A káros talajtömörödésről és megelőzésének lehetőségeiről

A káros talajtömörödés tipikusan egy olyan probléma, amellyel a hazai gazdálkodók többsége nagy általánosságban nem foglalkozik. Nagyrészt úgy fogják fel az így bekövetkező talajkárosodást, hogy „amit nem látunk, az nem fáj”, pedig ezzel hosszú távon sokkal nagyobb kárt okoznak gazdaságuknak, mint bármi mással.

Bármennyire is hihetetlen, de külföldi kísérletek is többször bebizonyították, hogy az egyre nagyobb traktorok és betakarítógépek okozta talajtömörödés olyan káros a termőterület szerkezetére, hogy azt még 60 cm mélységben is jól érezhető, miközben ilyen mélységben még egy igazán mély altalajlazítás sem hoz már valóban megnyugtató eredményt. Már a gépek kerekei által kifejtett 27 kPa talajnyomás is hozamcsökkenésben mérhető káros talajtömörödést okoz. Egy évtized alatt egy adott területen a gépek járókerekei okozta tömörödés olyan káros tud lenni, hogy a 10. évre akár 20%-kal is csökkenhet hatására az adott terület termőképessége. A felső talajréteg káros tömörödésének látható jelei a mély nyomok, amelyekben esőzés után az esővíz megmarad, és nem tud a talajba beszivárogni. Az alsó talajréteg káros tömörödöttségét nehezebb megállapítani, itt az esetleges tömörödések kimutatása talajszonda alkalmazásával lehetséges.

hagyományos gumiabronccsal szerelt kerekes traktorok hajtott kerekei körülbelül 15%-os kerékcsúszással dolgoznak. Ennél a jelentős szlipnél a gumiabroncsköpeny körme megemeli a talajrészt, feldobja a levegőbe, ami leesve egyenletesen terül el. Az így kialakuló laza rész alatt a csúszó kerékabroncsok kapaszkodókörmei megroppantják az alattuk levő réteget, tagolják a repedéseket. A mélyebb rétegekben a feltámasztás miatt a talajrészek egymáshoz tömődnek, így a magas nyomású gumiabroncs a kis felfekvőfelületével és a traktor tömegével párosulva már kedvezőtlen mértékű tömörödést okoz a talajszerkezetben. A talaj káros tömörödöttsége megakadályozza a növények ideális gyökeresedését, de a kapilláris vízmozgás sem valósul meg optimálisan, a talajnedvesség mozgása is lelassul, amely kedvez a belvíz kialakulásának is. A talajszerkezetben ezek a káros hatások a termésátlag csökkenéséhez vezetnek. A káros tömörödés következményeként kialakuló talajkárosodást csak intenzív mélyműveléssel, jelentős ráfordítással lehet helyrehozni, így a termésátlag-csökkenés hatalmas összegekbe kerülhet, ha elhanyagoljuk ennek a problémának a megelőzését.

 

A felső talajréteg káros tömörödésének látható jelei a mély nyomok
A felső talajréteg káros tömörödésének látható jelei a mély nyomok

Az alsó talajréteg káros tömörödöttségét nehezebb megállapítani
Az alsó talajréteg káros tömörödöttségét nehezebb megállapítani

 

Betakarításkor okozhatjuk a legnagyobb kárt

Az egyik szántóföldi munka, amelynél a növénytermesztésben a legnagyobb taposási kárt tudjuk okozni a talaj számára, a betakarítás. Számtalanszor találkozhatunk olyan esettel, ahol a felázott, szinte járhatatlan talajon tengelyig süllyedve plusz vontatótraktorokkal küzdenek a gépek a sárral, hogy nagy erőfeszítések és költségek árán betakarítsák a termést. Minél nedvesebb a talaj, annál alacsonyabb annak hordozóképessége, és annál gyorsabban szenvedhet káros talajtömörödést. A nedvességfelvétellel arányosan növekszik a talaj sérülékenysége. Természetesen nehéz vagy szinte lehetetlen meggyőzni a gazdákat arról, hogy egy ilyen betakarítással legtöbbször nagyobb kárt és jelentősebb hozamkiesést okoznak a következő évben, mint amennyit a kedvezőbb körülményekre való várakozással kellene elkönyvelniük. A késő őszi időszak végén jobb inkább már a korai erősebb fagyokat megvárni, amelyek ha nem is tesznek csodát, de talán csökkentik a gépek okozta károkat azzal, hogy járhatóbbá teszik a területet. Örvendetes, hogy egyre több helyen találkozhatunk gumihevederes járószerkezettel felszerelt betakarítógépekkel, és az ezeket kiszolgáló hevederes traktor + hevederes átrakókocsival, melyek a legmostohább körülmények között is minimális károkozással oldják meg a betakarítást, a nagy felfekvőfelületnek és az ebből adódó kis talajnyomásnak köszönhetően. Bár jelentős a beruházási költségük, de mivel egyre gyakrabban fordulnak elő extrém időjárási helyzetek éghajlatunkon, így hosszabb távon szinte biztos, hogy megtérül beszerzésük és alkalmazásuk.

 

Visszatapossuk a barázda 10%-át

Az elmúlt évtizedben egyre növekszik a középnehéz univerzális traktorok kerékmérete, azon belül is az alkalmazott gumiabroncsok szélessége; napjainkban már általánosak a 650-700 mm széles hátsó kerekek. A széles körben elterjedt barázdában járva szántásnál szinte senki nem veszi figyelembe, hogy ez egy ekefejenként 45 cm-es fogásszélességnél menynyi káros visszatömörítést végez barázdában járáskor. Például egy 700 mm széles abroncs egy 4 fejes, 225 cm teljes fogásszélességű ekének a munkájából közel 10%ot visszatapos barázdában futáskor, míg egy 500 mm széles hátsó kerékabronccsal szerelt erőgépnél ez az érték alig 3%. Ha mód van rá, akkor a szántásnál alkalmazott barázdában járó traktorunkat az egy ekefej fogásszélességét csak alig vagy kismértékben meghaladó abroncsszélességű kerekekkel szereljük fel, vagy olyan erőgépet alkalmazzunk, amelyik ilyen kerékmérettel rendelkezik!

 

A talajkímélés egyik legegyszerűbb módja az abroncsnyomás csökkentése
A talajkímélés egyik legegyszerűbb módja az abroncsnyomás csökkentése

A nedvességfelvétellel arányosan növekszik a talaj sérülékenysége
A nedvességfelvétellel arányosan növekszik a talaj sérülékenysége

 

Az ikerkerékről

A másik talajmunka a tavaszi szántáselmunkálás, magágykészítés, amikor a leginkább figyelnünk kell a megfelelő abroncsozásra és az abroncsnyomás megfelelő beállítására. Az ikerkerekek alkalmazása valamelyest csökkenti a nyomást a talajra, viszont ezek az ikerkerekek a plusz felfekvőfelület mellett plusz tömeget is adnak a géphez, és felszerelésük, illetve leszerelésük sem minden esetben egyszerű, bár ma már vannak egyszerűen, gyorsan felkapcsozható változatok is. Az ikerkerekezésnek még egy további hátránya a közúton történő vonuláskor megengedettnél nagyobb szélesség, amely újabb „kellemetlen mellékhatása” alkalmazásának.

 

Gumiabroncs-nyomásszabályozás

A talajkímélés egyik legegyszerűbb és legkisebb ráfordítással járó módja az abroncsnyomás csökkentése. A mai modern radiálabroncsoknál a terhet szinte teljes mértékben az abroncsba fújt levegő viszi át a gépről a talajra. Minél magasabb az abroncsnyomás, a gumiabroncs annál kisebb felületen érintkezik a talajjal, mivel a nagy nyomás hatására az abroncs profilja kifeszül. Az abroncsnyomás csökkentésével az abroncs ellaposodik, felfekvőfelülete, profilmintázata, kapaszkodókörmei szétterülnek, nagyobb felfekvőfelületen érintkezve a talajjal. Alacsonyabb nyomásnál a traktor vagy betakarítógép, illetve szállítójármű tömegének kerékterhelése nagyobb felületen támaszkodik a talajra, így a kerék után visszamaradó nyomok mélysége közel 50%-kal is csökkenhet. Ma már nagyon korszerű, megfizethető, utólag felszerelhető gumiabroncsnyomás-szabályozó rendszerek állnak rendelkezésre az egyszerű, álló helyzetben manuálisan állíthatóktól a menet közben szabályozható változatokig. Arról nem is beszélve, hogy néhány traktorgyártó is kínálja már nagy teljesítményű erőgépszériáit ilyen rendszerrel.

Napjainkban már több nagyobb mezőgazdaságigumiköpeny-gyártó kínál olyan abroncscsaládot, amellyel a szántóföldön és közúton egyaránt alacsony nyomással közlekedhetünk. Az új fejlesztésű abroncsnak már 1,6 bar nyomáson is 24 tonna a terhelhetősége egy tengelyen.

 

Alacsonyabb nyomásnál a kerék után visszamaradó nyomok mélysége közel 50%-kal is csökkenhet (vontatmány okozta nyomvályú)
Alacsonyabb nyomásnál a kerék után visszamaradó nyomok mélysége közel 50%-kal is csökkenhet (vontatmány okozta nyomvályú)

A gumihevederes járószerkezettel rendelkező erőgépek 3-5% kerékcsúszásnál adják le legoptimálisabban vonóerejüket
A gumihevederes járószerkezettel rendelkező erőgépek 3-5% kerékcsúszásnál adják le legoptimálisabban vonóerejüket

 

A talajkímélő gumihevederes járószerkezet

Az egyik legnagyobb beruházást igénylő, ezzel szemben a leghatékonyabb megelőzése a káros talajtömörödésnek a már fentebb említett gumihevederes járószerkezetű betakarítógépek, illetve ilyen járószerkezetű traktorok alkalmazása. A gumihevederes rendszerű járószerkezettel szerelt traktorok és betakarítógépek alkalmazásával, a heveder nagy felfekvőfelületének, és a rajtuk jól megoszló talajnyomásnak köszönhetően jelentősen csökkenthetjük a talaj káros tömörödését. A klasszikus szerelt kerekes traktorok körülbelül 15%-os kerékcsúszással dolgoznak, ami a cikkünk elején leírt módon jelentősen tömöríti a talajt, míg a gumihevederes járószerkezettel rendelkező erőgépek 3-5% kerékcsúszásnál adják le legoptimálisabban vonóerejüket, és mivel minimális a szlip, így a talajtömörödés is elhanyagolható mértékű, mely így nincs káros hatással a talaj szerkezetére.

A gumihevederes járószerkezetű rendszerek közel három évtizede vannak jelen a mezőgazdaságban, és az utóbbi 10-15 évben rohamosan megugrott elterjedésük, ami egyértelműen igazolja alkalmazásuk talajkímélő előnyeit.

 

Farkas Imre

Kapcsolódó hírek