A parlamentből a broilercsirke-nevelésbe

Ha egy családi gazdaságban is megvalósítható a korszerű technológiákra épülő tevékenység, a kifogástalanul tiszta ólak fenntartása és a madaraknak is elfogadható állapotú élettér, akkor talán felelősséggel mondhatjuk, hogy van jövője a broilercsirke-ágazatnak Magyarországon. CsatáriJózsef Bács-Kiskun megyei farmján meggyőződhettünk arról, hogy családi összefogással és állhatatos munkával egy négytagú família is képes talpon maradni a ma már korántsem annyira jövedelmező és nem is kockázatmentes területen, sőt, képes önerőből fejleszteni is úgy, hogy a termelődő nyereséget visszaforgatják a gyarapodásba.

 

Automatikus jóllét és biztonság

A megye déli részén, az üdülőfalu Kunfehértó és a gyümölcséről, traktorgyáráról (lásd lapunk 2016. áprilisi számát!) híres Jánoshalma között dúsan termő gabonaföldek és hatalmas nyárfák ölelésében található az egykori TSZ alapjain épült Csatári Farm.

A szigorú beléptetési rend érdekében távvezérlésű kapun jut be kis stábunk, és máris szembeötlő a farmon uralkodó rend, gondosság és a baromfitelepeken még ma sem mindenütt tapasztalható tisztaság.

– Először megmutatok mindent a tévén – az elsőre meglepő mondattal vezet a főépület „parancsnoki helyiségébe” az idősebb Csatári József. Ám valóban: az irodaépület központjában hatalmas képernyőn látható nemcsak a telep területét átfogó kamerák képe, hanem természetesen a 6 csirketartó ól belső terének látványa is. A farmalapító máris a lényeghez kalauzolja érdeklődésünket.

– Szinte minden automatikus vezérlés útján történik. Nemcsak a fűtést vagy a szellőztetést végzi programozottan a technológia, hanem többek között a takarmányadagolást, a párásítást is. Ha bármi olyan körülmény adódik, ami az állomány épségét, jóllétét fenyegeti, riasztást kapok a telefonomra, és azonnal tudom, hol és hogyan kell beavatkozni, ha esetleg az automatika addigra el nem végezte a korrekciót – foglalja össze a fejlett technológia főbb elemeit.

Az épület egyszerre szolgálja az állatjóllét szempontjait, az energia- és költségtakarékos működtetést. Van hagyományos építésű, és vannak szendvicspaneles istállók, melyeknek a hűtését a légtechnika mellett vízfüggönyös hűtésrendszer biztosítja. Az istállók fűtését vezetékes gázzal, infra-hősugárzó biztosítja.

Politikából a piacra

Az ezredfordulón Csatári József – a régi TSZ egykori ágazatvezetője – maga sem gondolta volna, hogy egykor egy hatólas, évente durván egymillió broilercsirke kibocsátására képes farm tulajdonosa lesz. Akkoriban ugyanis elsősorban a politika érdekelte: kis- gazda parlamenti képviselőként, több mezőgazdasági vonatkozású törvénytervezet készítőjeként a 2002-es választások után mégis felhagyott az aktív közszerepléssel.

– Az az útkeresés időszaka volt számomra. A politizálás idővel nem volt folytatható, viszont a csirkenevelésben láttam fantáziát. Korábban pecsenyekacsát és -libát, tömőalapanyagot állítottunk elő a családi gazdaságunkban úgy 15-20 ezer állatra való nagyságrendben. Aztán vettünk egy nagy lendületet, és belevágtunk a broilercsirke-nevelésbe, de hozzá kell tennem, hogy akkor mind az állami támogatás, mind a jobb piaci helyzet révén sokkal jövedelmezőbb volt ez az ágazat – fejti ki Csatári József, máris utalva arra, honnan termelődött annak idején annyi nyereség, amennyivel hitel, állami vagy EU-támogatás nélkül elkezdhették a telepbővítést és -korszerűsítést.

– Részben a korábbról meglévő szarvasmarha- és baromfiistállókat alakítottuk át. Olasz és német partnereinkkel együttműködve könnyűszerkezetes, a legmodernebb gépészeti technológiával felszerelt ólakat építettünk, amelyek még ma is nagyon korszerűnek minősülnek. – összegzi a ma összesen mintegy 7500, a jövő évtől pedig csaknem 9 ezer négyzetméternyi ólfelületen működő farm vezetője.

Gyorsan nőnek, de érzékenyek

Miután védőöltözetet öltünk, magunk is meggyőződhetünk róla, hogy ma már egy családi csirkefarm nevelőcsarnokaiban is lehet tiszta a levegő és a környezet.

– Szépen terül az állomány – mutat az ól belső terébe Csatári József –, ami arra utal, hogy jól érzik magukat. Nem kell a fűtőtest alá tömörülniük, nem kell fürtökben lógniuk a szellőztetőnél: jó a hőmérséklet, a levegő, van elég takarmány és víz.

Az ólanként 30 köbméteres silótoronyból végtelenített, acélspirálos csőrendszer juttatja el az ólban az etetőtányérokba a takarmányt. A tápot a tápkeverő nagyüzemileg állítja elő megfelelő minőségben. Az etetés négyfázisú tápsorral történik, a tápokban állati fehérjét és egyéb, régen használt, de ma tiltott anyagtól mentes tápot etetnek. Csak növényi fehérje lehet a tápban, amely fuzárium- és toxinmentes alapanyagból készül. A csirkék szelepes itatóval fogyasztják az ivóvizet, gyógyszeres adagolóval történik a vakcinázás és a plusz vitaminok kijuttatása – mutat körbe az ólak műszaki vezérlőhelységében a farmvezető.

– Ezek a gyorsan növő, intenzív körülmények közt nevelődő csibék nagyon érzékenyek a tartási, takarmányozási viszonyokra, ezért nagyon szigorú technológiai szabályokat kell betartani a nevelés során. Nemcsak egyetértek a szigorú előírásokkal, de magam is törekszem az állatok egészségét, jóllétét óvni. Nálunk szó sem lehet például megelőző antibiotikumos kezelésről. Csak kuratív jelleggel adunk, állatorvosi felügyelet mellett, és csak akkor, ha okvetlenül szükség van rá, hiszen az állatok és a fogyasztók egészsége is fontos. Ha mégis alkalmazunk ilyen kúrát, akkor probiotikumokkal gondoskodunk a bélflóra egészségéről – említ példát. Hangsúlyozza: az egészséges baromfihúsnak továbbra is döntő szerepe lesz a világ népélelmezésében.

Van-e tisztességes verseny?

Csatári József szerint a hazánkban és Európában érvényes – indokolt, de egyben terhet is jelentő – szabályozások, előírások néha versenyhátrányt jelentenek, vagy azzal fenyegetnek.

– Biztosak lehetünk benne, hogy a brazil vagy más fejlődő piacok nem kényszerítenek magukra ilyen szakmai-technológiai precizitást, higiéniai alaposságot… Így aztán nem csoda, hogy képesek nyereségesebben termelni. Ezért kell nagyon óvatosan eljárni, amikor hazánk vagy Európa szabadkereskedelmi megállapodásra készül valamely más piaci régióval. Nem volna sem fair, sem bölcs dolog magunkat hátrányba hozni – vallja intően az egykor törvényhozóként, ma szakértőként is dolgozó agrármérnök.

Hozzáteszi, hogy az ágazat jövedelmezősége ma már jócskán elmarad az ezredforduló utáni időkétől. Szerinte ez azért is van, mert a keltetők, illetve a feldolgozók és a takarmánygyártók lényegesen jobban járnak, mint a termelők a nyomott felvásárlási árak miatt. Vagyis a broilercsirke-tartók éppen szerény nyereséget sem mindig tudnak elkönyvelni. A broilercsirke-nevelés nagy kockázattal és nagyon minimális nyereséggel aposztrofálható tevékenység.

– Ma egy 0. naposcsibét 90 forintért kapok, és amikor leadom, alig adnak érte 250 forintot kilónként. Ebből csak nagy erőfeszítések árán lehet kijönni; fejleszteni, megfelelni a szigorú előírásoknak, azt meg még nehezebb. A méltányos az volna, ha a költségek emelkedésével a felvásárlási árak is arányosan emelkednének. Most a reális ár 265-275 forint között lenne a csirkehús kilójáért.

Az évente 6 turnusban érkező madarak két ütemben kerülnek a feldolgozóhoz. Egy rotációnak az állományából 25-30 százalékot 35 napos korban értékesítenek. Ez azért fontos, mert a feldolgozónak kisebb testű csirkékre is szüksége van, hogy ki tudják elégíteni a vásárlói igényeket. Ez a 35 napos súly 2,10-2,15 kilogramm élőcsirke. Továbbá a 41-42 napon történik a szállítás a feldolgozóba, konténeres módszerrel, kíméletes körülmények között, testfogással. Ekkor a súlyuk 2,65-2,80 kiló példányonként. A telep 9 hetes rotációban dolgozik, úgy, hogy 6 hét a nevelési időszak, 3 hét a szervizperiódus, amelyben – a három hét során – a takarítást, fertőtlenítést, almozást végzik. Így megfelelőképpen felfrissülnek az ólak.

Felelősség családi körben

A nyereségesség természetesen a telepi viszonyoktól és a szakmai hatékonyságtól is függ – ezt maga Csatári József is megerősíti. – Nálunk az elhullás mértéke is alacsony, még annak ellenére is, hogy sokszor a 0. napos, párórás kiscsibék eleve kelésgyengén, rossz állapotban érkeznek hozzánk. Ám így is az utóbbi 10 év átlagában 2,7, az utóbbi 5 évben pedig 3,5-4 százalékos volt csupán az elhulló állatok aránya. Folyamatosan tovább javítjuk a takarmányhasznosulási mutatónkat is, ami jelenleg 1,621,68 takarmányfajlag – mondja a szántóföldekkel is rendelkező családi gazdaság vezetője. Ez úgy kerül szóba, hogy bár összesen csaknem 400 hektár felett diszponálnak, önálló takarmány-előállításra és -keverésre nem gondolnak. Az azonban előfordul, hogy az e szegmensben megtermelt jövedelmek egy része családi gazdasági állattartási tevékenységének finanszírozását segíti. – Egyszóval, ebben az ágazatban nincs luxuséletmód, nincs nagy közös családi nyaralás. Igaz, ezt az utóbbit az állandó telepfelügyelet miatt sem lehet megtenni, mivel a családi gazdaság valamelyik tagjának mindig a helyszínen kell tartózkodnia. Másfelől viszont nem bánom, mert a farm eredményes működése biztosítja a családi gazdaság megélhetését. Az állattenyésztés mellett a növénytermesztésben is magas technológiai szintű berendezésekkel dolgozunk, és ezeket a munka- és erőgépeket – mivel nagyon magas az értékük – sok esetben saját magunk üzemeltetjük. Például egy 80 milliós traktort csak professzionális szintű traktoros működtethet. Sajnos a jelenlegi helyzetben nagyon érződik a szakképzett munkaerő hiánya. Megállapítható, hogy a gazdaság a teljesítőképességének a határát elérte, mivel jó munkaerőtszinte nagyítóval sem lehet találni. Különösen úgy, hogy 24 órás szolgálatban végezzék a felügyeletet és a munkákat – hangsúlyozza Csatári József. Ezért továbbra is a gépesítési lehetőségek maximális kihasználására törekszenek.

Kohout Zoltán