Sajnos a magyar agrárüzemek 75 százaléka veszteségesen gazdálkodna támogatások nélkül. Ezt az adatot sokan vitatják, de az tagadhatatlan, hogy a támogatásokat épp úgy bevételnek tekinti a termelő többsége, mint egy-egy pályázat összegét. Hajdúböszörményben ezúttal is kijózanító előadásokat és hozzászólásokat hallhattunk a témában.
A Hajdúsági Expó hírnevét a kiállítás mellett olyan rangos események erősítik, mint a Traktorhúzó Európa Kupa és a Portfolió konferenciasorozat Kelet-magyarországi Agrárfóruma. Az előbbi a lóerők szerelmeseit, az utóbbi pedig a mindennapi gazdasági élet, ne titkoljuk: a nyereségesség iránt érzékenyebb látogatókat vonzotta.
Van-e értelme a támogatásoknak?
A megosztó kérdés egyre inkább foglalkoztatja a szakmát (és a szakmán kívülieket is. Szerk.).
A Kelet-magyarországi Agrárfórum pódiumbeszélgetéseinek is ez volt az egyik sarokpontja, így pl. Bodnár Lajos, a Hajdúböszörményi Béke Mg. Kft. elnöke is a racionális gazdálkodás fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint mondta, a felvásárlói árak hullámvasúton vannak, de a vállalkozásnak ennek dacára teljesítenie kell fizetési kötelezettségeit, különben szó szerint hitelét veszti. Sajnos a magyar agrárüzemek 75 százaléka veszteségesen gazdálkodna támogatások nélkül, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy erre „apellálnak” a termelők, de sok esetben épp ez húzza ki a gödörből a mezőgazdasági vállalkozókat. Szólláth Tibor Zoltán, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) Hajdú-Bihar megyei elnöke arra intette a hallgatóságot, hogy ezen változtatni kell, hiszen semmi sem garantálja, hogy a jövőben hasonló mértékű szubvenciókra támaszkodhat a mezőgazdaság, a gazdálkodásnak külső segítség nélkül is nyereségessé kell válnia. Ehhez az szükséges, hogy a tömegtermelésből kitörjön a magyar mezőgazdaság.
Míg a lengyel túltermelésnek köszönhető a léalmát 13 forintos kilónkénti áron akarják felvásárolni, addig tudomásul kell venni, hogy ezen a fronton vereséget fogunk szenvedni tőlük. (Szinte egyedülálló hazánkban, hogy összefogással, tüntetéssel, szakmaközi segítséggel, de sikerült a helyzeten közben javítani. Szerk.) A támogatáspolitika, az adópolitika vagy a piac terén kiszolgáltatott a termelés, de nem hanyagolható el a gazdaságvezető felelőssége sem: „bármilyen is a gazdasági környezet, a cégét illető stratégiai döntéseket neki kell meghoznia” – mutatott rá a NAK megyei elnöke.
Ha a támogatások csak arra jók, hogy elfedjék a versenyképtelenséget és a vezetők halogathassák a fent említett stratégiai döntéseket, akkor vajon van-e értelme a szubvenciók fenntartásának? – az első hallásra ijesztő kérdést Koncz Máté, a Budapest Bank agrárszakértője a beszélgetés moderátoraként tette fel a megszólított cégvezetőknek. A Budapest Bank meglátása szerint ugyanis hiába ömlött több pénz pl. a szarvasmarha-ágazatba, mint a baromfiszektorba, mégis az utóbbi működik hatékonyabban, és az egységnyi támogatási összeg is jobban hasznosul itt. Van igazság Mátyás után is? Nem helyes, hogy ezek a pénzek valamennyi mezőgazdasági szereplőre szétterülnek, tekintet nélkül arra, hogy pusztán egy kisvállalkozó szociális védelmét szolgálják-e, vagy egy valóban hatékony üzem kapacitásbővítését – ezt a kérést (vagy tényt) már Bodnár Lajos feszegette a támogatás értékesülésével kapcsolatban. A Hajdúböszörményi Béke Mg. Kft. vezetője szerint a pénzek szétosztási elvében a tagállamnak is felelőssége van. Szerinte az államoknak élniük kell a nem vámjellegű piacvédelem eszközeivel, és támogatni az integrációt, a mérethatékony termelőegységek létrejöttét.
Valamennyi támogatás mindig lesz a mezőgazdaságban, hiszen a világ többi részével a támogatások terén is verseng Európa. Az élelmiszerek mindenhol stratégiai termékek, ezért mesterségesen alacsonyan tartják az árukat. Amíg ez az elv jelen van a világban, addig lesznek támogatások is, és amíg lesz támogatás, addig támogatásvezérelt lesz a gazdálkodásis. A baj inkább az, hogy a világ egyes országai nem képesek azonos mértékben támogatni a termelőiket – védte meg gyakorlatilag ezzel a termelőket Szólláth Tibor Zoltán, aki a tagállamokra terhelte inkább a felelősséget: „A 2020 utáni Közös Agrárpolitikában nagyobb mozgástere, de nagyobb anyagi felelőssége is lesz ez egyes tagállamoknak a termelőinkkel szemben. Ez biztosan nem kedvez Közép-Kelet-Európának. Kalkulációk szerint Magyarországnak 2000 Mrd forint forrást kellene biztosítania a mezőgazdaság számára, hogy versenyben maradhasson. ”A termelői támogatásfüggőségről termelő is nyilatkozott: Nyakas András, a Nyakas Farm Kft. ügyvezetője a nagyvállalkozások társadalmi felelősségére is rámutatott: „A mi esetünkben 100 család sorsa függ attól, hogyan gazdálkodunk. Nem örülünk neki, ha mások kisebb felelősségtudattal vágnak bele olyan projektekbe, amiket egy pillanatnyi támogatási célra alapoznak, majd a hiteleiket sem tudják visszafizetni. Az ilyen kockázatos piaci szereplők miatt számunkra is drágábbá válhatnak a pénzügyi források.”
Lassan, nincs, aki megetesse a tehenet vagy éjszaka arasson
A precíziós gazdálkodás megkönnyítheti a munkadók és munkavállalók dolgát is, ám sok pénz szükségeltetik hozzá. Ez tény, különösen, ha valaki „későn ébred”, és hirtelen szeretne az alkalmazott technológiáján változtatni. De gyorsan hozzá kell tennünk: ma nem is ez a legégetőbb probléma, Sántha Imre, a Formula-GP Kft. ügyvezetője a munkaerő-problémákkal kapcsolatban annak megbecsülésére és az agrárium vonzóvá tételére hívta fel a figyelmet ezzel egy ördögi körre is rávilágítva: a digitalizációtól várható ennek a szakmának a fiatalok körében történő felvirágoztatása. Talán… Addig pedig csak túl éli az ágazat ezt a kritikus periódust, amikor nincs az állattenyésztésben, de még a kíméletesebbnek tűnő növénytermesztésben sem elég munkavállaló.
Márpedig fogunk számolni
Az agráriumnak elsősorban hosszú távú, stabil, kiszámítható adózási rendszerre van szüksége, a gazdaság fehérítésére pedig éppen a tisztességes piaci szereplők védelme érdekében van szükség.
A kerekasztal-beszélgetés során Sántha Imre, a Formula-GP Kft. ügyvezetője a „kiskapukra” is felhívta a figyelmet, hisz az adóterhek nem érinthetik diszkriminatívan az egyes vállalkozási formákat. „Ne gondoljuk, hogy a paraszt nem tud számolni. Bármit is tervez a kormány, ő meg fogja találni a számára legkedvezőbb adózási és cégformát” – utalt az ügyvezető az őstermelők kedvezményezett jogállására. Az persze tény, hogy az a családi vállalkozás, amelyik sokféle formában, biztos bevételekkel rendelkezik, de nem egy világos cégjogi alakulat, az a bankok számára is kevésbé vonzó. Ezen túlmenően sem a közigazgatásnak, sem a termelőknek nem előnyös, ha energiáikat az adóoptimalizálási (lásd megkerülési) törekvések vagy az adminisztráció viszi el. A gazdálkodóknak tehát el kell(ene) dönteni, hogy egyéni vállalkozóként, őstermelőként, családi gazdaként vagy társas vállalkozás formájában működnek-e tovább, ha eddig ugyanarra a tevékenységre több gazdasági formában is dolgoztak. Ezzel szemben viszont elvárható lenne egy viszonylag magas, adómentes bevételhatár, és ezzel párhuzamosan egy egyszerűbb adózási adminisztráció. Ahogy Papp Gergely, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakmai főigazgató-helyettese fogalmazott, talán az őstermelők sem bánnák, ha az adóterheik némiképp növekednének, viszont cserébe az adminisztrációs terheik mérséklődnek. Ennek legegyszerűbb módja, ha 100 millió forintig adómentessé válik a támogatások nélkül számolt bevétel.
Ami határozottan biztos: a változások olyan nagymértékűnek ígérkeznek, ami egy teljes év türelmi időt indokol az adójogi reformok bevezetése előtt.
Forrás:
agrarszektor.hu
Összeállította:
Sándor Ildikó
