A cukorágazat túlélési esélyei

Az utóbbi 10 évben 60 tonna körül szórt az országos termésátlag cukorrépából; a csúcsév 2016 volt, amikor a 70 tonnát is átléptük. E cikk írásakor, még mindig nem kezdődött el a betakarítási kampány, de épp eleget változott a cukor ára ahhoz, hogy foglalkozzunk a kilátásokkal.

cukorrepa foldbenIdén nem lesz meg az országos 60 tonnás termésátlag (forrás: genezispartner.hu)

Rábízták a világpiacra

Az Európában gyártott fehércukor a belső piacvédelemnek köszönhetően már a világpiaci ár háromszorosáért került forgalomba, amikor a közösség úgy döntött, nyitottabbá válik a világpiacra. Az uniós cukorpiaci reform következtében 2006-tól fokozatosan leépültek a termelési támogatások, majd a 2018-as gazdasági évtől megszűntek a cukorgyártási kvóták is. A Magyarországon a rendszerváltást követően megmaradt öt, privatizált cukorgyárból (Agrana, Nordzucker- és Eastern Sugar-érdekeltségek) 2008-ra négy bezárt, egyedül a kaposvári dolgozott tovább, az osztrák Agrana irányítása alatt. Az EU cukortermelése pár év alatt harmadával csökkent (21 millió tonnáról 14 millió tonnára), majd konszolidálódott valamelyest. A hazai cukorrépa-termelés ennél is drasztikusabb változáson ment át: 3,5 millió tonnáról egy mélyrepülést követően csak 0,8–1 millió tonnáig tudott visszakapaszkodni. A tavalyi 760 ezer tonnás eredmény a 2009. évit idézi.

cukorrepa termoteruletEbben az évben tovább csökkent: 12 ezer hektár a betakarítható terület (forrás: KSH)

Az EU saját verme

A cukorkvóták megszűnését azonnal újabb csapás követte, a szerkivonás, ami drasztikus változásokat hozott a rovarkártevők elleni védekezésben. Ezt Európa minden pontján megszenvedték a termelők. 2019-től semmilyen formában nem szabad szabadföldi termesztésben imidakloprid, klotianidin és tiametoxam hatóanyagú csávázó-, talajfertőtlenítő vagy permetszert használni, 2020-tól pedig klórpirifoszt sem szabad bevetni állománypermetezésre. Természetesen léteznek szükséghelyzeti engedélyek, amelyekkel az egyes tagállamokban, így idén hazánkban is éltek az inputforgalmazók, de ezek nem fedik le az adott kultúra teljes termőterületét. Miután az EU feltett szándéka, hogy továbbra is a világ legbiztonságosabb élelmiszereit állítsa elő a környezetet legkevésbé veszélyeztető módon, a közösség nagyon magas költségszinttel dolgozik – legyen ez bármilyen mezőgazdasági termék. Ez persze meglátszik az uniós termékek világpiaci pozícióján éppúgy, mint az EU belső piacára nehezedő importnyomáson.

Így a világpiaci nyitás az európai cukorárak meredek esését eredményezte, ráadásul a közösség cukorfogyasztása is folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. Európa egyik meghatározó gyártója, a német Südzucker 2019-ben arra az elhatározásra jutott, hogy öt gyárát is bezárja, és ezzel évi 700 ezer tonnával csökkenti a termelését. Két németországi, két franciaországi és egy lengyel leányvállalat esett áldozatául a termeléskorlátozásnak. A cégcsoport cukortermelése egy év alatt 4,5 millió tonnáról 3,7 millió tonnára csökkent.

Szárazuló klíma Nyugaton is

A helyzetet súlyosbította, hogy 2019 volt az első olyan aszályos év, amikor Nyugat-Európa is rádöbbent a klímaváltozásra. Franciaországban és Németországban még az állatoknak szánt legelők is kisültek. Az aszályosabbra forduló nyugat-európai klíma kedvezett a szívó kártevők felszaporodásának, amik a répa sárgaságvírusát is terjesztik. 2019-ben a németek, 2020-ban a franciák szenvedték el a legnagyobb kárt Európában. Tavaly Franciaországban a megszokott 85 tonnás átlaghozam 25 százalékkal esett vissza. Ez óriási hatással volt az európai termelésre, hiszen itt található az EU teljes termőterületének (cc. 1,5 millió hektár) 29 százaléka. Hasonlóan nagy termelő Németország, amely állam a teljes uniós termőterület 26 százalékát mondhatja magáénak, de az egy hektárra jutó hozamokban jellemzően 10–15 százalékkal gyengébb, mint riválisa. A harmadik legnagyobb termelő pedig Lengyelország, 17 százalékos területi részesedéssel. A lengyel gazdálkodók nem tudnak jobb hozamokat felmutatni, mint a magyarok. Érdekes, hogy a mindössze 30 ezer hektárnyi cukorrépával rendelkező, meleg klímájú Spanyolországban az utóbbi két évben 96 tonnás átlagtermés születik, ami a legjobb eredmény Európában. Tény, hogy az ország csapadékkal való ellátottsága az utóbbi két évben jól alakult, de ez önmagában nem lenne elég: öntözéssel szolgálják ki a növény vízigényét.

Menjen ez is lineár alá?

Szerencs, Szolnok és Kaba – a korábbi cukorgyárak – térsége ma is kiváló földekkel és öntözhető területekkel rendelkezik, de az öntözés jobbára a csemegekukorica és a borsó termesztését szolgálja. A korábbi petőházi üzem környékén, Győr-Moson-Sopron megyében nem mindenütt valósítható meg az öntözés a kisebb gazdaságméretek és a felszíni csatornahálózat hiánya miatt. Mégis, ma a kaposvári gyár legtöbb beszállítója itt található. A Nyugati Határ Cukorrépa Szövetkezet Zsiráról fogja össze a Fejér megyéig nyúló térségi termelést. A szövetség két meghatározó szereplője a GSD Agrárprodukt Kft. és a Mezőfalvai Zrt., ezek a gazdaságok 160–200 kilométerre fekszenek Kaposvártól. Cukorrépát ott éri meg igazán termelni, ahol öntözés nélkül is legalább 70 tonnát terem. Öntözve az átlaghozamnak át kell lépnie a 80 tonnát, különben a kultúra esélytelen a földért és a lineárért folyó versenyben a kukoricával vagy a borsóval szemben. Sőt, ha a szabadpiacon értékesíthető gabonákkal vetjük össze ezeket a feldolgozóipari, előre leszerződött termékeket, akkor még rosszabb a helyzet. „Tudok olyan rábaközi termelőt, aki idén nem a répát, hanem a hibrid búzáját öntözte meg. Egyetlen vízpótlással 13 tonnás eredményt ért el, ez 3 tonnás plusz a helyben elérhető átlaghoz képest. Az öntözés költségét egyetlen tonna búzanövekmény is bőven visszahozta. Cukorrépából ugyanilyen bevételnövekedéshez 15-20 tonnával kellene többet termelni. Mondanom sem kell, hogy nekem ehhez idén nem egy, hanem három öntözésre volt szükségem, így épphogy csak átlépem a nullás eredményt” – érzékelteti egy Győr-Moson-Sopron megyei gazdálkodó, hogy micsoda hátrányban van most a répa az alternatívákkal szemben. Nála 10 év alatt negyedére zuhant a répaterület. „Ha jövőre nem változik lényegesen a felvásárlási ár, abbahagyom az egészet, a gépekből meg vagy silótiprót csinálok, vagy eladom. Most a rossz vasnak is jó ára van…” – teszi hozzá keserűen.

cukorrepaIdén az átlagosnál 10 százalékkal kisebb termésre van kilátás

„Stratégia hiba lenne, ha abbahagynánk a magyar cukor termelését, ez nem következhet be” – int a Nyugati Határ Cukorrépa Szövetkezetet elnöke, Dorogi Árpád. Mint mondja, a hazai gyártási kapacitásokat már most sem tudja kiszolgálni a termőterület, az ország cukorszükségletét pedig végképp nem. Idén már csak 12 ezer hektárról takaríthatjuk be a répatesteket, ebből 1 500 hektár termése a horvátországi zsupanjai gyárba megy, ahol jellemzően 15–20 százalékkal többet fizetnek érte. A kaposvári gyár kapacitásait 14 ezer hektárnyi répával lehetne lekötni, de ez is kevés lenne a magyar cukorfogyasztás fedezésére. Most 80 ezer tonna fehércukrot állít elő a Magyar Cukor Zrt., miközben az igény 280 ezer tonna lenne. Szerencsére a cukor világpiaci ára lendületes emelkedésben van, és az európai átlagár már júliusban elérte a kvótakivezetés előtti szintet. Ez reményt ad arra, hogy a most kezdődött, új gazdasági évben a termelők is részesülhessenek az árnövekményből. (A cukorpiac sajátossága, hogy a gyár csak a betakarítást követő bő egy évvel számol el teljes mértékben a termelővel, amikor már pontosan látja, milyen ármozgásokat élt át a piac.) Dorogi Árpád szerint hosszabb távon csak öntözőrendszer alatt, magas hozamokkal és jó felvásárlási árakkal biztosítható az ágazat túlélése. Ellenkező esetben a kultúra elveszti a versenyképességét. „Megfogalmaztuk az igényeinket az Agrana felé. Ha jövőre nem javulnak a fizetési kondíciók, akkor a mostani terület is tovább csökken. Mi még márciusban is dönthetünk úgy, hogy nem répa, hanem kukorica kerül a földbe.” Mielőtt bárki kapzsisággal vádolná a termelőket: ha nem olyan növényt termelnek, amelyiknek az ára kompenzálni tudja a nitrogénműtrágya árának a háromszorosára emelkedését, a földbérleti díjak és a munkaerőköltség 20 százalékos drágulását, illetve a lassan már meg sem fizethető építőipari és gépköltségeket, akkor lehúzhatják a rolót.

cukor piaci ara

Részesedés az áremelkedésből

A cukorrépából előállított kristálycukor a világtermelés szűk 14 százalékát adja, a többi cukornádból készül. Ebben pedig meghatározó szereplő Brazília, amely a globális forgalomba kerülő exportmennyiség felét adja. Itt a kőolaj és a cukor aktuális világpiaci árától függően döntenek arról, hogy etanol vagy cukor készüljön-e inkább a nádból. Idén két tényező is közrejátszik abban, hogy kevés lesz a cukor. Aszály és hideghullámok sújtották a dél-amerikai országot is, így most közel 20 százalékkal kisebb nádtermésre van kilátás, mint tavaly. Ugyanekkor a kőolaj kitermelése is akadozik a világban, és szabályos energiaválság van kibontakozóban. Ilyen helyzetben az üzemanyagpiacon értékesíthető etanolnak van jobb ára. A várható cukorhiányt már júliusban elkezdte beárazni a piac, mostanra, azaz október első hetére pedig 500 euróra emelkedett a cukor uniós spot piaci ára. Pedig az idei termést 8 százalékkal jobbnak becsüli a Bizottság a tavalyinál, és a gyártás másfél millió tonnával is nőhet. A 2021/22-ben behozandó importmennyiséget 2,4 millió tonnára teszik, ami nem kirívó, az ára viszont horribilis lesz, mivel nemcsak a cukor, de a tengerentúli fuvar költségei is alaposan megugrottak. (Lapzártánkkor már csökkenőben a konténerdíjak, a brazil exportkiesést Ázsia ellensúlyozza, és az EU importját 2 millió tonnára teszik.) „Az új cukorpiaci év október elsejével elindult, így a kereskedelmi láncok és ipari cukorfelhasználók zömével már le is zártuk az ártárgyalásokat” – mondja Kovács Gergely, a Magyar Cukor Zrt. kereskedelmi és marketingigazgatója, aki a végeredményről nem kívánt nyilatkozni.

cukornad betakaritasIdén a brazilok is ötödével kevesebb cukornádat aratnak (forrás: sugarcane.org)

A gyár tehát már jórészt tudja, hogy a következő egy évben mennyiért képes értékesíteni az árut a kiskereskedelemnek és a feldolgozóiparnak, a termelőkkel viszont még heteken, hónapokon át folyik az alku a 2022-es kondíciókról. Itt vissza kell utalnunk az elmúlt évek gyárbezárásaira: ha egy üzem tartósan a kapacitásai alatt és nyomott áron dolgozik, akkor rosszabb helyzetbe kerül, mint az általa integrált termelők. Míg azok egy másik kultúrára válthatnak, addig a gyár, ha egyszer bezár, többé már aligha indul újra. Nem csoda, ha az elmúlt évek veszteségeiből ők is szeretnének ledolgozni valamit. A gazdáktól származó információ szerint az Agrana egyelőre 30 eurós tonnánkénti alapárat garantálna a termelőknek, ezenfelül felajánlott 600 ezer eurónyi (215 millió forint) vissza nem térítendő forrást azok számára, akik vető- vagy betakarítógépet szeretnének vásárolni. A cukorgyár is csak annyit kér a termelőktől, hogy 5 éven át tartsák üzemben a gépet. Kovács Gergely szerint a cukorárak tartósan magasnak ígérkeznek, ami bizakodással kell hogy eltöltse az ágazati szereplőket. Tény azonban, hogy a boltokban a 30-40 százalékos drágulásokat nehezen tolerálják a vásárlók, így a költségnövekedésből a láncolat minden szereplője le kell hogy nyeljen valamennyit. Mire a termelőig jutunk, jó, ha a valós drágulás fele megjelenik az átvételi árban. Az Agrana pillanatnyi ajánlata még csak 11 százalékos emelést jelent az elmúlt évhez képest. Meglátjuk, ki hogyan birkózik a továbbiakban. Hiába tűnik nagyobbnak a gyár, mint a termelő, a tétek nem egyformák. Az előbbi az életéért küzd, míg az utóbbi csak egy „vacsoráért”.