérleti időszakban a mind a kukoricaszilázsos, mind pedig a búzaszalmás kezelés laktációs takarmányfelvétele nőtt, súlyvesztesége pedig csökkent.

Ezzel több energia tartalék állhatott rendelkezésre a tejtermeléshez. Korábbi vizsgálatokból ismeretes, hogy a tejtermelés és a malacok növekedési intenzitása között egyenes arányosság van.

A vemhesség alatt etetett rostos takarmányok hatására nő a kocák tejtermelése, és ezzel növekszik az alom-súlygyarapodása.

Vizsgálataink alapján feltehetően ez okozhatta, hogy a második periódusban a rostos kezelésekben javult a kocák malacnevelő képessége.

Eredményeink szerint a malacok választásig vizsgált, átlagos napi testsúly gyarapodásában és a választásig eltelt napok számában nem volt tapasztalható lényegi eltérés, azonban a közvetlenül a fialás előtt felvett adatok alapján a hátszalonna vastagsága lényegesen kisebbnek bizonyult.

A vemhes kocatakarmány és a vele adagolt búzaszalma hatására az összesen született és abból élve született malacok száma 11,6%, ill. 14,3%-kal, majd a második ismétlésben 7,5, ill. 13,2%-kal nőtt.

Az első kísérletben a vemhesség alatt búzaszalmával etetett kocák malacainak a születési súlya a kontrollhoz viszonyítva 6%-kal, a születési alomsúlya pedig szignifikánsan, 22%-kal növekedett.

A második kísérletben a malacok születési súlya kismértékben változott, azonban a születési alomsúly 16,2%-kal növekedett.

A vemhesség alatt etetett rostforrás hatására születéskor az alomsúly egyértelműen nő, azonban ez az összefüggés nem feltétlenül igaz a malacok egyedi születési súlyára.

A búzaszalmás kezelésben választáskor 8%-kal (0,6 malaccal) több, 8,6 malacot tudtunk leválasztani a kontrollhoz viszonyítva az első periódusban.

A második kísérletben 10,5%-kal több malacot tudtunk leválasztani a búzaszalma etetésekor, ami kocánként 0,8 malactöbbletet jelentett.

Az alomsúly 14%-kal több volt az első kísérleti időszakban, a másodikban is hasonló mértékben volt több a kontroll csoportnál, ugyanakkor a választáskori malacsúly nem mutatott lényeges eltérést.

A nagy rost-tartalmú búzaszalmának 300 g/nap adagban, a vemhes kocatakarmány két fázisában 12,5%-os, ill. 10%-os arányban történő etetésekor a hatások a következők lehetnek:

• hagyományos abrakadagnak megfelelő takarmány-felvétel mellett kisebb kocasúly fialáskor és emiatt fokozottabb laktációs takarmány-felvétel
• a vemhesség alatti fehérje-, és energia-hiányos állapot ellenére, az élve született és választott malacok száma nő
• tartós etetéskor a kocák kondíciója, illetve malacnevelő képessége javul, emellett a választott malacok száma növelhető
• már egy vemhességen át tartó adagolásakor is, az élve született malacok száma és a születési alomsúly jelentősen nő

A lucernaszecska etetésének hatása

A forró levegős lucernaszecska a sertéstakarmányozásban egy újnak tekinthető alapanyagnak számít, mivel kémiai összetétele egyezőséget mutat a forró levegős lucernaliszttel, azonban a gyártástechnológiájuk különbözősége miatt teljes egészében tartalmazza az ún. struktúrális rostokat, melyek a sertés-, azon belül is elsősorban a kocatakarmányozásban kiemelt szerepet töltenek be.

(A különbség, hogy liszt gyártástechnológiájának utolsó lépése kimarad, vagyis nem történik meg a száraz szecska őrlése/darálása).

A nyersrost, különösen a struktúrális rost, a takarmánynak a gyomorban és a vékonybélben tartózkodási idejét meghosszabbítja, ugyanakkor jelentősen növeli a vastagbélből való kiürülési sebességét.

Az optimális takarmányértékesülés szempontjából a rostszükséglet kb. fele legyen ún. struktúrális rost, melynek szerkezetes, legalább 2-5 mm-es szálacskái szabad szemmel is láthatók.

A kedvező hatások miatt vemhes tenyészkocák esetében a 8-9%-os rosttartalom mennyiségének a fele, vagyis 4-4,5% struktúr-rostot javasolt.

Ennek az ajánlásnak a gyakorlatban történő kivitelezésében hatékonyan tud segíteni a forró levegős lucernaszecska, amely kedvező élettani hatása és tápanyag-tartalma mellett a költségekben is megtakarításokat eredményezhet.

A 300 g lucernaszecskával történő többlet táplálóanyag-bevitel miatt, a kísérleti kezelésben, a kontrollhoz képest, mindkét periódusban, a vemhesség során nagyobb volt a napi szárazanyag-, nyersfehérje-, lizin-, nyersrost-, NDF-, ADF, Ca-, P-, és a metabolizálható energia-felvétel, azonban a lucernaszecska alacsonyabb energia-tartalma miatt, a rostos kísérleti kezelésben etetett takarmány energia-koncentrációja csökkent.

Ezzel magyarázható, hogy a megnövekedett vemhességi takarmány-, és energia-felvétel ellenére is kisebb vemhességi súlygyarapodást, ugyanakkor, szignifikánsan nagyobb laktációs takarmányfelvételt (+7-8%) valamint csökkent laktációs súlyveszteséget tapasztaltunk a lucernás csoportban, tehát ezzel összességében csökkent a kocák testsúly-ingadozása.

A vemhes kocatakarmány, a vele együtt adagolt lucernaszecska hatására, az összesen született és abból élve született malacok száma

Az első reprodukciós időszakban, 4,4, illetve 6,4%-kal, míg a második reprodukciós periódusban 2,5, illetve 5,4%-kal emelkedett a kontrollhoz képest.

Lucernaszecska adagolásakor a félüzemi vizsgálatban hasonló tendenciát véltünk felfedezni, mint a modell kísérletben kukoricaszilázs etetésekor, mivel a második reprodukciós ciklusban a halva született malacok aránya jelentősen csökkent; ez valószínűleg jó részben a tartós rostetetésnek a bélrendszer állapotára kifejtett hatásának volt köszönhető, és nagy valószínűséggel ebből adódóan a gyorsabban lefolyó fialásból.

Amennyiben a tartós rostetetés hatását kívánjuk vizsgálni, azaz a kezeléseket az egymást követő két reprodukciós ciklusban összevetni, látható, hogy az élve született malacok számában 7%-os növekedés volt tapasztalható.

A malacok születési súlya mindkét kísérleti periódusban a lucernaszecskás kezelésben kisebb volt; az első időszakban az eltérés (13%) szignifikánsnak bizonyult, és ugyanez volt megállapítható a születési alomsúly tekintetében, csak kisebb mértékben.

Ezek az eredmények több szakirodalomban található közléssel szembeni eltérést mutatnak, melyek szerint a vemhesség alatt etetett rostforrások hatására születéskor mind a malac-, mind pedig az alomsúly nő.

A két egymást követő kísérletben a lucernaszecska vemhesség alatt történt etetésekor átlagosan 8,8 és 9,5 malacot tudtunk leválasztani, ez 9%-kal (szignifikánsan), illetve 7%-kal (tendenciaszerűen), 0,7 és 0,6 malaccal volt több mint a kontrollban.

Amíg a szakirodalom szerint, a megfelelő NDF-, ADF-szintekre beállított, lucernaszénát és szenázst tartalmazó vemhes koca takarmányok etetésekor az élve született és választott malacok száma 0,5–0,8-del növelhető, addig lucernaliszt esetében hasonló mértékű csökkenéssel számolhatunk.

A különbséget feltehetően az okozza, hogy a lucernaliszt gyártásakor a lucerna rostfrakciói elveszítik a kedvező strukturális hatásukat.

A választáskori malacsúly lényegi eltérést nem mutatott, a választáskori alomsúly mindkét időszakban a lucernaszecskás kezelésben volt több, 6, ill. 9%-kal (2,8 és 4,8 kg-mal).

Azonban érdemes megjegyezni, hogy a második reprodukciós időszakban a lucernaszecskás kezelésben, a kisebb súllyal született malacok, a születéskori súlykülönbséget teljes mértékben kompenzálni tudták a szoptatás alatt, a kontroll csoport malacai által elért választási súlyt (6,4 kg) meg is haladták (6,5 kg).

Vizsgálataink alapján a vemhesség alatt adagolt lucernaszecska hatására a laktáció alatt megemelkedett lizin szintekkel nem lineárisan, hanem exponenciálisan, az alom súlygyarapodása növelhető.

Amíg a születési alomsúly 8%-kal kisebb, a választási alomsúly már 7%-kal több a lucernaszecskával etetett csoportban a két reprodukciós időszakra kiterjedő, tartós etetéskor.

Emellett a választott malacok száma a lucernaszecskás kezelésben 7%-kal, 0,64 malaccal több, ami nagyobb különbség a születéskor tapasztalt eltérésnél (0,56).

Ez a kocák jobb malacnevelő képességével, ami pedig részben a nagyobb szoptatótakarmány-felvétellel magyarázható.

A lucernaszecskás kezelésben a malacok átlagos napi súlygyarapodása lényegi módon nem változott, csak úgy, mint a választásig eltelt napok száma és a választás-termékenyítés közötti időszak hossza, amelyek szintén nem mutattak jelentős eltérést.

A nagy rost-tartalmú forró levegős lucernaszecskának 300 g/nap adagban, a vemhes kocatakarmány három fázisában 11,1%-os, 10,0-os ill. 7,9%-os arányban történő etetésekor az következő hatások várhatók:

• a megnövelt takarmány-felvétel mellett mérsékeltebb vemhességi elhízás és emiatt fokozottabb laktációs takarmány-, energia-, és lizin-felvétel
• a szoptató kocák napi lizin-felvételének növelésével az alomsúly-gyarapodás növelhető
• már egy vemhességen át tartó adagolásakor is a születéskori alomnagyság és az alomsúly úgy nő, hogy ez a kedvező hatás a választáskor is megmarad; a választott malacok száma növelhető
• tartós etetéskor a vemhességi súlygyarapodás csak enyhén nő, azonban a kocák laktációs súlyvesztesége jelentősen mérséklődik, ezzel a laktáció alatti malacnevelő képesség érdemben javul, ezért a kisebb súllyal született malacok a születéskori súlykülönbséget teljes mértékben kompenzálni tudják a szoptatás alatt
• a fialási folyamat gyorsítható, amivel a halva születések aránya mérsékelhető, már egy vemhességen át tartó adagolásakor is; tartós etetésekor a halva született malacok száma csökken
• feltehetően jobb életteljesítmény a kocasúlyok kisebb ingadozása miatt.

Mindent összefoglalva megállapítható, hogy a vemhes kocák kizárólagosan abrakkeverékkel történő etetése helyett, egy tömegtakarmányokkal kombinált etetés javasolhat.

Ezzel a takarmányozási költségek csökkentésén kívül, a választási súlyok és létszámok növekedése egyidejű növekedése mellett (ebben a cikkben most nem ismertetett mértékben, de más korábbi kísérleteink szerint) a kocák életteljesítménye is növelhető.

Üzemi-gyakorlati tapasztalatok is megerősítik, hogy a takarmány kiosztásával járó többlet tevékenység/ráfordítás, az eredmények javulásával, bőségesen megtérül.

Szerző:

Papócsi Péter

Témavezető:

Dr. Gundel János és Dr. Mézes Miklós