A kalászosok kártevői

Az idei év aszályos tavasza nagy termésveszteséget okoz a szántóföldi növénytermesztőknek. Gyakori a léha és méreten aluli kalász, és a kalászosok magassága sem éri el a fajtákra jellemző méretet. A csapadékszegény időjárás miatt sok a kártevő, így a gabona védelme még fontosabb lett, mint eddig bármikor.

A gabonák növényvédelme évszázadok óta elsőrendű fontosságú az emberiség számára. Ez a feladat ma még nagyobb odafigyelést igényel, mint évtizedekkel korábban. Az intenzív növénytermesztés olyan kártevők megjelenését segítette elő, melyek évtizedekkel ezelőtt kevesebb gondot okoztak. Az alábbiakban a gabonák legfontosabb rovarkártevőiről lesz szó, egy-egy faj rövid bemutatásával.

Már a terület kiválasztásakor törekednünk kell arra, hogy az talajlakó kártevőktől mentes legyen. A rosszul vetett szemeket (nem megfelelő mélység) a madarak és a mezei pocok fogyaszthatják. A csírázó magokat drótférgek, áldrótférgek, a tavaszi vetéseket a mezei pocok és a bagolylepke-hernyók, míg a fiatal, még nem bokrosodott növényeket a gabonalegyek lárvái károsítják, számos esetben a levelek sárgulását okozva. Ezek az őszi fekete búzalégy (Phorbia fumigata) és a csíkoshátú búzalégy (Chlorops pumilionis). Ez utóbbi faj első nemzedéke a tavaszi gabonákat, a második nemzedéke az őszi gabonákat károsítja, különösen a túl korai vetést. A tavaszi légykártevők közül a tavaszi fekete búzalegyet (Phorbia haberlandti) és az ugarlegyet (Delia coarctata) érdemes megemlíteni. A bogarak közül ősszel károsít a csócsárló (Zabrus tenebrioides; 1., 2. kép), foltszerű károsítás jellemző a fajra. Tavasszal, ha száraz idő van, akkor a gabonapoloskák (Aelia spp., Eurygaster spp.) érési táplálkozással, szívogatással okoznak kárt, aminek a következtében csak lassan következik be a szárbaindulás. Kártevőként jelentkezhetnek még a levéltetvek (1. kép).

1. kép. A gabona futrinka lárva foltokban okoz kárt. Fotó: Internet

2. kép. Gabonafutrinka imágó a magokat rágva és azokat kitúrva okoz veszteséget. Fotó: Internet

3. kép. A fülbemászó alkalmi kár- tevő a kalászosokban. Fotó: Takács Attila

A virágok és a szemek rágásával, kitúrásával vagy ezek fogyasztásával okoznak kárt a közönséges pejbogár imágói (Omophlus proteus), a gabonaszipolyok (Anisoplia spp.) és a mezei gabonamoly (Sitotroga cerealella) hernyói. Alkalmi kártevőként léphet még fel a közönséges fülbemászó (Forficula auricularia) is (3. kép).

Fontosabb gabonakártevők

A búza-fonálféreg (Anguina tritici) a termesztett növények közül a búzát és rozst károsítja. Kártétele ősztől, már a kikelt gabonán jelentkezik, és egészen az aratásig károsít. A kelés után ősszel a lárvák a növénybe fúródnak, és ennek hatására a búza levelei deformálódnak, fodrosodnak, csavarodnak. Az így károsodott növény a fejlődésében lemarad, szára rövidebb lesz. Érés idején a búzaszemek sötét színű, ovális gubacsokká alakulnak. A gubacsos mag a bennük lévő lárvák miatt sárgás színű.

Nálunk elsősorban a Dunántúl csapadékosabb, hűvösebb megyéiben okoz kárt. Csapadékosabb években (mint amilyen pl. 2010 volt) más területeken is felszaporodhat.

Évente egy nemzedéke van. A lárvák a nedvességtől felpuhuló szemekből kimásznak, a gyökérváladék hatására befúrják magukat a növénybe. A búzában telelnek. Tavasszal a szemkezdeményekben megtelepednek, és ott gubacsot képeznek. A gubacsban a hím és nőstény párosodása után több száz petét raknak, és még a szemek érése előtt kikelnek a lárvák. A lárvák a gubacsokban, L2 stádiumban anabiotikus állapotban maradhatnak akár 15 évig is. Továbbfejlődésüket csak akkor folytatják, ha az ökológiai viszonyok kedvezők. Védekezés: csak egészséges, fémzárolt vetőmag vetése, a szempergés minimálisra csökkentése. Hatékonyan védekezhetünk, ha a fertőzött talajban zöld állapotban lekaszáljuk a növényeket, azt a haszonállatokkal feletetjük, így a kártevő elpusztul.

A gabona-levéltetű (Sitobion avenae). Az elmúlt években észrevehetően megnőtt a gabonatáblákban a levéltetű-fertőzöttség. Ez jellemző mind az őszi búza, mind az őszi árpa vetésekre. A levéltetvek szívogatása, károsítása nyomán sárgultak a gabonatábla levéltetűvel fertőzött részei. Ezt a sárgulást nemcsak a levéltetvek szívogatása okozza, hanem az általuk terjesztett sárgatörpülés-vírus is. Vizsgálatok igazolták, hogy a tetvek szívogatása és a vírusfertőzés is jelentős termésveszteséget okoz. Az optimális vetésidő nagy mértékben csökkenti a fertőzés kialakulását, ugyanis a korai vetések sokkal érzékenyebbek erre. A vetőmagcsávázás és a kelő gabona állományban a vektorok elleni védekezés hatékony módja a vírusfertőzés elleni védekezésben (4. kép). A levéltetvek főként a levélen és a kalászon alakítják ki telepeiket.

Magyarországon a gabona-levéltetű (Sitobion avenae), a zselnicemeggy-levéltetű (Rhopa-losiphum padi) és a zöld gabona-levéltetű (Schizaphis graminum) a leggyakoribbak. Kártételük nyomán a levelek sodródnak, elszáradnak, a kalászok elvesztik alakjukat. A vírusvektor szerepük miatt vetőmag-előállításban kifejezetten káros a jelenlétük. Abban az esetben, ha a gabonatábla 30%-án megjelentek az első kolóniák, akkor védekezni kell ellenük. Ilyen tömeges megtelepedéskor törekedni kell arra, hogy kíméljük a hasznos parazitoid és ragadozó szervezeteket, katicabogarakat és azok lárváit, a zengőlégy-lárvákat és azok bábjait (5. kép).

A gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) a gabonaféléken és a kukoricán kívül a termesztett és vad pázsitfűféléket egyaránt károsítja. Az imágók érési táplálkozást folytatva az érett szemeket károsítják. A nőstény imágók a párosodás után csak akkor rakják le a petéjüket, ha az ősz csapadékos. Száraz időszakban peterakás nélkül elpusztulnak. A fő károsító a lárva. Kártétele ősztől (szeptember) egészen április végéig tarthat. Enyhe télen a lárva nem vonul nyugalmi állapotba, hanem megszakítás nélkül táplálkozik. Amennyiben a táblán sok lárva él, akkor látványos, és nagy kárt okoznak, ekkor a vetés foltokban kipusztul. Ez különösen tavasszal szembetűnő. Európa közép- és dél-keleti részén élő faj. Hazánkban csak a futóhomokos területeken nem él. A mono- és bikultúrás gabonatermesztés kedvező feltételeket teremt számára. Évente egy nemzedéke van, a lárva telel, amely tavasszal is károsít. Májusban bábozódik, az imágók június elején jelennek meg. Előrejelzés talajcsapdázással: ha 5-6 bogár van csapdánként, akkor be kell avatkozni. Megelőző agrotechnikai védekezés: őszi kalászos után tavaszi kalászos kerül. Tarló alá szántás és az árvakelés megszüntetése szintén hatásos a lárvák ellen.

A gabonapoloskák (Aelia spp., Eurygaster spp.). A gabonapoloskák gyűjtőnév négy poloskafajt takar. A fajok kártétele és életmódja hasonló. A szerecsenpoloska (Eurygaster maura) és az osztrákpoloska (Eurygaster austriaca) a pajzsospoloska-félék (Scutelleridae) családjába tartozik. A címerespoloskák családjába (Pentatomidae) a szipolypoloska (Aelia acuminata) és a csőrös szipolypoloska (Aelia rostrata) tartozik. Tápnövényeik a kalászosok, de a búza a fő tápnövényük, azonban a vad pázsitfű-féléken is megélnek. Kártételük már a szárbaindulás előtt szembetűnő, a vezérhajtás sárgul, fehéredik, majd elpusztul.

4. kép. A gabona-levéltetű nem csak a szívogatással, hanem a vírus átvitelével is kárt okoz. Fotó: Internet

5. kép. Zengőlegyek a levéltetvek ádáz ellenfelei. Fotó: Takács Attila

A hasban lévő kalászt károsítva az teljesen fehér lesz, ha tejesérésben szúrják meg a szemeket, akkor azok aszottak lesznek. A viaszérésben szívogatott szemek épnek látszanak, de az ebből a lisztből készített tészta nem kel meg. A Mátrától délre eső területeken gyakori a kártételük (6. kép). Egynemzedékes fajok. A poloskák erdőszélek, szántó menti árkok avarjában telelnek. Áprilisban bújnak elő és indulnak a gabonavetésekre. A gabonapoloskák melegkedvelő rovarok, a fejlődésükhöz a száraz, meleg tavasz szükséges. Ha két vagy több egymást követő tavasz száraz és az átlagosnál melegebb (mint például az idei év), akkor gradációra számíthatunk. Az imágók ellen a bokrosodás és szárbaindulás idején kell védekezni.

A gabonaszipolyok (Anisoplia spp.) közül a következő fajok azok, amelyek károsítása jelentős lehet: széles szipoly (Anisoplia lata), az osztrák szipoly (Anisoplia austriaca), a keresztes szipoly (Anisoplia agricola), a vetési szipoly (Anisoplia segetum), a gabonaszipoly (Anisoplia tempestiva). A bogarak a pázsitfűfélék közül a gabonákat és fűféléket károsítják. A leggyakoribb a széles szipoly (Anisoplia lata) melynek imágója (7. kép) az érésben lévő szemeket rágja, kitúrja. Egy-egy imágó akár 60–100 szemet is kitúrhat és megrághat. A lárva polifág, talajlakó kártevő. Dél-európai eredetű fajok. Magyarországon a gabonatermő vidékeken általánosan elterjedtek. A pajorok fejlődése két év, a teleket lárva alakban töltik a talajban. A második év májusában – általában 20 cm mélyen – a talajban bábozódnak. A bogarak melegigényesek, legkorábban június elején kezdenek el repülni, és főként a déli órákban jelennek meg a táblákon. A kopula után a nősténybogár a petéket a tábla vagy a rét talajába helyezi el. A lárvák kezdetben humusszal, később a növények gyökerével táplálkozva okoznak kárt. A búzatáblákban 10 egyed/m² szipoly esetén védekezni kell. A lárvapopuláció értékelése a cserebogárpajorokéhoz hasonló módon térfogati quadrát-módszerrel történik, a veszélyességi küszöbérték is cserebogáréhoz hasonló.

A veresnyakú árpabogár (vetésfehérítő; Oulema melanopus). Európa déli területein gyakori kártevő, északabbra kisebb a jelentősége. Hazánkban mindenütt előfordul. Tápnövényei: a tavaszi árpa, a zab és az őszi gabonák, de kártétele kukoricában is előfordul. A vetésfehérítő meztelen csigára hasonlító lárvái hámozzák a gabona leveleit, az imágó pedig hosszú csíkokat és lyukakat rág a leveleken az erek között. A károsított gabona kifakul, kifehéredik. A lárvák mindig a gabona zászlósleveleit károsítják. Ha korán kiég a gabona, akkor előszeretettel vándorolnak át a szomszéd kukoricatáblára, mert a telelés előtt érési táplálkozást kell folytatniuk. A károsított növények termésmennyisége csökken. Évente egy nemzedéke van, az imágó áttelel az avarban. Áprilisban bújik elő, amikor a napi középhőmérséklet 10 °C fölé emelkedik. Több napi érési táplálkozás után párosodik, majd petéit – átlag 200 darabot – a levél színére rakja. A lárvák 10-14 nap múlva kelnek ki. A lárva fejlődési ideje két hét. A talaj 2-4 cm mélyén bábkamrában bábozódik, két hét múlva már ki is kel.

6. kép. A gabonapoloskák kártétele se elhanyagolható. Fotó: Takács Attila

7. kép. A gabonaszipolyok a gabonaszemek rágásával és kitúrásával okoznak kárt. Fotó: Takács Attila

A bogarak június végén jönnek elő, és táplálkoznak, majd növényi maradványok közé bújva ott telelnek át (8., 9. kép). A tömeges elszaporodásuknak a mélyebb fekvésű területek, a sűrű állományú búza, és a párás, meleg tavaszok kedvezőek. Az imágókat és lárvákat fűhálózással mérhetjük fel. A vetésfehérítő a zabot az összes többi gabonánál jobban szereti. Régen úgy védekeztek ellene, hogy a gabonavetés köré egy sávban zabot vetettek, így odacsalogatták a vetésfehérítőt. Amikor pedig megjelentek a lárvák, a zabot lekaszálták, és az állatokkal feletették.

8. kép. Vetésfehérítő imágók hámozással károsítják a zászlós levelet. Fotó: Takács Attila

9. kép. Vetésfehérítő lárva a fő zászlóslevél károsító. Fotó: Takács Attila

A vetési bagolylepke (Agrotis segetum) polifág faj. A hernyók a legkülönfélébb egyszikű és kétszikű növényen megélnek. A fiatal növényeket (gabonafélék, kukorica, napraforgó stb.) a talaj felett, 1-2 cm-es magasságban át-vagy lerágják. Ez a kártétel foltszerűen jelentkezik a vetésekben. A palearktikumban általánosan elterjedt. Magyarországon mindenütt megtalálható. A gradációs években súlyos kárt okoz. Évente két nemzedéke van. A telet egy maga által készített kamrában vészeli át, ami 15-20 cm mélyen van a talajban. Az áttelelt lárva tavasszal már nem táplálkozik, bábozódik, az első nemzedék lepkéi május-júniusban repülnek. Az érési táplálkozás után a petéket a kapások föld közeli leveleire helyezik. A hernyók júniusban károsítanak, majd júliusra elérik a fajra jellemző fejlettséget, és ekkor 2-3 cm mélyen a talajban bábozódnak. A második nemzedék imágói július végén, augusztus elején rajzanak. A vetési bagolylepke előrejelzése fénycsapdával: ha napi 5-nél több imágót fog a csapda, az tömeges felszaporodásra utalhat. Védekezni a fiatal lárvák ellen kell. A lárvák tömeges kelése a rajzáscsúcs utáni 10-14. napon várható. Az őszi gyomirtás és talajművelés a kártevő petéit, a fiatal lárvákat és a bábokat is pusztítja.

A fentiekből látható, hogy a gabonák rovarkártevők elleni védelme nem egyszerű feladat. A terület használója kell, hogy hetente többször bejárja a táblákat, ellenőrizze a kártevő populációk nagyságát, és ha kell, megtervezze a növényvédő szeres beavatkozást.

Itt szeretném felhívni az olvasók figyelmét a növényvédőszer-rezisztencia kialakulásának veszélyeire. Ez elsősorban a növényvédő szerek egyoldalú, indokolatlan használata miatt alakulhat ki. Ha éveken keresztül, vagy évközben többször egymás után ugyanazt a hatóanyagot (pl. piretroid) használjuk, egy, a sejtszinten végbemenő mutáció révén kialakulnak az átlagosnál tűrőképesebb egyedek, amelyek ezt a tulajdonságot átadják az utódjaiknak. Ezek a példányok képesek olyan mennyiségű rovarölőszer elviselésére, amely a normál rovarnépesség nagy részét elpusztítaná. Ha egy károsító ellen évente többször kell védekezni, akkor erősen ajánlott a növényvédőszer-hatóanyagok kínálatából váltogatni, késleltetve ezzel a rezisztencia kialakulását. A búzatermesztésben a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak a rendelkezésére a 2020.06.02.-i adatok szerint. Deltametrin: gabonapoloska, gubacsszúnyogok, hernyók, hernyókártevők, levélbogarak, levéltetvek, vetésfehérítő bogarak ellen. Lambda-cihalotrin: bagolylepkék, bagolylepkék lárvái, gabonapoloska, levéltetvek, vetésfehérítő bogarak ellen. Tau-fluvalinát: levéltetvek, mustárdarázs, poloskák, vetésfehérítő bogarak ellen. Cipermetrin: gabonapoloska, levéltetvek, vetésfehérítő bogarak ellen.

Takács Attila
növényvédelmi entomológus