A napraforgó tányérbetegségei

Károk és megelőzés

A napraforgó az egyik legnagyobb területen termesztett szántóföldi növényünk, és a legjelentősebb olajos magvú kultúránk. Sok betegsége van a növénynek, ami ellen védekezni szükséges. Vannak, melyek ellen rendelkezésre állnak toleráns, rezisztens fajták, hibridek. Fontos, hogy választás előtt feltérképezzük, hogy a kultúrnövény adott fajtájának mely része érzékeny, és a betegségek igényeinek ismeretében így hatékonyan tudjuk meghatározni a védekezések időpontját.

A napraforgó kórokozóit lehet olyan szempontok alapján is csoportosítani, hogy a növény mely részét károsítják. Természetesen a csoportok között lehet átfedés. Így a napraforgótányért fenyegető főbb betegségek a következők:

  • rizópuszos tányérrothadás, Rhizopus arrhizus;
  • fehérpenészes rothadás, Sclerotinia sclerotiorum;
  • botritiszes tányérrothadás, Botryotinia fuckeliana/Botrytis cinerea;
  • alternáriás betegség, Alternaria helianthi, A. helianthinficiens.

A napraforgó két legjelentősebb tányérbetegsége a fehérpenészes rothadás és a botritiszes tányérrothadás. Évjárattól függően azonban a rizópuszos tányérrothadás és az alternária is felütheti a fejét, ezek is nagy veszteségek okozói lehetnek. A fehérpenész és a botritisz széles gazdanövénykörrel rendelkező kórokozók, a vetésforgót nagymértékben befolyásolhatják. Napraforgó esetében jó előveteménynek számít egy megfelelően gyomirtott kalászos gabona. Rossznak számít azonban a kukorica a szármaradványok miatt is, illetve a cukorrépa, burgonya, szója szintén, mert ezek a növények ugyanúgy érzékenyek a Sclerotinia és a botritiszfertőzésre is. Abban az esetben, ha a fehérpenész fertőzött a vegetáció során, érdemes legalább 5 évig kerülni, hogy olyan kultúra kerüljön a területre, amit a kórokozó szintén károsít, de önmaga után semmiképpen nem javasolt napraforgót vetni. A vetésforgó megtervezése után a hibrid- és fajtaválasztásról is érdemes szót ejteni. Vannak olyan változatok, melyek a peronoszpóra egyes patotípusaival szemben rezisztensek, diaporthe esetében szintén. A piacon fehérpenész-toleráns fajták is elérhetők.

 

Sclerotinia napraforgótányéron
Sclerotinia napraforgótányéron (forrás:
www.kwizda.hu)

Szkleróciumok a szárban
Szkleróciumok a szárban (forrás: www.kwizda.hu)

 

A Sclerotinia sclerotiorum hazánkban őshonos gombafaj szinte mindenhol megtalálható, több száz gazdanövényét tartjuk számon. A fertőzés a táblában foltszerűen jelentkezik. A betegség már csírakorban felütheti a fejét. Későbbi fertőzés esetén pedig fertőzött növények szárának alsó részén kezdetben barna színű vizenyős foltok keletkeznek, melyek hosszanti irányban nőnek tovább. A növény szárának belső részén fehér micélumszövedék képződik. Ebben a vattaszerű szövedékben alakulnak ki a fekete szkleróciumok, melyek legtöbbször a szár belsejében helyezkednek el, de kívül is megfigyelhetők. A gombabetegség nem korlátozódik a szárra, felmegy egészen a tányérig. A fertőzés következményeképpen a léha kaszatok fejlődése mellett a tányér is amorf lesz. A gomba által képzett szkleróciumok a kaszatok között fejlődve egy rácsos szerkezetet alkotnak, mely a tányérból kiesve is megtartja az alakját. A betegség következtében a növények szára is eltörik, ami nehézkessé teszi a még az egészséges tányérok betakarítását is. Az is gyakran előfordul, hogy a kihulló kaszatok miatt nem is éri meg betakarítani.

A betegség szkleróciumokkal vagy a talajban, vagy növényi maradványokon telel. A kitartóképletek több mint 5 évig fenn tudják tartani fertőzőképességüket. Ha a kórokozó talajban telelő szkleróciumai nedvességhez jutnak, és micéliumot fejlesztenek, már csírakorban és a fejlett növény száralapi részén is betegíthetnek. Arra is van lehetőség, hogy a szkleróciumok apotéciumot fejlesztenek, majd az innen kiszabaduló aszkospórák fertőzik a szárat, valamint a tányért. A kórokozó számára optimális körülmények hatására a talajfelszínhez közeli szkleróciumok apotéciumokat hoznak létre, amik a talajfelszínen szabad szemmel is megfigyelhetőek lesznek. Ezekről a termőtestekről szél segítségével jutnak a virágokra az aszkospórák. A hazai talajok nagymértékben fertőzöttek szkleróciumokkal, ez okozza, hogy nagyobb mértékben alakul ki a fogékony kultúrák esetében. Ennek egyik oka a nem megfelelő vetésforgó alkalmazása. Megelőzéshez fontos az elővetemények ismerete, valamint, hogy az adott kultúra fogékony volt-e a betegségre, és ha igen, mennyire volt jelentős a fertőzés; ezek ismeretében tudunk következtetni az adott tábla állapotára. Az időjárás is nagymértékben befolyásolja a betegség megjelenését. Ha az elővetemények nem a fehérpenészes rothadás gazdanövényköréből kerültek ki, a terület nem mély fekvésű, és az időjárás sem volt kellően csapadékos, akkor a betegség súlyos megjelenésére nem kell számítani.

Mint sok más esetben is, a Sclerotinia sclerotiorum elleni legjobb védekezés a megelőzés. Erősen fertőzött vegetációt követően javasolt legalább 4-5 éves kihagyást tartani azoknak a kultúráknak a termesztésével, amelyek gazdanövényei a kórokozónak. Talajeredetű betegség lévén, a védekezést már innen érdemes megkezdeni. Erre alkalmazhatunk hiperparazita gombákat, mint például Coniothyrium, Trichoderma, Gliocladium és a Sporidesmium fajok. Ezek nagy hatékonysággal tudják rövidíteni a szkleróciumok élettartamát. A területi sajátosságok tudatában érdemes a betegségnek ellenálló hibridet választani. Ha az időjárás a betegség számára optimálisan alakul, végezhetünk állománykezelést szisztemikus fungicid szerekkel. Erre megfelelő időpont a 6-8 leveles állapot vagy a virágzás kezdete. Használható hatóanyagok például az azolok és a strobilurinok is.

 

Szürkepenészes tányérrothadás
Szürkepenészes tányérrothadás (forrás:
www.agraragazat.hu)

Rizópuszos tányérrothadás
Rizópuszos tányérrothadás (forrás: link.springer.com – Handbook of Florists’ Crops Diseases)

 

A szürkepenész is olyan betegsége a napraforgónak, mely nemcsak a szárat, hanem a tányért is képes megbetegíteni. A botritisz jelentősége abban rejlik, hogy rendkívül széles gazdanövénykörrel rendelkezik, szinte mindenhol jelen lehet. A kifejlett napraforgó minden föld feletti részét képes károsítani. Fertőzött kaszat esetén a fejlődő csíra is hamar elpusztul. A betegség a nevét arról a sűrű, szürke penészbevonatról kapta, mely jellemzően idővel a kezdetben kialakuló világosbarna vizenyős foltok felszínén jön létre. Ez a jellegzetes tünet akár a növény egészén megfigyelhető. A tányér a fertőzését követően, a rothadás következményeképpen leválik a szárról.

A botritisz tipikus sebparazita gomba. A jégverés, heves vihar vagy rovarkártételek során keletkező kisebb-nagyobb sérülések biztosítják a betegség számára a könynyű bejutást a növénybe. Annak ellenére, hogy a növény egészére nézve veszélyes a betegség, mégis a virágzás a legkitettebb időszak. A szürkepenészre ugyanis serkentőleg hatnak a pollen vízoldható anyagai. Így, ha a virágzás ideje esőzéssel esik egybe, a kórokozó járványszerű terjedésére kell számítani. A gomba a fehérpenészhez hasonlóan apróbb szkleróciumok képzésére is képes. Ezek a talajban és növényi maradványokon, valamint a kaszatokban, micéliumok segítségével is fenn tudnak maradni.

A kórokozó számára kedvező körülmény a gyomos növényállomány, a sűrű vetés, a túlzott N-ellátás, valamint a fizikai sérüléseket követően indokolt állománykezelés elmulasztása is. Ezek mellett törekedni kell a megfelelő elő- és utóvetemény választására, érdemes a betegség gazdanövénykörén kívül eső kultúrát választani. A fajták fogékonyságbeli eltérése sem elhanyagolható, ezért ezt is figyelembe kell venni vetést megelőzően. A kémiai és az agrotechnikai módszerek együttes alkalmazásával érhetjük el a legjobb hatást. A kórokozó igényeinek ismerete lehetővé teszi a védekezés időpontjának pontos meghatározását. Ha létrejött rovarkártétel, vagy időjárási körülmények okoztak sérüléseket a növényeken, ezt követően pedig csapadékra is számíthatunk, indokolt védekezni. A növény számára legérzékenyebb időszak a virágzás, itt nem szabad megvárni az eső lehullását, érdemes a permetezést ezt megelőzően elvégezni.

A rizópuszos tányérrothadásnem a leggyakoribb, de időről időre előforduló betegsége a napraforgónak. A kórokozó általában a botritiszhez hasonlóan sebzéseken keresztül fertőzi meg a növényeket. A betegség nem csak a tányért károsíthatja; a kultúrnövény levélnyelén és szár ízesülésénél is kialakulhat a fertőzés. A rizópuszos tányérrothadást okozó kórokozó nagyon melegigényes, ezért magas, 25 °C feletti hőmérséklet esetén, mely száraz idővel párosul, lehet számítani a tünetek megjelenésére. A növény számára a virágzás ideje a legveszélyesebb. A fertőzés következtében a tányér alapi részén gyorsan növekvő rothadó folt alakul ki, mely hamar beteríti az egészet, felszínén pedig piszkosfehér micéliumszövedék fejlődik. A betegség jellegzetes tünete a foltok körül és a fertőzött tányéron keletkező habképződés, mely érezhető alkoholos szagot áraszt. Ezt a kiválasztódó nedvet a rovarok előszeretettel fogyasztják. A kórokozó hatására a növények a rothadás végével inkább megszikkadnak és elszáradnak, nagyon könnyen törnek. A gomba micéliumai a kaszatokba is benőhetnek, ezzel tönkretéve azokat. Ízük keserű, csípős lesz, a belőlük nyert olaj minősége pedig romlik.

 

Alternáriatünetek tányéron
Alternáriatünetek tányéron (forrás: www.agraragazat.hu)

Alternária levél- és szártünetei
Alternária levél- és szártünetei (forrás: link.springer.com – Handbook of Florists’ Crops Diseases)

 

Kémiai védekezésre a rovarkártétel csökkentésével van lehetőség, valamint állománykezeléssel, melyet virágzás idején vagy közvetlen utána érdemes elvégezni. A kialakult betegség tovább terjedését a fehér- és szürkepenész elleni kezelések általában korlátozni szokták, így külön kezelés rendszerint nem szükséges.

A kultúra ritka, de lehetséges betegsége az alternária, mely elsősorban levelet és szárat károsít, de a tányéron okozott tünetei sem elhanyagolhatók. A fertőzött növényi részeken kerekded vagy ovális foltok alakulnak ki, melyek vizenyősek, idővel micéliumszövedék fejlődik a felületükön. A szár belseje barnás vagy lilás színezetűvé válik. Míg a száron, leveleken kezdeti nedves rothadás alakul ki, addig a tányérokra inkább a kiszáradás jellemző. Minőségi és mennyiségi problémát is okoz a betegség. A gomba számára a meleg, páradús időjárás a kedvező, így a fertőzés megjelenésére a vegetáció második felében kell számítani. A gomba kaszatokban és növényi maradványokon is képes fennmaradni. A betegség ellen hatékony lehet a vetőmagcsávázás, a csírapusztulás elkerülése érdekében, valamint az állománykezelés is. Azonban a rizópuszhoz hasonlóan ritkán van szükség önálló védekezésre ellene, mert a szürke- és fehérpenész ellen használt készítmények gyakran nyújtanak védelmet az alternária ellen is.

 

Kálmán Anna Léda
növényorvos

 

agrár Alternaria botritisz gombabetegség kórokozó mezőgazdaság napraforgó olajos magvú penész Sclerotinia szántóföldi növény tányérbetegség tányérrothadás védekezés
..