Kalászosok tavaszi gyomirtása, lomb- és kalászvédelme a kórokozók ellen

Kalászosok tavaszi gyomirtása, lomb- és kalászvédelme a kórokozók ellen

Kalászosok tavaszi gyomirtása

Magyarországon nagy hagyománya van a kalászosgabona-termesztésnek; a vetésterület jelentős részét e növénycsoport foglalja el. Részarányával és így jelentőségével az egész mezőgazdaság eredményességét befolyásolja. A termelés eredményessége nagymértékben függ a gyomosodástól, növényi betegségektől, illetve a védekezés hatékonyságától.

Korábban az agrotechnikai, földművelési eljárások főként a gyomszabályozást tűzték ki célul. Ennek a technológiának fontos eleme volt a vetésforgó (ritka és a sűrű sorú, tavaszi illetve őszi vetésű növények, egyszikű, kétszikű kultúrnövények sorrendbe állítása), és a talajművelés gyakorisága.

Hosszú időn keresztül a kisparaszti gazdálkodásban az agrotechnika jellemző eleme volt a gyakori, de sekély talajművelés. Ezekhez a viszonyokhoz leginkább a mélyen gyökerező évelő gyomnövények alkalmazkodtak a legjobban. A későbbiekben az agrotechnika (művelés mélysége, vetésszerkezet megváltozása, trágyázás, gyomirtószer használat) jelentősen megváltoztatta a gyomosodási viszonyokat. Jelenleg a kalászos gabonavetések gyomosodását a vetésidő, a vetést követő csapadékviszonyok, a talajtípus, az elővetemény és nem utolsó sorban a területen alkalmazott gyomirtó szerek határozzák meg.

A gyomosodásra a meteorológiai tényezők is nagyon jelentős hatást gyakorolnak.

Gyomnövények, gyomosodás

Vetés utáni csapadékos időjárás esetén az ősszel kelő kora tavaszi áttelelő egyéves gyomnövény fajok (árvacsalán fajok, pásztortáska, tyúkhúr, veronika félék), illetve az ősszel és tavasszal egyaránt csírázó nyár eleji egyévesek (nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, perje és rozsnok fajok, a kétszikű kék búzavirág, mezei árvácska, mezei tarsóka, pipacs, pipitér fajok, ragadós galaj, sebforrasztó zsombor, szarkaláb fajok, szikfű fajok, vetési hérics, stb.) tömegesen jelenhetnek meg az őszi kalászos gabona területeken.

A gyomfertőzött búza tavasszal rosszabbul bokrosodik, fejlődése lelassul. Az áttelelő, vagy kora tavasszal csírázó gyomállományt kiegészítik a tavasszal kelő nyár elejei egyévesek (hélazab, füstike fajok, repcsényretek, vadrepce) és a tavasszal csírázó nyárutói egyévesek (keserűfű fajok, parlagfű, parlagi szikárka, szelíd csorbóka, tarló tisztesfű, ugari szulákpohánka, árvakelésű napraforgó stb.), valamint az évelők (apró szulák, mezei acat, útszéli zsázsa). A gyomok késői kártétele a szárba indulás, a kalász- és szemképzés gátlásában, a betakarítás akadályozásában nyilvánul meg.

Az egész szántóföldi növénytermesztésben az utóbbi időszakban jelentős változások történtek:

– vetésszerkezetben,

– talajművelésben,

– gyomirtó szer használatban,

– tulajdonosi szerkezetben, melyek a kalászos gabonafélék gyomosodási viszonyaira is hatottak.

A változások gyomosodásra kifejtett hatását az országos gyomfelvételezések adatai alapján az 1. táblázat mutatja be.

A hazai gyomfelvételezés eredménye jól mutatja az ebszékfű erős terjedését. A legveszélyesebb gyomok közül a mezei acat évtizedek óta tartja a pozícióját, a ragadós galaj az utóbbi húsz évben előre lépett, de megfigyelhető a széltippan terjedése is.

A táblázatból az is látható, hogy a napraforgó árvakelés is nagy problémát okozhat. Vizsgálatok szerint a betakarításkori kaszatpergés ősszel és tavasszal is kikelhet. A fő gondot a tavaszi kelés okozza. A napraforgó árvakelés csírázása elhúzódó, így a kalászos gabonákban akár az egész tavaszi időszakban jelen lehet. A napraforgó termesztésben terjed a tribenuron-metil ellenálló fajták részaránya, itt figyelembe kell venni, hogy az utóveteményben az árvakelésű napraforgó szulfonil-karbamid típusú készítményekkel rossz hatékonysággal irtható.

Természetesen az egyes kalászos gabonák gyomosodásában van különbség, melyet főként a vetésidő és a kultúrnövény habitusa határoz meg. Befolyásoló tényező lehet az adott faj, fajta bokrosodásának mértéke, szármagassága és a kalász, illetve a buga alakja. A felmérések szerint a bókoló kalászú fajták a betakarítás előtti elgyomosodásra kevésbé érzékenyek. A rövid szalmájú fajták elgyomosodása a tenyészidőszak végén nagyobb lehet.

Az őszi árpa átlagos gyomviszonyai nem térnek el lényeges mértékben az őszi búza gyomösszetételétől, legfeljebb annyiban, hogy az őszi árpa (gyorsabb kezdeti növekedése miatt) kevesebb helyet hagy az őszi kelésű gyomnövényeknek. Az egyéves egyszikű gabonagyomok (nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, héla zab), azonban az őszi árpát is túlnőhetik.

A kora őszi vetésű rozs és a triticale intenzív őszi fejlődése következtében az ősszel kelő és áttelelő gyomfajok kártételére nem érzékeny. Hiányosan kelt állományban természetesen számítani kell az őszi és kora tavaszi gyomkelésre.

A kalászosokban található gyomok károsítási potenciája különböző, melyet az alkalmazandó gyomirtási technológiában figyelembe kell venni.

A 2. táblázatból jól látható, hogy a ragadós galaj és a vadzab csekély előfordulása is számottevő termésveszteséget okoz (1,8 illetve 5,3 db/m² átlagos előfordulás).

A gyomok károsítási potenciálja gabonában

/ITCF, 1995/

Gyomirtási eljárások

Agrotechnikai módszerek

Tavaszi időszakban ezt az eljárást csak korlátozottan lehet kihasználni, csupán a hengerezés és a fogasolás, illetve gyomfésű alkalmazása javasolható. A hengerezés a felfagyás ellen, míg a boronálás és a gyomfésű a sekély gyökérzettel rendelkező gyomok irtására használható.

A fejtrágyázás is fontos a gyomosodás visszaszorítására.

Ezzel az eljárással a kultúrnövény biológiai igényeit optimálisan ki lehet használni és esélyt adhatunk arra, hogy a gyomokkal szemben kompetíciós előnnyel rendelkezzen.

Vegyszeres védekezés

A kalászos gabonák gyomosodási viszonyait figyelembe véve a vetésterület egy részén szükséges a gyomirtó szerek használata. Sajnos ebben az évben a vegyszeres védekezés területe növekedhet, mivel az őszi gabonák vetése nem optimális talajállapot mellett, illetve időpontban történt. Sok területen a gabonák ritka állományban mentek át a télbe, a kora tavaszi gyomelnyomó hatás kevésbé érvényesül. Várható, hogy a T2-es (késő ősszel és kora tavasszal kelő gyomok), a napraforgó árvakelés és nagyon ritka állományban pedig a kapás kultúrákra jellemző T4-es (nyárutói) fajok is megjelennek.

Magyarországon a tavaszi vegyszeres gyomirtási eljárás az elterjedtebb.

A hagyományosnak mondható tavaszi posztemergens kezeléseknek is vannak szabályai, melyeket be kell tartanunk. Hormonhatású készítményekkel (MCPA, 2,4-D, MCPP, 2,4-DP, dikamba) éjszakai fagyok és 25^°C feletti léghőmérséklet, valamint élénk szél esetén, továbbá pangóvizes területeken és szárbaindult búzában nem végezhető el a kezelés. Egyes szulfonil-urea hatóanyagoknál (klórszulfuron, triaszulfuron, stb.) az utóveteményre szóló korlátozásokat vegyük figyelembe.

A gabonatáblák gyomirtását szükségessé tevő tényezők az alábbiak:

– Az aratás időpontjának kitolódásával megnőtt azon gyomfajok egyedszáma, melyek az aratás időpontjára magot érlelnek, szaporítva ezzel a talajok gyommag készletét.

– Az intenzív búzafajták kisebb bokrosodási erélyük, alacsonyabb szármagasságuk miatt gyengébb gyomelnyomó képességgel bírnak.

– Az évelő kétszikű gyomnövényeket (mezei acat, folyondár szulák) jóval alacsonyabb költségszinten tudjuk a kalászosokból kiirtani, mint egyes kétszikű kultúrnövényekből.

Tavaszi gyomirtásra különböző hatásmechanizmusú készítmények használhatók.

A legjelentősebbek:

1. Hormonhatású készítmények
2. Szulfonil-karbamidok
3. Protox típusú (klorofilt roncsoló) készítmények
4. Speciális egyszikű irtók (széltippan, vadzab, ecsetpázsit)
5. Egyes szertípusok kombinációi

A hormonhatású készítmények alkalmazásánál mindenképp figyelembe kell venni a kultúrnövény fejlettségét és az időjárási körülményeket (hőmérséklet, szél). Alkalmazásuk a kultúrnövény bokrosodási időszakában javasolható. A szercsoport főként a széles levelű fiatal gyomnövények ellen hatékony.

A protox és a szulfonil-karbamid típusú készítmények alkalmazásánál az időjárási körülményt és a kultúrnövény fejlettségét kevésbé kell figyelembe venni. A szulfonil-karbamid típusú gyomirtó szerek sajnos egyes gyomnövények ellen kevésbé hatékonyak, mint például a mezei árvácska, árvacsalán, tyúkhúr és veronika fajokkal szemben. A protox típusú készítmények jelentősége az, hogy az előbb felsorolt ellenálló gyomnövényekkel szemben megfelelő hatékonyságot fejtenek ki. Jelentős problémát okozhat a ragadós galaj fertőzöttség is, ellene a fluroxipír és az újabb fejlesztésű szulfonil-karbamid típusú készítmények jól használhatók.

A gabonában alkalmazható speciális egyszikű gyomirtó szerek a legjobb hatást a gyomnövények gyökérváltáskori időszakában fejtik ki.

Kombinációk esetén a kultúrnövényre leginkább hatást gyakorló összetevő előírásait kell figyelembe venni.

A tavaszi vegyszeres gyomirtás szabálya, hogy a készítményeket a kalászképződés időszakában ne használjuk (BBCH 31-32), ekkor a kalászosok a különböző stressz hatásokra a legérzékenyebbek.

Az őszi kalászosok védelme a kórokozók ellen

Az őszi kalászosokat fertőző gombabetegségek – időjárástól, fertőzési nyomástól, előveteménytől, fajtától, termőhelytől, függően – mintegy 10-30%-os terméskiesést és minőségromlást okozhatnak. A termesztés, illetve a növényvédelmi technológia minden egyes elemét úgy kell megválasztani, hogy a fajtában rejlő terméspotenciál – az ökonómiai korlátok figyelembevételével – minél nagyobb arányban realizálódjon.

Már a vetés tervezésekor törekedjünk a betegségekre kevésbé fogékony fajták kiválasztására.

Az őszi kalászosokat lehetőleg korán lekerülő, közös betegségektől és kártevőktől mentes növények után vessük. Jó és közepesen jó előveteménynek számítanak a hüvelyesek, a repce, napraforgó, burgonya stb. Kerüljük a kalászosok utáni vetést, mert számos károsító (pl. szártő betegségek, csócsároló) csak a bikultúrás termesztés esetén okozhat jelentős kártételt, illetve tavasszal a lisztharmat és a levélszáradást okozó gombák (Pyrenophora/Drechslera, fajok, Septória fajok,) az ilyen táblákon 10-20 nappal korábban megjelennek. A kukorica elővetemény első számú rizikófaktora a kalászfuzáriózisnak.

A korai vetés és a hosszú, meleg őszi időjárás együttesen kedvez az őszi lisztharmat és a „sárga törpülést” okozó vírusok fertőzéséhez.

Tavasszal a felmelegedést követően (bokrosodás, 1-2 nóduszos állapot) először a lisztharmat majd a Pyrenophora fajok fertőznek. Fejér megyei tapasztalatok szerint a lisztharmat az utóbbi évtizedekben a köztermesztésben lévő búza fajták mintegy 95%-án csak május közepéig okozott fertőzést, a felső levélemeleteken és a kalászon nem jelentek meg a kórokozó telepei.

Jelentősebb rozsda és septória fertőzések általában április végétől várhatók. A kalászfuzárium kártételt a kalászolástól a virágzásig terjedő időjárás határozza meg, a sok csapadék és erős harmatképződések kedveznek a fertőzéshez.

Csapadékos és átlagos csapadékú években az őszi kalászosok két fungicides kezeléssel hatékonyan megvédhetők a kórokozóktól. Intenzív termelési körülmények, vagy vetőmag előállítás esetén – extrém aszályos időjárás kivételével – a pótlólagos ráfordítás megtérül.

Kétszeri fungicides kezelésnél az első permetezést a tünetek megjelenésekor, 1-2 nóduszos állapot és a zászlós levél megjelenése közötti időszakban kell végrehajtani. A korai védekezés megakadályozza a kórokozók megtelepedését, terjedését, elősegíti az élettani folyamatok és a termésdifferenciálódás zavartalan lefolyását.

A második kezelés célja a kialakult hozam megtartása. A permetezést a kalászhányás végétől és a virágzás kezdetéig terjedő időszakban célszerű végrehajtani a kalászfuzárium és a levélbetegségek ellen. A fuzárium elleni védekezés hatékonysága nem csak az alkalmazott fungicidtől, hanem a kalászok permetlé fedettségétől is függ, ezért olyan fúvókákat (pl. kettős lapos sugarú), illetve szórástechnikát alkalmazzunk, amelyek az adott kívánalmaknak megfelelnek.

Extenzívebb termesztési körülmények mellett gyakran egy alkalommal védekeznek a kórokozók ellen. Az egyszeri fungicid kezeléses technológiában azt kell megcélozni, hogy a felső két levélemeletet és a kalászt megvédjük a betegségektől. A felső levélemeletek korai leszáradása okozza a legnagyobb termésveszteséget, a kalász megbetegedése mennyiségi és minőségi kárt eredményez.

A védekezésekhez több mint 30 széles hatásspektrumú, triazol, triazol + strobilurin vagy egyéb hatóanyagú fungicid áll a gazdák rendelkezésére. A triazol hatóanyagú készítmények a legtöbb gombabetegség ellen megbízható hatásúak. Az egyes készítmények hatástartamában azonban lehetnek különbségek. Ha a kalászfuzáriózis fertőzéshez kedvez az időjárás, akkor a betegség ellen olyan fungicidet érdemes választani, ami az átlagosnál hatékonyabb és kuratív hatása is van. Ha a termés és értékesítés kilátásai kedvezőek, érdemes strobilurint tartalmazó kombinációk közül választani, mert ezek termésnövelő mellékhatással is rendelkeznek.

Gyulai Balázs
Károsító Diagnosztikai Osztályvezető

Schieder Ferenc
Növénykórtani szakelőadó

Botta Edina
Környezetmérnök