20. jubileumát ünnepli a Vaderstad Kft.

A svéd Väderstad hazai leányvállalata fennállásának 20. évét ünnepli idén, mely alkalomból Dr. Kalmár Tiborral beszélgettem a cég életéről, hitvallásáról. A cég ügyvezetője elárulta azt is, melyik munkanapja volt számára a legboldogabb…

Dr. Kalmár Tibor, ügyvezető

Ön 16 éve meglehetősen fiatalon lett a kft ügyvezetője. Hogyan került a céghez?

Egy fejvadászcégen keresztül értesültem a lehetőségről 2000. év végén, és rövid betanulás után 2001 márciusától én lettem a Vaderstad Kft. ügyvezetője. Akkor három kollégával már három éve működött Kecskeméten a leányvállalat. Olyan vezetőt kerestek, aki ismeri a piacot, és az értékesítésben is jártas. Tulajdonképpen nem a vállalat vezetésére esett hangsúly, hanem arra, hogy mielőbb felerősítsük a márka imázsát Magyarországon. Az első években én vittem a kelet-magyarországi régiót, míg kollégám, Garamvölgyi József a nyugati részért volt felelős. Később már csak Bács megyét tartottam meg magamnak, ahol egészen 2012-ig én feleltem az értékesítésért. Szóval a kezdetekben bőven kivettem a részem minden munkafolyamatból, kicsik voltunk, mindenhez érteni kellett… Így indult a mi közös történetünk.

Lendületes volt az indulás?

Ha jól emlékszem, 2001-ben már 300 milliós árbevétellel zártunk, elindult felfelé a forgalom. Nagyban segítette a munkánkat, hogy a következő évtől volt gépberuházási támogatás hazai forrásból, és ez igencsak meghúzta az eladásainkat. 2002-2003-ban rögtön 1 milliárd fölé nőtt a forgalmunk, és mindössze két emberrel voltunk többen. 2006-ban nyitottuk meg hivatalosan a mostani telephelyünket Kápolnásnyéken.

Egyből igent mondott az állásra? Tudta, mire vállalkozik?

Voltak kétségeim, nem tagadom. Én akkoriban a Novartis-nál területi képviselőjeként tevékenykedtem, egy nagyon kiváló csapat, közösség tagja voltam, ahol nagyon jól éreztem magam… A döntést emiatt nehezen hoztam meg, de igazából hajtott a kíváncsiság, és tudtam, hogy nagy előrelépés lenne szakmailag is. Így váltottam, és utólag nyugodt szívvel mondhatom: jól döntöttem.

Mi volt a vezérlő elv?

Mi kezdettől fogva direktértékesítést folytatunk. A vállalatcsoporton belül mi próbáltuk ki először ezt a modellt, azaz közvetlen gyári képviseletként működünk, ami bár mindig is nehezebb út volt, de sokkal hatékonyabbak és hitelesebbek tudtunk lenni.

Mára velem együtt 19-en dolgozunk a csapatban: 6 értékesítő, 7 szervizes, 3 adminisztrátor és 2 alkatrészes kollégából áll a kollektíva. Én ma már csak a marketinget és az ügyvezetést viszem. Jelenleg 4300 gépünk van kint, és 2000 partner bizalmát vívtuk ki.

Elégedett az elért eredményekkel?

Mindenképpen. Amit önálló márkaképviseletként elértünk, az nagy dolog. Büszke vagyok arra, hogy 2015-ben mi lettünk a Väderstad legjobb leányvállalata a 12-ből. Abban az évben rekord árbevételt produkáltunk, 300 darab feletti gépeladással, több mint 5 milliárd forintot forgalmaztunk. Jó érzés volt, amikor Svédországban minket szólítottak ki, mint a legjobb leányvállalat. Ha visszagondolok a Vaderstad Kft.-nél eltöltött 16 évemre, talán ez volt az egyik, ha nem a legboldogabb munkanapom.

Már a kezdetektől bizakodó volt?

Azt láttam, hogy nagyon jó alapokra tudunk építkezni. A svéd minőség rögtön meggyőzött, és ami különösen csalogató volt, hogy új termékeket, új technológiát kell bevezetnünk a piacon. Harmincéves voltam, később meg is tudtam, hogy a tulajdonos család túl fiatalnak gondolt erre a posztra. Mégis megadták a bizonyítás lehetőségét, én pedig éltem vele. Kihívás volt az egész cégimázst felépíteni, élveztem a bizalmukat és azt, hogy nagy önállósággal dolgozhattam. Ennél a vállalatnál, ha az ember tudja, hogy mit kell csinálnia, akkor hagyják… Sok ember szereti, ha megmondják, hogy mit kell tennie. Én nem tartozom közéjük!

Egy sikeres céget vezet. Mi motiválja még a továbbiakhoz? Miben lát még kihívást?

A versenyszférában minden évben, úgymond, nullázódik a számláló. Mi októberben indítjuk az üzleti évünket, gyakorlatilag mindig újrakezdünk mindent, hisz nincs két egyforma év, nem lehet borítékolni a sikert. Ráadásul e szegmensben sok összetevő kedvező együtt állása kell ahhoz, hogy jó legyen az évünk. Ez a sok-sok befolyásoló tényező (időjárás, termés, támogatások…) nyilván változatossá teszik a mi munkánkat is, hiszen soha nem tudjuk, milyen lesz a következő év, és nem építhetünk biztosan az előzőre évre sem. Másrészt mindig hozunk új terméket a piacra, szóval motiváció bőven van. Egy termék bevezetése a piacra és eljuttatása a csúcsra sok időbe és munkába kerül, soha nem lankadó figyelemmel, kitartással kell mögé állni.

Végül nagyon nehéz megtartani a vevőket, ám úgy látom, ez minden szegmensre igaz, nagy a verseny, a vevők kíváncsiak a másik gyártó termékeire is, kevés az igazán lojális partner. De nincs ezzel semmi gond. Alapjában véve csak úgy lehet a partnereket megszerezni, ha a borzasztóan erős versenyben mindig mi vagyunk az elsők. Úgyhogy van ambícióm bőven. A vállalat csapatát vezetni, irányítani, együtt, összhangban dolgozni is mind-mind olyan apróság, ami állandó éberséget igényel.

Hatással volt önökre a 2008-as gazdasági válság?

Egy kicsit eltolódva igen. A magyar géppiacon 2009 rekordév volt, pedig a válság akkor már 1 éve éreztette hatását más országokban. Hozzáteszem, az volt az utolsó év, amikor kifejezetten uniós forrásból támogatták a gépberuházást. 2010-ben, amikor „elzárták a csapokat”, nos, akkor torpantunk meg igazán, mindössze 110-et értékesítettünk, mondhatni 65-70%-os visszaesés történt, de ez év után újra felfelé indultunk, akkor már támogatás nélkül nőttünk 2015-ig. Tavaly ismét picit visszaesett a forgalom. Lehet véletlen, de a kft életében 6 éves ciklusokban (2004, 2010, 2016) prognosztizálhatók a szűkösebb évek. Ha ez így marad, még sokáig elégedett leszek…

Feleségével két leányt nevelnek. Mennyire tudta ön elfoglalt ember lévén kivenni a részét a családi életből? Hogyan tudja megtartani az egyensúlyt munka és család között?

Nyilván nagyon sokat dolgoztam és dolgozom, de a családom, a feleségem mindig maximálisan támogatott. Mégis hazudnék, ha azt mondanám, hogy sikerült megtartani az egyensúlyt. Nekem sem megy minden egyszerre… A nagyobbik lányom ősszel megkezdi egyetemi tanulmányait, most gondoltam bele igazán, hogy milyen gyorsan elröpült az idő.

Beszélt a legjobb munkanapjáról. Volt-e legrosszabb, amire örökre emlékezni fog?

Ez esetben sajnos nem tudok egy bizonyos napot kiemelni. A legrosszabb munkanapom vagy inkább napjaim, mikor elbúcsúzik a cégtől a csapat egy tagja. Nagyon nehéz feldolgoznom, ha egy jó kolléga elmegy… Ezek mindenkit megviselnek, engem is. Ennél a vállalatnál én nem alkalmazottakkal dolgozom, hanem kollégákkal, egy igazán összetartó csapat tagjaival. Nem mondom, hogy sosem tévedtem még, de szinte mindig csak jó emberek dolgoztak velem. Mivel kicsik vagyunk, mint egy család, muszáj összhangban lennünk egymással. Ügyelek arra, hogy a Vaderstad Kft. jó munkahelyként éljen a köztudatban, fontos számomra, hogy jól érezzék nálunk magukat az emberek, mert csak így lehet kiválóan teljesíteni.

Mi motiválta, hogy nemrégiben doktori címet szerezzen?

Világéletemben tanultam; több diplomám van, állandóan képzem magam. Jól ismert, hogy kiváló kapcsolatot ápolunk a Szent István Egyetemmel, azon belül Dr. Birkás Márta professzor asszonnyal. Mivel előzőleg több közös munkánk is volt, egyszer csak úgy döntöttem, hogy a tarlógondozás és a talajtakarás témakörében megpróbálok új eredményeket felmutatni.  Két évben állítottunk be kísérleteket, különböző tarlóművelési módszerekkel összefüggésben vizsgáltuk a talajtakarás mértékét és annak hatását a talajállapot-jellemzőkre.

A doktori dolgozathoz tartozó kísérletek alátámasztották, hogy a kezdetekben javasolt 30-40%-os szármaradvány-borítás közel sem elég a szélsőséges évjáratokban, amikor akár 55-65% is szükséges lehet ahhoz, hogy a klímavédelem maximálisan biztosítva legyen. Nagy tanulság volt ez nekem is.

A szántás nélküli technológia nagy preferálója a márka. Ön szerint a lassan bekövetkező generációváltással a fiatalabb gazdák elfogadóbbak e technológia iránt?

Azt tapasztalom, hogy elég sokan elfogadták már a forgatás nélküli technológiát. Talán csak az arányokkal van némi gond. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a megváltozott időjárás miatt egyszerűen kockázatossá vált az alapművelés során a szántás, amit még azért sokan nem látnak be. De igen, a fiatalok elfogadóbbak, illetve ne felejtsük el: immár a tudásanyag is változott szerencsére. Van sok diplomás gazda, akik erről tanulnak, az új generáció ennyivel előrébb van. Tehát a forgatás nélküli talajművelés és a csökkentett menetszámú művelés az, amit a Väderstad magáénak vall.

Kalmár Nárcisz