Alapkérdés a tehenészetek versenyképessége

 A tejtermelők válságos helyzetéről jó két év óta sokat hallani idehaza és unió szerte egyaránt. Tehén állományunk genetikai jellemzői, minőségi paraméterei az élenjárók közé tartoznak, sokan mégis vitatják az állattartó ágazat nehéziparaként említett tejtermelő és feldolgozó társaságok versenyképességét. Hazai fejlesztés a tejágazatban Üde hír, hogy a váci Naszálytej Zrt. története legnagyobb beruházásaként egy tejfeldolgozó-, töltő- és csomagológépből álló töltősort állított üzembe.

A fejlesztés révén a váci társaság a határokon túlról érkező olcsó import UHT tejekkel kívánja felvenni a versenyt, illetve azok kegyeit keresi, akik előnyben részesítik a magasabb beltartalmi értékkel rendelkező, jobb minőségű és frissebb készítményeket, valamint igénylik a funkcionális tejtermékeket. Kérdés, hogy a magyar tejágazat szereplői képesek lesznek-e csökkenteni a jelenleg mintegy 50 százalékos import arányt az UHT tejek hazai kiskereskedelmi forgalmában – ahol köztudott, hogy az „ár” mellett az „íz” az úr.

Hazánkban évente mintegy 1,7 millió tonna tejet fejnek, ebből 1,3 millió tonnát dolgoznak fel, 2-300 ezer tonna jut külpiacokra, s a maradékot közvetlenül értékesítik a gazdák. Uniós tagságunk előtti utolsó évhez képest ötszörösére emelkedett a tej- és tejtermékek behozatala, s mára meg kellett élnünk azt a szégyent, hogy kevesebbet termelünk, mint amennyit fogyasztunk.

„A tejágazat elégedett lenne, ha a termelés 2020-ban ismét elérné a 2003-as szintet, fogyasztásban az 1987-est” – mondta Bakos Erzsébet, a Tej Terméktanács szakmai koordinátora, aki úgy tájékoztatott, hogy uniós kvótánkat 76 százalékban használjuk ki.

A hazai tejtermelés egyik motorja a fogyasztás növelése lehetne, de az alapkérdés változatlan: hogyan lehet a jelenlegi mutatókhoz képest hatékonyan dolgozni az istállók környékén. Györkös István, a herceghalmi Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet főosztályvezetője, tudományos tanácsadó szerint tehénállományunk genetikai előrehaladása igen magas, minőségben és tejhozamban ott vagyunk az európai legjobbak között, ez nem jelenti, hogy élenjárók lennénk a teljes vertikumban, közte a takarmányozás és a tartás fegyelmezett és pontos vitelében, trágyakezelésben, valamint a menedzsment cégvezetési módszereiben.

A tartási körülmények is lépést tartanak a világgal, ahol a tehenek zárt vagy félig nyitott istállókban élnek, tömbös vagy pavilonos rendszerű kialakítással, illetve többnyire kötetlen tartásban, vagy csúcstechnológiának számító pihenőboxos és mélyalmos rendszerben. Ami a tartási fegyelemre vezethető vissza Györkös István nem lát ellentmondást abban, hogy miközben élenjárók a genetikai jellemzők, addig a magyar állomány tejének zsír és fehérje tartalma elmarad a lehetőségektől.

„A zsírtartalom néhány tizedpontos eltérése technológiai, takarmányozási hiányosságra és tartási fegyelemre vezethető vissza. A gazdák által előszeretettel alkalmazott technológiák a 70-80-as években kialakultak, ám mára teljes felújításra szorulnak. A megszokott extenzív, közép intenzív tartásnál a régi eljárások nem okoznak gondot (az extenzív tartás is fejlődik, az állomány egészségét állandóan kézben kell tartani, ehhez pihenők, itatók, fedett helyek kellenek), de az intenzív állomány nagyon érzékeny a takarmány minőségére, beltartalmára, a tartás körülményeire, valamint magas a tehenek stressz érzékenysége, stb. Ismert, hogy a Holstein-Fríz fajta önfeláldozóan termel.

Ha kevesebb vagy hullámzó beltartalmú takarmányt kap, ha a környezeti és tartási körülmények, a gondozás, vagy akár csak a fejés stb. nem optimális az állat számára, tejtermelése rögvest csökken, illetve a tejzsír és tejfehérje tartalom visszaesik.” Magyarországon több mint 400 nap a két ellés közötti idő, ez jóval több, mint például a nyugat-európai 40-50 tehenes állományok esetén, noha a100 körüli csoportosításban már nem markáns a hátrányunk.

Emellett kívánatos az átlagos 2,4-es laktációt 3-4-re növelni. A fejlődést technológiai és takarmányozási korlátok gátolják, illetve az állat öregedésével emelkednek az egészségi gondok, közte az emésztőszervi rendellenességek, tőgygyulladás, sántaság gyakorisága.

Megjegyezzük, hogy míg a hazai kiskereskedelemben vitézkedő szlovák és lengyel gazdák számos területen elénk vágtak, például az uniós csatlakozásuk utáni felújításaik révén tartástechnológiában naprakészek, addig nálunk sok telephelyen még várat magára a korszerűsítés. Különbség továbbá, hogy nyugaton kisebb, de a feldolgozók elvárásai szerint szelektált állományt tartanak a gazdálkodók.

E megoldás idehaza várhatóan nem választható, mert telepeink hagyományosan 300-400-as, sőt ezernél is népesebb állomány eltartására készültek. Számos telephelyen mérnöki precizitással, számítógépes irányítási rendszerrel ellenőrzik a tehenek élettani jellemzőit. Itt is számolni kell vele, hogy egy népesebb állományt körülményes mozgatni, illetve nehezebb az egyedi beavatkozás, de egy folyamatos nyomonkövetéssel még kézben tarthatók az esetleges veszteségforrások.

„Ideálisan 10-14 órát kell fekve pihennie a jószágnak, kedvező esetben legfeljebb 2-3 óra a fejési idő hossza. Az evésre legkevesebb 5-6 órányi időt kell biztosítani. A tehén igényli a mozgást is. Ha a szerteágazó igényekből csak egy feltétel nem teljesül az állat számára, az felboríthatja a gondozás elvárható sikerét.

Van-e intenzív gyepgazdálkodásunk Györkös István rámutatott, a tejhozam fenntartása mellett a vegyes hasznosítású magyartarka esetén legeltetéssel magasabb zsírtartalom érhető el. Csak legeltetéssel azonban nem oldható meg az intenzív takarmányozás, mert idehaza lényegében nincs intenzív gyepgazdálkodás, illetve a gazdaságoknak kicsi a földbirtoka, és a meglévő saját vagy bérelt legelő kell a borjaknak, növendékeknek, szárazonálló teheneknek.

A legeltetés egyik előnye, hogy a mozgás javítaná többek közt a szaporodásbiológiát, csökkenti a tőgygyulladás, a sántaság gyakoriságát. „Számos gazda kis helyen folytat intenzív tartást. Idővel mindenki belátta, hogy vissza kellett állítani a százas istállókat 80-asra, illetve bővíteni kellett a karámokat, hogy a kényelmes elhelyezésre legalább 60-70 centiméter széles etető hely jusson egy-egy állatra, illetve legkevesebb 6 centiméter legyen az itató hossza.”

„Az intenzív tejtermelés mindenhol a jelentős mennyiséget adó, ugyanakkor gyengébb egészségi mutatókkal bíró Holstein-Fríz fajtával történik” – emelte ki a takarmányozási szakértő. „A választék tartalmaz egyéb tejtermelő fajtákat, közte dán vöröset, yersey-t, ayrshire-t. A koncentrált tejtermelés régi gondja a gazdaságoknak. Ezek a tehenek valamivel kevesebb tejet termelnek, mint a holstein, ellenben magasabb az élethosszuk, jó az egészségi állapotuk és kedvező az egy életnapra vagy élősúlyra jutó tejzsír és tejfehérje termelésük.

Kívánatos, hogy növekedjen a koncentráltabb tejet adó állományok létszáma tiszta vérben akár keresztezésben. A Csengertej tart holsteint és yersey-t is, a gond az, hogy a két fajta más-más tartástechnológiát igényel, illetve a két fajtaegyesület igazán nem támogatja a keresztezéseket.” Állatjólét – állategészségügy Györkös István fokozná a megelőzés szerepét az állategészségben.

Tágas teret, tiszta almot, huzatmentes istállót javasol, növelné a trágyaeltávolítás gyakoriságát. Fejés után a jószág szíve szerint lefeküdne, ám ha beiktatnak egy itatást és etetést, több idő jutna a fejések után a kitágult tőgybimbó csatornák záródására, ezzel megelőzendő a tőgygyulladást.

Ha kissé növelik az éjszakai világítást, az állatok többször, ritmusuk szerint ehetnek és ihatnak – javítható a tej beltartalma is. Tartáshibát jeleznek az állatok, ha megszokott helyeik helyett a pihenő úton fekszenek le, ha sokan várakoznak az itatók körül stb. „Nem kell palotát építeni számukra, de fontos a megfelelő méretű pihenőistálló elegendő légtérrel, 0-20 fok közötti levegő hőmérséklettel.

Melegben csökken az állat étvágya, mínuszban nagyobb az energiaigénye. Az állattartók felteszik a kutatóknak a kérdést, milyen megoldásokat javasolnak a takarmányértékesítő képesség, a szaporodási tulajdonságok növelésére, hiszen hiába tartanak 12 ezer literes állományt, ha nem tudják az ígért hozamot elérni.

Őszintén megvallva, még sok bajunk van a sántasággal, emésztőképességgel, tőgygyulladással, szervi rendellenességgel, bendősavasodással.” A gazdák gyakori gondja a takarmányhelyettesítés, az import termékek ára Györkös István rámutatott: „Az intenzív fajták nem tűrik a takarmányozás ingadozását. Még a szürkemarha esetében is kimutatták, hogy gyenge abrakolással visszafogja magát az állat.

A modern fajták olyanok, mint a versenylovak, alig várják a futamot. Mi magyarok, nem szoktunk hozzá a fillérek megfogásához. Most időszerűvé vált. Új szempont a hatékonyság, a termék minősége, amiből nem engedhetünk. Követelmény a környezetvédelem, az állatvédelem.

Újra megtaníttatják velünk, amit régen gyakoroltunk. Ha gyengítünk valahol az állattartásban, a tej szomatikus sejtszáma – sokszor nem tudni mitől –, 100-200 ezer között ingadozik. Ha változik a takarmány összetétele, a gazda azonnal korrigálja. Ez drágítja a jószágtartást, de rentábilissá lehet tenni a termelést.”