A hazai „integrátorok” nem is integrátorok – Itt a rendelet!

Csendben megalkottak egy rendeletet, amely eddig nem kapott publicitást. Nem véletlenül. Az unió szemszögéből nézve a magyar integrátorok egyike sem mondhatja magát termelői összefogásnak.

Hazánkban alapvetően kéttípusú „integráció” létezik. Az egyik a termelők széles körét átfogó, termeltetést is végző nagygazdaság, amelynek célja, hogy minél több termelőeszközt vonjanak be a gazdálkodásába. Ezáltal lehetővé válik a termelő-raktározó-feldolgozó kapacitások jobb kihasználása, így számottevő árumennyiséggel léphet a piacra. A másik típus alapvetően kereskedő cég: inputokat (áruhitelt) bocsát a termelők rendelkezésére, majd a keletkezett árumennyiséget felvásárolja (ez a hitel fedezete) és értékesíti. Léteznek továbbá alulról felépülő termelői szervezetek, amelyek a termék értékesítésére álltak össze, ezek közül jellemzően egy vezérüzem vállalja a közös termelés és az értékesítés irányítását (TÉSZ, termelői csoport).

Mást értenek integráció alatt

Az agrárminiszter 2020. 06. 22-én megjelent 24/2020. (VI. 22.) rendelete az uniós jogrendhez igazodva határozza meg, hogy ki lehet integrátor. Az irányvonal teljesen eltér attól, ami a magyar gyakorlatot dominálja, és semmi köze nincs a korábban sokszor emlegetett „integrációs törvényhez.” Azt tisztázza, hogy uniós szemszögből nézve melyek azok a termelői összefogások, amelyeket érdemes agrártámogatásokkal és versenyjogi előnyökkel segíteni. Brüsszel ugyanis tényleg a termelők egyesüléseként tekint az integrációra, így a termelőeszközöket bevonó vagy értékesítő cégeket nem sorolja ebbe a körbe. A termelői csoportok (TCS) és a termelői értékesítő szövetkezetek (TÉSZ) már sokkal inkább megfelelnek az elvárásainak, ám a rendelet olyan követelményeket is támaszt az integrációval szemben, amelyeknek ezek sem feltétlenül tesznek eleget.

Ki lehet integrátor? Integrátorszervezetet létrehozni többek között a gabonafélék, a szárított takarmány, a vetőmagok, a bor, a marha-, juh-, baromfi- és sertéshús, a méhészeti termékek pályáján lehet. A zöldség-gyümölcs, valamint tej-, tejtermék-ágazatokban kialakult termelői összefogásokra Magyarországon speciális ágazati szervezeti szabályozás vonatkozik, így jöttek létre a TÉSZ-ek, TCS-k.

Forrás: Kép a Észak-Dunántúl GoPro videójából

A kérelmező szervezetnek (az elismerési eljárást az Agrárminisztérium folytatja le) olyan jogi személynek kell lennie, amely:

1. a) valamely előzőekben meghatározott ágazatban működő termelőkből áll;
2. b) működése a termelő tagok közvetlen ellenőrzése alatt áll,
3. c) a szervezet a termelők kezdeményezésére jött létre, és legalább a következő tevékenységek egyikét végzi:

– közös feldolgozás;

– közös forgalmazás;

– közös csomagolás, címkézés vagy promóció;

– a minőség-ellenőrzés közös szervezése;

– berendezések vagy raktárlétesítmények közös használata;

– a termeléshez kapcsolódó hulladék közös kezelése;

– az inputanyagok közös beszerzése;

– a szervezet céljához igazodó egyéb közös szolgáltatás;

1. d) működési célja legalább egy az alábbiak közül:

– a termelés tervezése és a kereslethez való igazítása, – a kínálati oldal koncentrációja, üzletszerzés;

– a beruházások megtérülésének optimalizálása és a termelői árak stabilizálása;

– kutatások folytatása;

– a környezetkímélő termesztési gyakorlatok előmozdítása;

– a termékminőség javítása, eredetmegjelöléssel, földrajzi jelzéssel vagy nemzeti minőségigazoló címkével ellátott termékek fejlesztése;

– a melléktermékek és a hulladékok kezelése;

– hozzájárulás a fenntartható gazdálkodáshoz és az éghajlatváltozás mérsékléséhez;

– kezdeményezések kidolgozása a promóció és a forgalmazás terén;

– technikai segítségnyújtás biztosítása a határidős piacok és a biztosítási rendszerek alkalmazásához;

1. e) rendelkezik egy, az érintett tagállam által meghatározandó minimális taglétszámmal (lásd lentebb) és/vagy termékmennyiséggel/-értékkel;
2. f) a szervezet bizonyítja, hogy tevékenységét hatékonyan, a tagok érdekeinek figyelembe vételével végzi.

A rendelet szerint az a jogi személy nyújthat be elismerési kérelmet, amely

1. a) legalább tíz termelőtaggal– gazdasági társaság esetén legalább tíz, kizárólag a termelő tagok által jegyzett társasági részesedéssel – rendelkezik, és
2. b) termelése az elismeréssel érintett termék esetében meghaladja a termelőtagok többségének gazdasága szerinti régió termelésének 1%-át. Az elismerést követő harmadik naptári évben pedig már a 3%-át kell elérnie. Régió alatt a statisztikai régiókat kell érteni, tehát 3 megyét együtt (kivéve Pest megye és Budapest, mert azok önállóak, és a borrégiókat, amiket külön jogszabály rendez).

Forrás: promenad.hu

A szőlő-bor, a baromfi- és a sertéságazatban pedig ezek az elismerés feltételei: a) 1000 hektáron vagy a borrégió szőlőterületének legalább 5%án gazdálkodó termelők szervezete; b) baromfihús esetében a termelők legalább 300 millió forint éves termékértékkel rendelkező szervezete; c) sertéshús esetében a termelők legalább 3 milliárd forint éves termékértékkel rendelkező szervezete nyújthat be elismerési kérelmet.

Az elismerést követő harmadik naptári év átlagában az elvárások így emelkednek:

1. a) 1000 hektárt vagy a borrégió területének 10%-át kell integrálni;
2. b) baromfihúsból 400 millió forintos;
3. c) sertésből 5 milliárd forintos termelési értéket kell elérnie az integrációnak.

Termelői csoportok egymással vagy más integrációval társult integrációkat hozhatnak létre, de akkor a fenti mérethatárok ötszörösét várják el az új szervezet engedélyezéséhez.

A többség nem nevezhető integrátornak

Az elismerési kérelem jóváhagyásának feltétele, hogy az integrátor a tagjai részére folyamatosan biztosítsa a termesztési, tartási vagy tenyésztési technológiák végrehajtásához szükséges információkat és szaktanácsadást. Vállalnia kell azt is, hogy az elismerést követő egy éven belül a gazdasági ügyek, valamint a kereskedelem irányítására legalább heti húsz órában szakembert alkalmaz, aki nem lehet tagja vagy vezető tisztségviselője az integrációban részvevő szervezetek egyikének sem.

Figyelem! Nem lehet tagja az integrációnak az, aki saját maga vagy a vezetése alatt álló cége, illetve közeli hozzátartozója révén legalább 25 százalékos tulajdoni hányaddal rendelkezik egy olyan, az integrációba belépni szándékozó cégben, amelyik az elismerési kérelem beadását megelőző naptári évben továbbértékesítési céllal legalább feleakkora mennyiségű (az elismeréssel érintett) terméket vásárolt fel egy független partnertől, mint amennyit maga megtermelt. Ennek oka, hogy a jelenlegi kereskedő típusú integrációkat nem kívánja helyzetbe hozni a rendelet. A mostani „integrátorok” közül tehát sokan olyan cégcsoportként kell hogy tekintsenek magukra, amelyik még néhány más termelővel is rendszeresen termékértékesítési szerződést köt.

Gönczi Krisztina