A malacnevelés emésztőszervi kihívásai

A sertéstenyésztés, -nevelés legfontosabb célja a mai gazdaságokban az egészséges, minél nagyobb számú, kiváló gyarapodási mutatókkal rendelkező malacok „előállítása”, felnevelése. A megfelelő genetikán, technológián és egyéb – telepi – tényezőkön túl nagyon fontos az optimális összetételű takarmány biztosítása malacainknak, hiszen emésztőrendszerük a testi fejlődésükkel párhuzamosan folyamatos változáson, fejlődésen megy keresztül. A különböző stresszhatásokat követő folyamatos alkalmazkodás mind igénybe veszi szervezetüket, ezen belül emésztőrendszerüket is. Nézzük most át, hogy melyek azok a fontos biológiai szempontok, melyeket mindenképpen figyelembe kell vennünk a malacnevelés során.

Mi és milyen gyorsan történik?

Egy felnőtt sertés vékonybelének teljes hossza körülbelül 20 méter, míg vastagbele 5 méter körüli. Érdekes azonban, hogy belső térfogata mindkettőnek kb. ugyanakkora, vagyis 9-11 liter. Folyamatos takarmányfelvételi lehetőséget feltételezve ebből következik, hogy a takarmány áthaladási sebessége a vastagbélbe jutva lecsökken. A bélrendszer élettani funkcióját ismerve ez szükségszerű is, hiszen a vékonybélben történik a takarmányrészek/tápanyagok feloldása, emésztése, felszívása, míg a vastagbélben a vékonybélben meg nem emésztett vagy meg nem emészthető anyagok/rostok vastagbéllakó baktériumok általi feltárása/fermentálása.

A különböző korú és fejlettségű sertések emésztése sem azonos ütemű, a fiatal állatoké gyorsabb, az idősebbeké ugyanakkor lassabb, mint az az anyagcsere sebességéből is következik. Takarmányok festékkel történő megjelölésével összehasonlították, hogy például egy 42 kg-os hízó 25-35 óra múlva, míg egy 210 kg-os koca 45-55 óra múlva üríti ki az elfogyasztott takarmányt (ezen értékek természetesen körülbelüli középértékeket jelölnek).

Az első hetek enzimei

Érdekes megfigyelni hogyan változik egy újszülött malac emésztőenzim-termelése és ezen enzimek aktivitása életük első néhány hetében, hiszen ez alapvetően befolyásolja az állat életben maradását, gyarapodását. A születés után a legnagyobb aktivitást a laktáz enzim mutatja, hiszen ilyenkor a tejben található tejcukor a malac első komoly energiaforrása. 7-8 hetes életkorra ennek az enzimnek minimálisra csökken az aktivitása, de ekkor már szilárd a bevitt táplálék, ami már egészen más összetételű, mint a kocatej. Az egyéb enzimek – amelyek szintén fontosak az emésztés szempontjából (lipáz, maltáz, amiláz, pepszin, tripszin stb.) – aktivitása a születéskor még nagyon alacsony, aztán 1-2 hét elteltével emelkedésnek indul és a 3-4. hétre már jóval felülmúlja az előbb említett tejcukorbontó enzim aktivitását, és magas szinten is marad a továbbiakban, felkészülve a választás utáni időszak szilárd takarmányaira.

A pH-érték és a betegségek

A gyomor enzimtermeléséről és pH-viszonyairól is essék néhány szó. Malackorban a legfontosabb tejfehérjebontó, gyomor által termelt enzim – a rennin – pH-igénye valahol 3.5 körül van, és ilyenkor a fiatal állatok gyomrában nagyjából ilyen értéket mutat a pH. A felnőtt sertés fehérjebontó enzimjének – a pepszinnek – ugyanezen igénye alacsonyabb, kb. 2.0-2.5-ös pH. Ezzel önmagában nem volna különösebb probléma. Ám ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy ebben az életkorban a fiatal malacok leggyakoribb hasmenéssel járó megbetegedését okozó ágense az E. coli milyen pH-értékeknél él túl a szervezeten belül, akkor már mindjárt nagyobb jelentőséggel bírnak a malac gyomrának pH-viszonyai. In vitro kísérletek ugyanis igazolták, hogy pH 4.0-nél a coli bizony még 2 óránál tovább is túlélhet a malac gyomrában, így bizonyos körülmények esetén lehetősége van arra, hogy a vékonybélben kifejtse káros hatását. A szoptatás teljes ideje alatt a felvett tej alkotóelemei (immunglobulinok, immunsejtek) általában elegendő védelmet nyújtanak a fertőző ágensek ellen, feltéve, ha az anya is megfelelő védelemben részesült, és az általa termelt ellenanyagok a tejjel kiválasztásra kerülnek.

A legstresszesebb időszakban…

Kijelenthetjük, hogy egy malac számára a legnagyobb stresszt a választás jelenti. Megszűnik a tej felvétele, mint biztos élelem- és immunológiai háttér, sok ismeretlen, jó esetben azonos korú társával kerül falkásításra, teljesen új környezetbe jut, kezdetben nem találja a takarmány- vagy vízforrást, hierarchiaharcok nyugtalanítják, stb. A gyakorlat is azt mutatja, hogy ilyenkor a megbetegedések is nagyobb arányban fordulnak elő, természetesen az imént említett E. coli az a kórokozó, amelyiket ilyenkor a leggyakrabban diagnosztizálják. A malac gyomrában az enzimeket tartalmazó gyomornedvvel nem mindig kerül homogén elkeverésre az új takarmány, ebből következően alakulhatnak ki magasabb pH-jú területek, ahol aztán a kórokozó(k) túlél(nek) és a tápcsatorna későbbi területein megbetegedést okoz(nak). Erre a helyzetre „rásegít” még az a körülmény is, hogy a választási stressz nagymértékben csökkenti a gyomor mirigyeinek enzim- (és sósav-)termelését, valamint ezen enzimek aktivitását is. Ezt a helyzetet a stresszfaktorok elmúltával a szervezet kompenzálja, de így is eltarthat a választás után egy hétig. Ezen időszak után a gyomor „magára talál”, és optimális mértékben kezdi el termelni enzimjeit és azok működéséhez a megfelelő pH értéket is biztosítja.

A választási stressz egyébként nemcsak a malacok gyomrát veszi igénybe, de a vékonybélbolyhokra és a kriptákra is hatással van. Előbbiek magasságát nagyban csökkenti, és egymáshoz viszonyított arányukat is megváltoztatja, mindezzel a vékonybélbeli emésztési folyamatokat negatívan befolyásolja.

A stressz hatása a vastagbélben

A stressz hatása alól természetesen a vastagbél sem kivétel. Optimális esetben a vastagbélbeli fermentáció zavartalansága többek között az ott élő lactobacillusok számának és arányának függvénye. Egy hathetes életkorú malac vastagbelében körülbelül 100-szor annyi tejsavtermelő baktérium él, mint E. coli, ez a normális állapot. Megfigyelések szerint azonban a választási stressz hatására a coli-baktériumok száma néhány nappal a választás utánig jóval meghaladhatja a lactobacillusok számát, amely komoly probléma forrása lehet, ha hosszabb távon fennáll. Ha egyéb súlyosbító körülmény nincs, akkor ez az instabil állapot 7-10 nap alatt rendeződik, és helyreáll a vastagbél flórájának egyensúlya.

A legfontosabb tudnivalók

Összegezzük hát, melyek azok a nagyon fontos faktorok, amelyek alapvetően befolyásolják a malacok választás utáni növekedését, fejlődését! Ezek az alacsony emésztőenzim-aktivitás, a lecsökkent felszívófelület a bélbolyhok és kripták felületének megváltozása miatt, az elégtelen gyomorsav-szekréció, a tej védő- és növekedési faktorainak hiánya, az elégtelen takarmányfelvétel, valamint az elégtelen vízfogyasztás. A vízfogyasztás és a takarmányfogyasztás egyébként szorosan összefügg egymással, hiszen az a malac, amelyik nem jut elegendő friss ivóvízhez, az nem fog elegendő takarmányt sem magához venni. Ez különösen fontos ezekben a forró nyári napokban.

Ezen kívül számos olyan tényező akad még, amelyek befolyásolhatják a választás utáni fejlődést, de ezek egyrészt a telepi viszonyoktól, másrészt az állategészségügyi státusztól függenek. Sokat számít még a férőhely, a hőmérséklet, a huzatmentesség, valamint a koca vemhesség és szoptatás alatti takarmányozása, a koca és a malacok vakcinázási programja, azok pontos betartása, a vasinjekció időpontja, és még sorolhatnánk a tényezőket. Az összes károsan ható tényezőt természetesen nem tudjuk kiiktatni, de erre törekedjünk a sikeres malacnevelés érdekében!

Dr. Dobos László