A rovarkártevők előrejelzése a növénytermesztésben

Az előrejelzés elengedhetetlen a hatékony, gazdaságos növénytermesztéshez, legyen ez akár szabadföldön (szántó vagy ültetvény), vagy termesztő-berendezésben. Az alábbiakban szó lesz arról, hogy mit takar az előrejelzés, milyen előrejelző módszerek vannak, valamint két fontos károsítófaj (az almamoly és a gyapottok bagolylepke) részletes bemutatására is sor kerül.

Mit is értünk előrejelzésen, és miért fontos?

Az előrejelzésen mindig egy jövőbeni, még meg nem történt eseményekről készülő információt értünk. A föld élőlényei közül a rovarok a legsikeresebbek. Szinte minden biotópban megtalálhatjuk képviselőiket. A monokultúrás növénytermesztés a természetes biotópokkal szemben terített asztal számukra, így a táplálék szűkössége nem akadálya egy faj elszaporodásának (gradációjának), amely ellen a gazdálkodónak védekezni kell, ha szeretne termést betakarítani.

Melyek az előrejelzés időbeli formái?

Hosszú és rövidtávú. A távelőrejelzés a következő évben fellépő károsítók várható sűrűségének a mértékét jelzi előre, ez azonban a legtöbb károsítónál nem kivitelezhető. A rövid távú előrejelzés a vegetációs időszakon belül, 1-2 heti vagy havi időszakra készül. A rövid távú előrejelzésben a várható kártétel mértéke – tömegszaporodás veszélye – vagy a védekezés optimális időpontja jelezhető előre.

Mely területre adható előrejelzés?

Az előrejelzés mindig egy adott táblára – őszi búza, kukorica – vagy egy gyümölcsösre vonatkozik, a védekezés szükségességét és a védekezés helyes időpontját határozza meg. Tehát a növényvédelmi előrejelzés mindig csak egy bizonyos területre és csak egy bizonyos időszakra érvényes. Ezért az előrejelzés az okszerű üzemi növényvédelem alapja. A kártevők elleni védekezés időpontjának meghatározása döntően befolyásolja a védekezés hatékonyságát. A gyümölcskártevő rovaroknál igen rövid az az idő, amikor a károsítóalak sebezhető, például az almamoly lárvája csak abban az időszakban pusztítható, amíg befurakodási helyet keresve a gyümölcsön mozog.

Melyek a rovarok rajzását befolyásoló tényezők?

Az első és a legfontosabb az ökológiai tényezők köre, mely a kártevők rajzását is döntően befolyásolja. A hűvös időszakok, az eső, a szárazság vagy más kedvezőtlen hátasok a rajzást megállítják, elhúzódását okozhatják. Ha ezek a hatások megszűnnek, akkor újraindulhat az intenzív rajzás. Az almamoly rajzása a fent említett okok miatt évenként, illetve egy éven belül igen különböző lefolyású lehet. Az inszekticidek hatása azonban csak korlátozott ideig tart, és hatásidejük rövidebb, mint a rajzás hossza. Az optimális permetezési időpontot két tényező, a kártevők rajzásdinamikája és a növényvédőszerek hatástartama határozza meg.

Milyen eszközök állnak a gazdálkodók rendelkezésére?

A fénycsapda és a feromoncsapda kiváló előrejelző-eszközök, melyeket a táblák vagy ültetvények gyakori bejárásával kiegészítve kiváló eredményeket érhetünk el a kártevők visszaszorításában. A térfogati quadrát-módszerrel a talajlakó kártevők kártételének előrejelzésére van lehetőség.

1. ábra Jermy típusú fénycsapda jó szolgálatot tesz a kártevők előrejelzésében és azok gyérítésében is. Fotó: Takács Attila

A mezőgazdasági fénycsapdákat (1. ábra) március elejétől a vegetációs időszak végéig, azaz október végéig érdemes üzemeltetni. Ezen az időszakon belül nemcsak az aktuális állapotokat, hanem a következő évre érvényes tényállításokat is megállapíthatunk. Ezek a következtetések csak egyéves, tehát univoltin fajokra alkalmazhatóak, de nem olyan pontosak, mint a többgenerációs fajokra alkalmazottak. Az évente többgenerációs fajok fogási eredményeit biotikus és abiotikus tényezők egyaránt döntően befolyásolják. A fénycsapdák által begyűjtött lepkék száma függ az éjszakai megvilágítástól (telihold vagy fogyó hold). A fogási eredményeket a hőmérséklet, a szél, a frontbetörés, a felhőzet és az eső befolyásolja. Akkor, ha a fénycsapda környezetében változás következik be – gyümölcsös helyett szántóföld vagy erdőtelepítés történik –, az előző időszakra (előző évre) szóló kártevő-előrejelzés csak nagy óvatossággal alkalmazható.

Fénycsapdával az évente kétnemzedékes kártevő bagolylepke-fajaink kártételének időszaka jól előrejelezhető. Ezek a következő fajok: a vetési bagolylepke (Agrotis segetum), a felkiáltójeles földibagoly (Agrotis exclamationis), a mácsonyabagoly (Heliothis maritima), a káposztabagoly (Mamestra brassicae), az amerikai fehér szövőlepke (Hyphantrica cunea).

Ezek a fajok évente kétszer: késő tavasszal, a nyár elején és a nyár végén vagy kora ősszel károsítanak. A károsítóalak (hernyó) várható megjelenésének időpontjáról előrejelzés adható, így a védekezés pontos időzítésére lehetőség van. Az első, a csapdában megjelenő nőstény lepkék megjelenését követő, általában 10-12 napra kelnek ki a petéből a hernyók, melyek ebben az időszakban a legérzékenyebbek és a legkönnyebben leküzdhetők. A fejlett hernyók elleni védekezés sokkal nehezebb és költségesebb.

2. ábra Az amerikai medvelepke (Hyphantria cunea) hernyófészke. Fotó: Takács Attila

3. ábra A gyapottok bagolylepke (Helocoverpa armigera) hernyója a generatív részek kártevője. Fotó: Takács Attila

A fentebb bemutatott fajokon kívül a következő lepkefajok kártétele jelezhető elő fénycsapdával: a földibagoly-fajok (Euxoa sp.), a gyapjaslepke (Lymantria dispar), az amerikai medvelepke (Hyphantria cunea) (2. ábra), de a késő ősszel vagy a tél elején repülő nagy téliaraszoló (Erannis defoliaria) is. A c-betűs fűbagoly (Xestia c-nigrum) második nemzedéknek az elsőhöz viszonyított aránya mindig magas, így magasabb lesz a hernyó nyári kártétele, mint a tavaszi, ezért a fénycsapda jó szolgálatot tehet ennek a jelzésére. A lóhere bagolylepke (Discestra trifolii) magyar nevével ellentétben szélsőségesen polifág, szinte minden termesztett növényen fel tud nőni a hernyó, de a rudrária gyomnövényein, pl. libatopféléken is kifejlődhet, kártétele így nem elhanyagolható. A vándorlepke-imágók nagy tömegben vándorolnak Észak-Afrika és Dél-Európa felől Európa északi területei felé élőhelyet keresve. A vándorló lepkefajok között veszélyes, nehezen leküzdhetőek is vannak. Évente több nemzedékük fejlődik ki, egyes fajok, mint például a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) már nálunk is át tud telelni. Rajzásukat, létszámukat fénycsapdákkal jól figyelemmel kísérhetjük. A lepke hernyója sok tápnövényű (polifág) kártevő, táplálkozását mind gyom-, mind haszonnövényeken megfigyelték. Kutatások szerint tápnövényeinek száma 120 feletti. Főként a generatív hajtásokban okoz mennyiségi és minőségi kárt. Hazai viszonyok között a kukorica (Zea mays) a fő tápnövénye. Ezen kívül a következő termesztett növényfajokat is károsítja: búzát (Triticum aestivum), a napraforgót (Helianthus annus), a dohányt (Nicotiana tabacum), a babot (Phaseolus vulgaris), a cukorrépát (Beta vulgaris), az őszi káposztarepcét (Brassica napus), a lucernát (Medicago sativa). Súlyos kártételt okozhat még a paprika (Capsicum annuum) és a paradicsom (Lycopersicon esculentum) termésén, a hernyók befurakodnak a termés belsejébe, és szinte elpusztítják azt. Az üvegházakban, a fóliasátrakban termesztett növények sincsenek biztonságban. A hernyó jellemzően a generatív részt (3. ábra) károsítja, abba berágva mennyiségi és minőségi kárt okoz. Az ellene való védekezés fontos és nagy odafigyelést igényel. A közvetlen károsítás mellett a hernyó a rágásával utat nyit a kórokozóknak is (Fusarium spp., Aspergilus spp., Penicilium spp. stb.).

Ezen fajok mikotoxinjai a melegvérű élőlényekre erősen toxikusak, nőgyógyászati elváltozásokat okozhatnak, a nemzőképességet negatívan befolyásolhatják, rákos megbetegedést válthatnak ki. A gombák a toxint a termény betakarítása után is termelik.

A gamma bagolylepke (Autographa gamma) az előző fajhoz képest kis fajsúlyú, ám ezt a fajt sem szabad lebecsülni. Ez a faj is szélsőségesen polifág.

A talajlakó és az endofág kártevők előrejelzése

Ebbe a csoportba a több éves fejlődésű és jellemzően egynemzedékű fajok tartoznak, amelyek egyedfejlődésük legérzékenyebb szakaszaiban védett helyeken: a talajban vagy a növények belsejében élnek és ott okozzák a legnagyobb kárt.

Imágóállapotuk viszonylag rövid időtartamú, ilyenek a cserebogarak (Melolonthidae) lárvái (pajorok), a pattanóbogarak (Elateridae) lárvái (a drótférgek), az amerikai kukoricabogár lárvái, a vincellérbogarak és a répabarkók lárvái. E fajok populációjának a nagysága lassan változik, ezért ott, ahol nagy tömegben vagy épp ellenkezőleg, kis mennyiségben találhatók, jellemzően a számuk következő időszakban is hasonló lesz.

A pattanóbogarak lárvái (drótférgek) és cserebogárpajorok a talajban a hőmérséklet és nedvesség változása esetén függőlegesen mozognak. A lárvák ősszel, ha csökken a talaj hőmérséklete, akkor a mélyebb rétegekbe, akár 1 méter mélységbe is lehúzódnak. Tavasszal, ha a talaj hőmérséklete emelkedik, akkor a felső rétegekbe vándorolnak.

Az ősz elején, a hűvös időszak beállta előtt a lárvák a talaj felső, 20-30 cm-es rétegében vannak. Az ilyenkor végzett talajvizsgálat a talajlakó fajokra a következő évi kártételükre megbízható információt adhat. A felmérés alapján megállapítható a várható kártétel nagysága és a védekezés szükségessége.

4. ábra Fénycsapda anyag cserebogarakkal. Fotó: Takács Attila

Az egyik legveszélyesebb talajlakó kártevő a májusi cserebogár (Melolontha melolontha; 4. ábra). Magyarországon hároméves fejlődésű. A magyarországi populációk három „cserebogártörzshöz” (V., VI., VII.) tartoznak. A rajzás idején uralkodó és a rajzás után kialakuló időjárás nagymértékben befolyásolja a rajzás lefolyását, a bogárkártétel alakulását és a várható pajorkártételt. Az imágóinak kártétele kisebb, mint a pajoroké, a bogarak nem ott raknak petét, ahol táplálkoznak, tehát ahol kárt tesznek. A pajorok az erdők mellett levő szántóföldeken, gyümölcsösökben okozzák a legnagyobb kárt. A cserebogártörzsek elhelyezkedése alapján előre meghatározható, hogy egy adott tájegységben melyik esztendőben várható cserebogárrajzás. Az V. törzs a Dunántúl délkeleti részén a Balatontól délre, a Dráva és a Duna között, a Vértesben, a Dunazug-hegységben, a Börzsönyben, a Cserhátban, a Mátrában és a Bükkben rajzik. A VI. törzs súlypontja a Dunántúl területére és Szabolcs megyére esik, de a Gödöllői-dombvidék északi részére is kiterjed. A VII. cserebogártörzs a Dél-Dunántúlon, valamint Cegléd környékén és a Tápió vidékén rajzik.

Feromoncsapdák. Ma már korszerű és kiváló fogási képességekkel rendelkező feromoncsapdák állnak a gazdálkodók rendelkezésére. Ezek használatával a következő kártevőfajok előrejelzése és így az ellenük való védekezés ideje jól meghatározható, így kisebb lehet a kártétel, és kevesebb növényvédőszert kell felhasználni, így csökkentve a környezetterhelést. A kis téli araszoló (Operopthera brumata) fényre repülése az előrejelzés szempontjából nem optimális, mert a hím lepkék csak kis száma repül a csapdába, jellemzően a csapda körüli tereptárgyakra ülnek le, így ennél a fajnál a feromoncsapda a legjobb előrejelző eszköz. A nagy farontó lepke (Cossus cossus) és a kis farontó lepke (Zeuzera pyrina) esetében is a feromoncsapda legeredményesebb módszer.

5. ábra Almamoly (Cydia pomonella) imágója. Fotó: Takács Attila

A nagy fogási kapacitású varsa csapda esetén nem elhanyagolható a megfogott imágók száma sem. A kártevő molyok közül az almamoly (Cydia pomonella; 5. ábra) hím egyedei feromoncsapdával előre jelezhetők. Tápnövényei: az alma (Malus), a körte (Pyrus), a birs (Cydonia), a naspolya (Mespilus) fajok, de a közönséges dión (Juglans regia) is előfordul. Ezen kívül kifejlődhet: az őszibarack (Persica vulgaris), a mandula (Amygdalus communis), a cseresznye (Cerasus vulgaris) a berkenye (Sorbus), a galagonya (Crataegus), a gránátalma (Punica granatum), a datolya (Phoenix dactylifera), a szilva (Prunus domestica), a szelídgesztenye (Castanea sativa), a narancs (Citrus aurantium), sőt a görögdinnye (Citrullus lanatus) terméseiben is. Magyarországon két teljes nemzedéke fejlődik, de előfordulhat részleges harmadik nemzedéke is.

6. ábra Almamoly (Cydia pomonella) imágók a deltacsapdában. Fotó: Takács Attila

Szexferomoncsapda (6. ábra) használatával pontos, a legérzékenyebb alak, a hernyó elleni inszekticides kezelést végezhetünk, így csökkentve a kezelések számát. Ezzel gazdaságosabb és környezetkímélőbb technológiát tudunk alkalmazni. A teljesség igénye nélkül a következő kártevő-lepkefajok előrejelzésére is rendelkezésre áll feromoncsapda: almafaszitkár (Synanthedon myopaeformis) (7. ábra) melynek lárvái endofág életmódot folytatnak és inszekticidekkel nehezen, vagy egyáltalán nem érhetők el, ezért az imágók gyérítésére is kiválóan alkalmas a nagy befogadóképességű varsacsapda (8. ábra). Használata erősen ajánlott.

7. ábra Az almafaszitkár (Synanthedon myopaeformis) imágók a varsacsapdában. Fotó: Takács Attila

8. ábra A nagykapacitású varsacsapda. Fotó: Takács Attila

A dísznövények lepkekártevőinek az előrejelzésére is kapható feromoncsapda. Ezek a kártevők például a selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis) (9. ábra) és a vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella).

9. ábra A selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis) imágók a csapdában. Fotó: Takács Attila

Rendelkezésre áll úgynevezett biszex csapda is, amelynek csalétke nem feromon, hanem táplálkozási attraktáns, így nőstény lepke is fogható vele. Ezért a légtértelítéses ültetvényekben használata erősen javasolt. Ilyen fajok az almafaszitkár (Synanthedon myopaeformis), az almamoly (Cydia pomonella), a gesztenyemoly (Cydia splendana) és a tükrösmoly (Hedya nubiferana). Rendelkezésre állnak egyéb rovarrendek kártevőinek az előrejelzésére is csapdák, amelyekről egy másik cikk keretében számolok be.

Takács Attila

Növényvédelmi entomológus