A hatékony permetezés az alkalmazástechnika tükrében és még sok más…. (11. rész)

Cikksorozatunk ezen részében a permetezőgépek megfelelő téli leállításában szeretnénk segítséget nyújtani, hogy elkerüljük az időjárás okozta károkat a részelemekben, részegységekben.

Permetezőgépek szezonvégi leállítása, tisztítása

A permetezőgépek, mint minden berendezés, használatuk során kopásnak, elhasználódásnak vannak kitéve, rendszeres gondozásuk és karbantartásuk alapvető feltétele a gép üzembiztos működésének, hosszú élettartamának és a szakszerűen elvégzett, eredményes növényvédelemnek. A karbantartást nem csupán a gép napi használatakor kell elvégezni, a szezon végén a téli tárolással kapcsolatban is vannak teendők.

A permetezési idény végén a gépet alapos külső-belső tisztításnak vetjük alá, hogy vegyszerlerakódások ne károsítsák a gép anyagait, működését. Az utolsó kezeléshez szükséges permetlémennyiséget célszerű úgy kiszámítani, hogy a gépben lehetőleg kevés permetlémaradék keletkezzen. A környezetvédelmi előírásoknak megfelelően a permetlémaradékot tízszeres higításban a kezelt terültre kell kipermetezni.

A leghatásosabb tisztítás mindig közvetlenül az utolsó permetezést követően történhet, ezt a műveletet a szántóföldön kell elvégezni. Ennek elősegítésére a tisztításhoz európai szinten kiadták a DIN/EN 12761 szabványt (2001), mely kötelezi a növényvédő gép gyártókat új permetező gépek esetében a belső tisztítóberendezések és az öblítővíztartály felszerelésére, illetve a külső tisztítóberendezés csatlakozásának lehetőségére, így biztosítva a könnyű, gyors és víztakarékos tisztítást. Az öblítővizes tartálynak elegendő térfogatúnak kell lennie a permetlétartály kiürülésekor (minimum a főtartály 10%-a) a gépben maradt permetlé megfelelő arányú felhígításához. Az öblítővizes tartályból történhet a tartálymosószórófejek folyadékellátása is. Ha a gép nem rendelkezik tartálybelső-mosó fúvókával, azt utólag is be lehet építeni. A permetezőgépek tartálytisztító berendezéseinek meghatározó elemei a tisztítófúvókák. Az elhelyezkedésük és számuk a permetlétartályon belül elég változatos. Ezt főleg a gép gyártási folyamatának előfázisában, azaz a tervezés folyamán határozzák meg. A fúvókák számát és elhelyezkedését a tartály mérete és belső kivitele is meghatározza. A tartályok tervezése és kialakítása során lehetnek olyan megtört felületek és pontok, melyek a vegyszer leülepedését és megtapadását elősegítik. Ilyenek lehetnek például a járókerekek kialakításai, a leeresztési pont vagy a kézmosótartály miatt lévő bemélyítés. A tisztítófúvókák között négy alaptípust találhatunk: szabadon forgó, irányított rotációs, hajtóművezérelt és stacionárius vagy statikus tisztító fúvóka (1. kép).

A tisztító fúvókák főbb típusai

Vizsgálatokat végeztünk a tisztítófúvókák hatékonyságának értékelésére négy különböző fúvókatípussal, különböző nyomásokon. A mérési eredmények azt mutatták, hogy három fúvókatípusnál nyomásnövekedés esetén, a tisztítási hatékonyság átlagosan 15-18%kal csökken. Ez azzal magyarázható, hogy a víznyomás növekedése megváltoztatja a fúvókából kijutó vízsugár szögét, s így jobban a permetezőgép oldalfalait öblíti az alsó része helyett, ahol a vegyszer jobban lerakódik. Egy fúvóka viszont, amelynek furatai és forgó része jobban megtöri a vízsugarat, 15%-os hatékonyságnövekedést mutatott. A jelenség abból fakad, hogy a nyomásnövekedés ellenére, közel azonos szögben érkezik az öblítőfolyadék a tartály falaira, alsó palástjára.

A külső mosás történhet nagynyomású mosóval vagy a gép szivattyújával. Ennek során vegyszerekkel kerülhetünk kapcsolatba, ezért a növényvédő szer engedélyokiratában meghatározott védőruházatot kell viselni. A külső mosó az esetek többségében a permetező felszerelései közé tartozik, így nem kell külön berendezés a lemosáshoz. Amennyiben nagynyomású mosót alkalmazunk, akkor mindenképpen el kell végeznünk a gép teljes kenését is, azokon a pontokon, ahova a nagy nyomás következtében víz kerülhet (2. kép).

Külső tisztítás a szántóföldön

A gépek végső téli elhelyezése előtt sűrített levegővel eltávolítjuk a feltapadt talaj-, kő-, növényi szár- és levélmaradékokat. Levegővel kell letisztítani olyan géprészeket is, ahol a víz idővel kárt tehet, pl. csapágyak, vezetékek, szíjtárcsák. A tárolás előtt a gép mosását hideg vízzel, víz és levegő keverékével, meleg vízzel, illetve gőzzel is elvégezzük. Ezt azonban csak olyan helyen szabad elvégezni, ahol a szennyvíz gyűjtése, esetleg tisztítása megoldott. Az esetlegesen olajjal szennyezett felületeknél, permetlé lerakódásnál a vizes mosás legtöbbször nem elegendő, indokolt oldószer és közömbösítőszer használata. Erre egyrészt a vegyszerforgalmazók ajánlása, másrészt a kezelési utasítás nyújt támpontot. A szivattyú járatásával végezzük el a tartály alapos belső mosását. Minden kapcsolót működtessünk, amelyek a permetszerrel érintkezésbe kerültek. A szakaszoló kapcsolókat hagyjuk utoljára, hogy egy pillanatra a szórófejek is működjenek. Ezután célszerű a mosófolyadékot fagymentes helyen éjszakára a gépben hagyni, mivel számos szer van, amelynek a feloldásához hosszabb idő szükséges. A tisztítófolyadékot ezután egy erre kijelölt helyen kipermetezzük, amit tiszta vízzel történő alapos átmosás után meg kell ismételni.

A tisztítás után a gépről szereljük le a szórófejeket, vegyük ki a fúvókatartókból, és gondosan mossuk el őket. A további tisztításhoz használjunk fúvókatisztító kefét, vagy olcsóbb megoldásként alkalmazhatunk durvább sörtéjű fogkefét is. Kiszereljük a szűrőket, kicsavarjuk a nyomásmérő órát, és azt álló helyzetben tároljuk, majd leszereljük az elektronikát is. Ezeket az alkatrészeket zárt helyen, száraz, fagymentes körélmények között, a gépet nyitott tartályfedéllel tároljuk. Ügyelni kell arra is, hogy a hidraulikus munkahengerek zárt, a tömlők törésmentes helyzetben legyenek. Fagynak kitett tárolás esetén tisztítás után a tartályt kisebb gépeknél 10 l, a nagyobbaknál 20 l fagyálló folyadékkal kell feltölteni és a szivattyú járatásával a komplett rendszeren, a szivattyún, a szelepeken és a fúvókákon egyaránt át kell járatni. Ellenőrizzük a fúvókákon kiáramló fagyálló–víz-keverék fagyállóságát; ennek minimum mínusz 20-25°C-ig megfelelőnek kell lennie. A fagyállóval való téliesítés előnye, hogy a fagyálló a membránokat a tél folyamán nem hagyja kiszáradni, így azok nem károsodnak a mínuszokban.

Átvizsgálás, ellenőrzés

A gépek alapos átvizsgálása, a hibajegyzékek összeállítása is a téli leállítás során szükséges feladat. Vegyük számba a javítandó, cserélendő részegységeket, hogy a pótalkatrészeket be tudjuk szerezni, és a szükséges munkákat időben el tudjuk végezni. Először szemrevételezéssel kell átvizsgálni a permetlétartály, kardántengely, futómű, abroncsok, tömlők, csatlakozók épségét, tömítettségét. Ellenőrizzük a tartály, szivattyú, szórókeret, ventilátor rögzítését. A vegyszerbemosó ellenőrzését különös gondossággal kell elvégezni, mivel tömény vegyszerrel működik. Szemrevételezéssel és méréssel ellenőrizzük a hordozókeretek, alvázak, futóművek épségét. Az alváz és vázkeret deformációit akár egy mérőszalaggal is ellenőrizni lehet. A hegesztési varratokon, csomólemezeken tapasztalt repedéseket újrahegesztéssel és erősítő lemezek felhegesztésével kell megfelelő állapotba hozni. A csavarkötéseket utánhúzással vagy a csavarok cseréjével lehet rögzíteni.

A vontatott gépeknél a tengelyek felfüggesztését, az esetleges görbüléseket kell vizsgálni, és egyengetéssel javítani. A járókerék csapágyainak állapotát, a gumiabroncsok épségét, és ha fékberendezéssel is rendelkezik a futómű, a fékek állapotát is ellenőrizzük! Az alváz, a hordozókeret és a futómű hibái a ráépített fődarabok (tartály, szivattyú, szórókeret vagy axiálventilátor) meghibásodását is okozhatják.

A permetlétartály kisebb hibái, repedései üvegszálas poliészter tartálynál ragasztással egyszerűen javíthatók, a polietilén tartályok csak speciális eszközökkel, hegesztéssel, amivel célszerű szakemberhez fordulni. A tartály ellenőrzése során meg kell vizsgálni a betöltőnyílás fedelének zárását, a betöltőszűrő állapotát, a szintjelző működését és az összes tömlőcsatlakozás épségét. Alapos átnézést igényelnek a permetlé szállítására és elosztására szolgáló tömlők, rögzítő bilincsek, csatlakozók is. A kopott, sérült tömlők a nyomás hatására változtatják keresztmetszetüket, ezáltal módosítva az egyes szórófejek teljesítményét. Az elöregedett, megtörött, becsípődött tömlőket ki kell cserélni. A cserénél tekintettel kell lenni az eredeti tömlő paramétereire. A tömítéseket, a sérült, deformálódott szűrőket ki kell cserélni. Ellenőrizzük a csatlakozófelületek, a menetek, a tömítőgyűrű épségét.

A permetező lelke a permetlészivattyú, amelynek működése alapvetően befolyásolja a permetezés eredményességét. A ma üzemelő permetezők zöménél a térfogatkiszorítás elvén működő dugattyús vagy membránszivattyút alkalmaznak. A szivattyúk esetében a szállított folyadékmennyiséget és a nyomást kell mérni. A nyomást a légüst manométerén vagy az annak helyére beszerelt kalibrált mérőmanométerrel lehet meghatározni. A folyadékmennyiséget a szórófejeknél felfogott víz mennyiségével tudjuk mérni, és össze kell hasonlítani a beállított értékekkel. A szivattyú nyomóágába épített nyomásszabályozó szelep és az átfolyásmérő működését a folyadék szállítása közben kell vizsgálni. Ezek megfelelő működésétől függ a szórófejeknél szükséges megfelelő nyomásérték, szórásteljesítmény beállítása. A kézi vagy távműködtetésű szakaszoló kapcsolók ellenőrzését is el kell végezni.

A permetezés során a legnagyobb fizikai terhelés a szórókeretet éri a kilengések miatt. Ellenőrizni kell, hogy nincsenek-e deformációk, repedések vagy törések. Meg kell vizsgálni a tehermentesítő rendszer működését, a rögzítő és lengéscsillapító elemeket is, akadályba ütközés után azonnal vissza kell térnie az eredeti helyzetbe. A szórókeret nyitásának-zárásának, emelésének és süllyesztésének akadálymentesen kell működni. Amennyiben a működés nem zavartalan, javítani vagy cserélni kell a forgócsapokat, perselyeket, hidraulikus vagy mechanikus emelőket, a lengéscsillapító rugókat. Hidraulikus működtetés esetén ellenőrizzük a rendszer tömítettségét, nyitott helyzetben a keret talajjal való párhuzamosságát, ventilátoros gépeknél a ventilátor épségét, a lapátokat, állásszögük változtatását, a szóróívek elhelyezkedését, a burkolatokat, és a hajtásláncba beépített hajtóművek állapotát, a fokozatkapcsoló működését. Ellenőrizzük a szórókeret vagy axiálventilátor és a szivattyú rögzítését is, amelyek a lengések és a vibráció miatt gyakran fellazulnak. Utánhúzással vagy a kötőelemek cseréjével kell a rögzítést stabilizálni.

A tárolás helyének megválasztásánál az általános gyakorlat az, hogy a nagy értékű kombájnok, traktorok, permetezők, bálázók, vető-, és műtrágyaszórógépek a gépszínbe kerülnek. A sötét tárolóhely azért ideális, mert akkor a téli időjárásra érzékeny – elsősorban gumi és műanyag – alkatrészek elöregedése, törése kirepedése megakadályozható, késleltethető. Fontos, hogy a tömlők törésmentes helyzetben kerüljenek tárolásra. Ha mód van rá a vontatott kivitelű gépeket felbakoljuk, az abroncsok megkímélése céljából a kerekekben pedig csökkentjük a nyomást.

Dr. Pályi Béla, Huszár Jenő