A cseresznye és a meggy betegségei

A cseresznye és a meggy nemcsak a nagyüzemi termesztés kultúrái. Ez a két gyümölcs a hazai házikertek kedvelt növénye. Növényvédelme nem kellene, hogy nagy fejtörést okozzon, kis odafigyeléssel szép termés érhető el.

Nekrotikus gyűrűsfoltosság
(Prunus necrotic ringspot virus)

A vírus cseresznyén is előfordulhat, de elsősorban meggyen jelentős. Tipikus tünete a fertőzött növény levelein megjelenő nekrotikus foltok, melyek idővel ki is lyukadnak. Nagymértékű fertőzés esetén a levelek jelentős része sérül, így csökken az asszimilációs felület. Lassabban kialakuló fertőzés esetében a levelek dimorfizmusa figyelhető meg. Kettős levélcsúcs, valamint a fonáki részen kitüremkedések jelenhetnek meg, melyeket enációknak nevezünk. Az amerikai kontinensről származó betegség jelentősége abban rejlik, hogy ugyan a fiatal fák gyakran úgy tűnhet, már nem fertőzöttek, a tünetek időről időre kialakulhatnak rajtuk. A beteg egyedek egyre jobban legyengülnek, de sokkszerű fapusztulás is tapasztalható. A vírus lefutása függ fajtától, a növény állapotától, a vírus fertőző képességétől, valamint attól is, hogy adott esetben más betegséggel együttesen van-e jelen a növényben. A betegség terjedése történhet szaporítóanyaggal, ha az anyanövény fertőzött és a szemzésre szánt rügyet erről veszik. Emellett terjedhet ültetvényen belül pollennel és a földben érintkező gyökereken is keresztül.
Vírusról lévén szó, a leghatékonyabb védekezés a megelőzés, vagyis az ellenőrzött forrásból származó szaporítóanyag vásárlása, és tünetek megjelenése esetén a negatív tőszelekció. Abban az esetben, ha a fa tüneteket produkál, a vírus ellen már nem áll módunkban védekezni.


1. kép. Nekrotikus gyűrűsfoltosság (Forrás: alchetron.com)


2. kép. Klorotikus gyűrűsfoltosság (Forrás: gd.eppo.int)

Klorotikus gyűrűsfoltosság
(Prune dwarf virus)

A klorotikus gyűrűsfoltosság vírus a csonthéjas növényeink tipikus betegsége, termesztett növényeinken gyakran megtalálhatók jellegzetes tünetei. A leveleken halványzöld, sárga foltok, gyűrűk jelennek meg, melyek akár a magokon és a gyümölcsön is kialakulhatnak. Az idősebb egyedek esetében a főér mentén akár enációk is kialakulhatnak. A fertőzött fák akár évekig tünetmentesek lehetnek. Ha már szemmel látható a betegség, utána is még évekig életképesek maradnak a fák, de termőképességük fokozatosan romlik. Ebben az esetben is a fertőzés megelőzése a cél. Vírusmentes szaporítóanyag telepítése az első lépés. Amint adott növény tüneteket produkál, el kell távolítani, ugyan is a vírus pollennel is képes terjedni.

Monília

A cseresznye és a meggy estében 3 moníliás rothadást okozó kórokozóról beszélhetünk. A Monilia fructigena és a Monilia furcticola a gyümölcsöt fertőzik. Főleg sebzéseken, jégverésen, repedésen keresztül jut be a gyümölcsbe, de nagy jelentősége van tárolási betegségként is. Az elöregedő, érett szöveteket kedveli a kórokozó. Jellegzetes tünete a gyümölcsön egyre nagyobbodó, koncentrikusan létrejövő körök, melyek idővel az egész gyümölcsöt beteríthetik. Cseresznye, meggy esetében a moníliának virágzás időszakában van a legnagyobb jelentősége. A harmadik kórokozó, mely a moníliás gyümölcsrothadást és virágpusztulást okozza a Monilia laxa. M. laxa esetében a meggy- és cseresznyevirágok csésze- és sziromleveleinek barnulása figyelhető meg, a virágkocsányok is elbarnul-hatnak. Esetleges tünetek figyelhetők meg a hajtáson, leveleken egyaránt. Besüppedő, barna foltok alakulnak ki a növényi részeken. A törzsön levő sebeknél mézgafolyás is megfigyelhető. A betüremkedő foltok egyre terjednek, majd akár körbe is érhetik a vesszőt, ekkor a folt feletti rész elszárad. Tavasszal a beteg növényi maradványokból (gyümölcsmúmia, beteg hajtás) indítja el a fertőzést a kórokozó. A gyümölcsmaradványok felszínén létre jövő szaporítóképletekből képződő spórák levegő és csapadék közreműködésével jutnak el a virágokra, sérült gyümölcsökre és rákos sebekre az ágrészeken. M. laxa estében a bibére jutó konídium a bibecsatornán keresztül képes bejutni a hajtásba. A kártevők elleni védekezéssel, gyümölcsszúrások elkerülésével is csökkenthető a betegség kialakulásának esélye, valamint jól szellőző, laza lombkorona kialakítása mind segítségünkre lehet a védelem kialakításában. Ellenállóbbak azok a fajták, melyek vastagabb héjjal rendelkeznek, esetleg alacsonyabb a cukortartalmuk. Mind a gyümölcs-, mind pedig a virágfertőző kórokozó tekintetében fontos szerepe van a fertőző anyag gyérítésében a megelőző jelleggel végzett növényvédelmi kezelésnek, így az őszi és tavaszi lemosó permetezésnek, valamint a gyümölcsmúmiák és fertőzött növényi részek eltávolításának, vagy talajba forgatásának. A betegség terjedésében nagy szerepe van az úgynevezett gyümölcsmúmiáknak, melyek nem hullanak le, szinte minden esetben a fán maradnak. Ezeket az aszott, fertőzési forrásul szolgáló gyümölcs maradványokat, ha eltávolítjuk, jelentősen visszaszoríthatjuk a betegség jelenlétét az ültetvényben. A meggyben jellemzőbb M. laxa esetében a növényvédelmi kezelést preventíven már rügypattanást megelőzően érdemes elkezdeni. Nem túl meleg, de erősen csapadékos, ködös időjárás esetén a betegség megjelenésére mindenképpen számítani kell. Érdemes a korábban keletkezett sebes ágrészeket is eltávolítani és a vágási felületet sebkezelővel lezárni a gyorsabb gyógyulás érdekében is. Cseresznyében a gyümölcsrothadás okoz nagyobb károkat. A cseresznyelégy elleni hatékony védekezés ezt jelentősen vissza tudja szorítani.


3. kép. Moniliás gyümölcsrothadás (Forrás: kertlap.hu)


4. kép. Monilia laxa virágfertőzés (Forrás: balintgazda.hu)


5. kép. Monilia laxa kezdeti virágpusztulás (Forrás: researchgate.net)


6. kép. Blumeriella jaapii levéltünet (Forrás: megyeriszabolcskerteszete.hu)

A cseresznye és a meggy blumeriellás betegsége
(Blumeriella jaapii)

Az amerikai leírását követően nem telt el 100 év sem, míg Magyarországon is megfigyelték a betegséget. Ahogy az előző betegségek estében is, a csonthéjas növényeinknél gyakran előfordul, de legtöbbször cseresznye, meggy és sajmeggy esetében találkozhatunk vele. Általában a levelek színi oldalán pár milliméter nagyságú vöröses-lilás foltok figyelhetők meg. Az idő előre haladtával a foltok egyre nagyobbodnak, összeolvadnak, körülöttük sárga udvar látható. A levelek idő előtt lehullanak. Ritkán, erős fertőzés esetén a gyümölcsök kocsányán is kialakulhatnak foltok, melyek vörös színezetűek. A szár a levélhez hasonlóan elhal, romlik a gyümölcs tápanyagellátása, így megfonnyad, elszárad. A betegség a hirtelen lombvesztéssel okozza a növények legyengülését, majd idő előtti pusztulását.

A blumeriellás betegség a fertőzött és lehullott növényi maradványokon telel át. Tavasszal a levél fonáki részén kialakuló sztrómákból kialakuló termőtestekből fejlődő konídiumok és aszkospórák kezdik meg a fertőzést, melyre hazai viszonyok között áprilistól számíthatunk. A talajról felverődő vízcseppek közreműködésével jutnak el az alsóbb levelekre. Ide jutva a levelek sztómáin keresztül jutnak be a növényi szövetekbe, és terjednek tovább. A betegség általában 10-15 napig is lappanghat, a növényen tapasztalható tünetek nélkül, így fontos, hogy a spórák csírázására optimális hőmérséklet a 21 °C, de 15 °C-tól is már képesek csíratömlőt hajtani. Ha előző évben jelen volt a betegség az ültetvényben és a hőmérséklet elérte az előbb említettet, akkor számolni kell azzal, hogy a betegség újra felütheti a fejét, védekezni érdemes. Mivel a fertőzött leveleken a termőtestek képződése majdnem folyamatos, és a konídiumok szóródása is lehetséges, ezért fontos, hogy a betegség elleni védekezést a szüret után se hanyagoljuk el cseresznye és meggy esetében. Gyakori hiba, hogy a betakarítást követően, mondván már nincs mit megvédeni, nem ellenőrzik fáik egészségi állapotát a gazdák. A blumeriella számára kedvező feltételek adottak, akkor a szüret végeztével is terjedni fog, jelentős lombveszteséget eredményezve.


7. kép. Blumeriella (Forrás: invasive.org)


8. kép. Meggy antraknózis (Forrás: novenyvedelem.nak.hu)


9. kép. Colletotrichum acutatum meggyen (Forrás: novenyvedelem.nak.hu)

A betegség megakadályozásához elsődleges a lehullott és fertőzött lomb eltávolítása, vagy talajba forgatása, amivel meggátoljuk a spórák szóródását. Az idő melegebbre fordulásával el lehet kezdeni a megelőző védekezést a kultúrában engedélyezett gombaölő-készítménnyel. Faiskolai körülmények között a hatástartam leteltével a kezelés megismétlésének nincs akadálya, házikerti és ültetvényi szinten azonban nem szabad elfeledkeznünk az élelmezés-egészségügyi várakozási időről, és ennek pontos betartásával lehet ismételni a kezeléseket. Szerencsére számos hatóanyag áll a termelők rendelkezésére a betegség ellen.

Meggy antraknózis
(Colletotrichum acutatum)

Az érőfélben lévő meggyeken jelennek meg barna mélyülő foltok, melyek kezdetben alig észrevehetőek. A tünetek jelentkezését követően már nem lehet védekezni a fertőzéssel szemben. A fénytelen foltok gyorsan terjednek el a gyümölcsön, ami deformálódik, és gyakran teljesen összetöpped. A betegség viszonylag gyors lefolyású, nagy károk okozója. Csapadékos időben, ha a kórokozó ellen nem védekeznek kellő időben, akár a teljes termés megsemmisülhet. A moníliához hasonlóan gyümölcsmúmiákon marad fenn a gomba, melyek gyakran nem hullanak le a fákról. A betegség a mérsékelten meleg, párás időjárást kedveli, ezért az érésben levő gyümölcsök fokozottan veszélyeztetettek csapadékos idő esetén.

Mint a betegségek nagy többségében, a Colletotrichum acutatum esetében is a megelőzés a fontos, így például a gyümölcsmúmiák eltávolítása a fákról. Nem elegendő ledobálni a fa tövébe, érdemes a talajba forgatni vagy megsemmisíteni. A védekezést indokolt esetben már borsó nagyságú termésnél érdemes lehet megkezdeni, kezdetben kontakt a szüret előtti időben pedig felszívódó készítménnyel. Itt is hangsúlyos az élelmezés-egyészségügyi várakozási idő betartása.

Kálmán Anna Léda
növényorvos

antraknózis Blumeriella cseresznye fertőzés gyümölcsfa növényvédelme kórokozó meggy monília nekrózis