Jelenleg hazánkban a síktárolók után a silóban történő tárolás a legelterjedtebb forma. A jövőt tekintve a silótelepek száma az Európai Unió egész területén emelkedni fog. Az európai tanács (Permanent Representatives Committee (COREPER) mezőgazdasági bizottsága kötelezni kívánja a gazdákat és gazdálkodó szervezeteket, hogy az élelmiszeripar számára előállított mezőgazdasági alapanyagokat (kiemelve a malmi búzát) higiénia szempontok alapján kizárólagosan fémsilókban tárolják.
Az EU Mezőgazdasági Bizottsága ilyen horderejű döntést támogatási keret nélkül nem tud megvalósítani, így a határozat egyenlőre távolinak tűnik, de a jövőbeni beruházások esetében irányadóak lehetnek.
A silóban történő tárolás jelentős előnye, hogy nem igényel nagy létszámú személyzetet és a termény biztonságosan tárolható. A legfőbb európai silógyártók kutatási területei a tárolás gépeinek fejlesztése és az acélszerkezetek önsúlyának csökkentése.
Hazánkban a biztonságos tárolás alatt a termény minőségének megőrzését kell értenünk.
Legjelentősebb károk a hőmérséklet emelkedésből, rovarfertőzésből és a törtszemarány növekedéséből adódnak. Ezek közül egy is elég, hogy magas anyagi veszteségeket okozzon. A nem időben észrevett probléma vagy a nem megfelelő kezelés a letárolt árú egészét veszélyezteti.
Silók esetében ezen károk kiküszöbölésére számos megoldás létezik, ami 15 éve még elképzelhetetlennek tűnt. Legfontosabb a tornyokban tárolt termény szellőztetésének megoldása. Erre két megoldás kínálkozik a teljes szellőző padozat vagy légcsatornák beépítése a betonalapba. A teljes szellőző padozat hazánkban még nem olyan elterjedt a magas bekerülési értékének köszönhetően, mint az EU más jelentős mezőgazdasággal bíró tagállamaiban. A padozat lényege, hogy az alaptól 20 centiméterre tartó lábakon a siló teljes alsó felületét perforált lemezzel beborítják. A lemezelés és az alap között nagy teljesítményű ventillátorokkal levegőt fújatnak be, ezzel lehetőséget biztosítva a terményoszlop egészének szellőztetésére. Amennyiben a ventilátorok levegőjének páratartalmát és hőmérsékletét gabonahűtővel szabályozzuk, megkapjuk a legbiztonságosabb, legmodernebb megoldást a gabona tárolására. Előnyei között azt is kiemelném, hogy csökkenti betonozási költséget (egyszerű síkalapot igényel) és nedvesség leadó hatása is van. Ezen síkpadozatos silókba a 14-16%-os víztartalmú kukoricát már be lehet tárolni.
Másik olcsóbb, de népszerűbb megoldás a légcsatornák beépítése a betonalapba. A termény szellőztetése, az alapba beépített Y vagy H formájú légcsatornákon keresztül történik. A siló felületének egésze nem szellőztethető, viszont a jól leszárított termény hosszú távú tárolására tökéletesen alkalmas.
Amennyiben a szellőztetés meg van oldva a tárolás folyamán, a hőmérséklet emelkedés, penészesedés, kérgesedés, rovarfertőzés kiküszöbölhető.
A betárolt termény nem átlátható. A hőmérsékletét állandó jelleggel ellenőrizni kell. A hőmérő rendszert általában opciós lehetőségként lehet megvásárolni a gyártótól vagy a forgalmazótól.
Silónként ez 3-5 kábelt jelent, mely a tetőről van belógatva a torony belsejébe és kábeltől függően méterenként vagy két méterenként tudja mérni a terményoszlop hőmérsékletét.
Számos beruházásnál ezen opciót a költségek minimalizálása végett nem vásárolják meg (jelentős veszteségekhez vezethet).
Legalacsonyabb árfekvésű az a rendszer, mikor a kábelek által mért adatokat a siló oldalán lévő vezérlő dobozból olvashatók le. Az aktuális hőmérsékletet tudja csak kijelezni, de rendszeres ellenőrzéssel a termény minőségének változása biztosan észrevehető. Drágább megoldás az informatikai hátterű hálózatra történő csatlakoztatás. Ebben az esetben a tulajdonos internet hozzáféréssel külföldön is ellenőrizheti a letárolt áru hőmérsékletét.
Skandináv államokban egyre elterjedtebb módszer a terményforgató csigák beépítése a meglévő vagy újonnan épülő fémsilókba.
Hasonló a síktárolókban alkalmazott gabonainas működési elvére. Előnye, hogy a betárolás folyamán keletkezett poros gócokat elegyengeti, ezzel megelőzve a penészesedést kérgesedést. Forgatók bekerülési értéke magas. Hazánkban még nem alkalmazzák.
Utolsó problémaként a magas törtszemarányt emelném ki. A toronyban történő tárolás esetében ezzel a gonddal számolni kell. A síktárolók esetében a gépi taposás és a betároló rendszerek jelentik, a fémsilóknál pedig a legelső betárolásnál a beton alaphoz történő becsapódásnál jelentkezik. Több megoldás is kínálkozik, de beépítésük költséges. Hazánkban ezen rendszerek sem jellemzőek. Az esetek 90 %-ában a törtszemarány megfelel a kereskedők által előírtaknak, így a tulajdonosok ezen beruházásokat fölöslegesnek ítélik.
A jól felszerelt silótornyokban történő tárolás jelenleg a legbiztonságosabb.
Kizárólagosan mezőgazdasági alapanyagok tárolására vannak kifejlesztve. A hazai agráriumban még nem a jellemző forma, viszont az elmúlt években az országutakon menvén szemmel látva is jól érzékelhető a nagy számban való elterjedésük. A jövőt tekintve mind a gazdáknál mind a termelő szövetkezeteknél a biztonságos tárolás mellett a kevesebb létszámot és fenntartási költséget igénylő silótornyok fognak a leghatékonyabbnak bizonyulni.
Szalai Gergely
