A durum nem mindig hálás a gondoskodásért

Tenczer Tibor termelő az egyik legegészségesebb, de egyben legérzékenyebb és szeszélyes gabonáról

A durumbúza – mintha csak a kalászosok arisztokratája volna – elvárja a körültekintő és minden igényét kielégítő termesztési körülményeket, de a magatartása és a jövedelmezősége így is szeszélyes. Kifejezetten betegség- és időjárás-érzékeny, csak a legjobb földekben érzi jól magát. „Mindent rosszul visel”, mondják a hozzáértők, ugyanakkor az értékesítése is meglehetősen bizonytalan: van, hogy kiugróan jövedelmez, máskor viszont a termesztők fejcsóválva tanakodnak, hogy érdemes-e egyáltalán folytatni… Tenczer Tibornál jártunk Újszászon.

Magas igények, alacsony árak

A Duna-Tisza-köze észak-keleti csücske hagyományosan búza- és durumbúza-termő vidék, így nagy tapasztalat gyűlt össze az utóbbi, elsősorban az utóbbi kapcsán. A durumról azért is érdemes beszélni, mert miközben országosan az őszi búza vetésterülete az utóbbi 7 évben durván 150 ezer hektárral csökkent, addig a durumé (a 2017-es KSH-adatok alapján) bőven megduplázódott.

– Van is túltermelés, és az árak egyáltalán nem kedvezőek – reagál rögtön beszélgetésünk elején Tenczer Tibor. A 750 hektárt művelő újszászi gazda közlése szerint a korábbi években jellemzően a piaci árak 50-80 ezer forint körül mozogtak, de szélsőségesebb szezonok után 90 ezer forintos tonnánkénti ár is előfordul. Sőt, egy extrém évjáratban még vetőmagtételekből is kivásárolták: akkor 120 ezer forint is adtak érte.

– Van ugyan stabil, fix átvétel, de ennél az igényes intenzív növénynél, a maga hektikus piacával… nem mindig éri meg – teszi hozzá. Ennek elsődleges oka az, hogy a durum jelentős növényvédelmet igényel, ami sok pénzbe kerül. – Érzékeny ez az időjárásra, a talajra, a betegségekre. Úgyhogy, míg a búza jövedelmező lehet 45-50 ezer forintnál, addig a durum sokkal többől állítható elő.

Van min aggódni

A durum fenyegetettsége kétségkívül legendás a termesztői szakma körében. A védelme már lényegében a vetésnél elkezdődik. Például a durum egyik legáltalánosabb problémája, a DON-toxin, a fuzáriózis egyik fő oka a kukorica-elővetemény lehet, így ezt Újszászon is kerülik. Tenczer Tiborék is – miután tábláikon cukorrépát termesztenek – elsősorban hüvelyesek, repce, napraforgó, cukorrépa vagy előszeretettel a jó tápanyag-gazdálkodású mák után vetik. De még így is van ok aggódni a lisztharmat, a rozsdagombák, a levélfoltosságok, a vörösnyakú árpabogár és szipolyfajok miatt. – A gyomirtást jellemzően ősszel végezzük, tavasszal csak akkor avatkozunk be MCPA-s szerekkel, ha szükséges, amikor már bokrosodik a búza. Ekkorra már sok gyomnövény leéli az életidejét, tehát előbb érdemes megszabadulni a gyomkonkurenciától.

Jó talajt követel

Ezek után az sem meglepő, hogy a durum kifejezetten vetés- és talajérzékenynek is minősíthető. – Mi is a közepes és jobb adottságú földjeinkre vetünk durumbúzát. A területeink a jó csernozjom-talajtól a szikesig eltérőek, de a durumnak jó állapotú, aprómorzsás termőföld kell, ami biztosítja a megfelelő vízmennyiséget és tápanyag-ellátást – fejti ki Tenczer Tibor. Miután a birtok a szántásmentes műveléstechnológia híve, kultivátorral készítik elő a talajt, igyekeznek egészséges talajviszonyokat fenntartani, és nem baktériumkészítménnyel, hanem a tápanyagigényt amúgy is szolgáló nitrogénnel segíteni a szárbontást. A vetés ettől fogva általában a búzafélék technológiáját követi mind a 12,5 centis sortáv, mind a gépesítés terén – igaz, jegyzi meg Tibor, mivel néhány durumfajta nehezebben csépelhető, alaposan ügyelni kell a betakarítógép beállításaira.

A vetés idejét egyébként általában a késő szeptemberi-októberi időpontra teszik, kivéve a járódurumot, amivel kivárják az október végét, november elejét – vagyis az utolsó, még megfelelő pillanatot. – A durumnál tehát mindig van idő a nyári aratások után jó magágyat készíteni. Másfelől fontos, hogy a télállósága néhány fajtának gyengébb, ezért nem érdemes korán vetni.

Ha ideje van, nem lehet várni a betakarítással

Mivel a durum igen tápanyagigényes növény, elkél a kiadós MAS-nitrogénadag a télvégi, kora tavaszi időszak DAP-os alaptrágyája után. Mivel az elmúlt évek tapasztalata akár 40-60 napos csapadékhiányt is hozhat, ezért az egyszeri kijuttatást preferálják. – Ha az osztott kijuttatás nem szakirodalom-szerűen oldható meg, akkor az időjárás és persze a jogszabályok döntik el a programot, de virágzáskor különösen fontos a plusz nitrogén, illetve lombtrágyában rezet, mangánt, cinket adunk, és a növényvédelmi permetezéssel egy menetben biostimulátorokat.

S ha már több tekintetben is érzékeny növényről beszélünk, akkor miért éppen az aratás maradna ki a durum precizitást igénylő technológiájából? – Amikor megérett, betakarítható, akkor azonnal, a betakarítási időszak elején, minden más növény rovására akár, de meg kell kezdeni az aratást, még azon az áron is, hogy nedves egy kicsit. Még 16-os vízzel is le kell aratni, aztán lehet szárítani. Ha viszont érett állapotában megázik, az nagyon leronthatja a minőséget – mondja Tenczer Tibor, aki ezt a toxintermelő gombásodás elkerülése, és a minőségi mutatók (fehérjetartalom, színezet, üvegesség, hektolitersúly) megőrzése érdekében javasolja. Hozzáteszi, hogy aki bizonytalan programozhatósággal – például bérben – arattat, vagy nem rendelkezik stabil és kiszámítható szabad tárolási kapacitásokkal, az inkább kerülje el ezt a növényfajtát.

 Precízeknek való feladat

– Ez a megállapítás egyébként is igaz a durumbúzára – bővíti ki az intést a tapasztalt gazdálkodó. – A durum szerintem azoknak való, akik hajlandóak áldozni a precíz és körültekintő növényvédelemre, a drágább durumvetőmagokra, illetve feltétlenül kell rendelkezni jó technikai-műszaki feltételekkel és felkészült technológiai ismeretekkel.

Tenczer Tibor szerint ez akkor is fontos, amikor a felvásárlókkal való egyezkedésre kerül a sor. – Az értékesítendő durumbúza minősítése, különösen az üvegesség mértékének megállapítása ma nagyon szubjektív alapokon történik: alig van két kereskedőház, amely egyazon szállítmányt azonosra értékelne. Ebből aztán viták is adódhatnak, akár a bíróságig is eljuthat az ügy – figyelmeztet a termesztő. Azt sem rejti véka alá, hogy kitartás kell a durumhoz, nem mindig hálálja meg a ráfordításokat, csak több év távlatában mondható el, hogy megéri-e a 4 és 7 tonnás átlagok között produkáló termesztés vagy sem. – A korábban stabil olasz piacok például a sorozatos malomipari csődök és átrendeződések miatt ma már kiszámíthatatlanok. Az egyik év kiugróan jó lehet, a másik alig nullszaldós, és nagyon jönnek fel a feltörekvő országok. Mindenesetre a minőségi durumnak van piaca Németországban, Ausztriában és persze az olaszoknál vagy a Közel-Keleten, míg a gyengébb minőség főleg az ukrán, lengyel piacokra kerül.

Élni a lehetőségeinkkel…!

Tenczer Tibor jelenleg az egyik legnagyobb problémának az öntözési rendszerek és infrastruktúra hazai fejlesztésének elmaradását látja. – A jelenleginél sokkal több és nagyobb területen volna jól hozzáférhető az öntözéses művelés. Nagyon nem értem, hogyan bukhat ez el az állami és környezetvédelmi szereplők hozzá nem értésén, makacs ellenállásán. Hogyan múlhat több tízezer hektár jó adottságú öntözésének meghiúsulása azon, hogy a Natura 2000-es területen nem engedték áthaladni a csatornát…?! A másik probléma a vetőmag-forgalmazók által kínált termékek sokszor bosszantóan gyenge minősége és a zsákos kiszerelésekben tapasztalható, sokszor akár 5-10 százalékos idegenszem-arány – mutat rá. Hozzáteszi, jó adottságaink kiaknázása azért is fontos, mert erősödik a konkurencia ezen a téren is.

Kohout Zoltán