Ahogy hazánkban, úgy az érintett országokban is folytatódik a ragadós száj- és körömfájás-járvány okainak feltárása, a következmények és a megelőzés felvázolása. Egy friss kutatás szerint nem a takarmányok okozhatták a fertőzést, ám az állattartó telepek logisztikája döntő a megelőzésben.
A ragadós száj- és körömfájás (RSZKF) terjedésének kockázata az állati takarmányokkal kapcsolatban kicsi. Az európai élelmiszerlánc-hatóság, az EFSA és több német intézmény kutatásai azt mutatják, hogy ilyen fertőzés csak különleges és ritka körülmények között fordulhat elő. Ugyanakkor a fertőzés terjedése előfordulhat a takarmányozáshoz kapcsolódó tevékenységek révén, mint például a szállítás, egyéb anyagok vagy az emberek mozgása.
A sertés- és szarvasmarhatelepek védelme
A német állattakarmányozó szövetség (DVT) szerint a takarmánygyártók tudatában vannak a veszélyeknek és felelősségüknek. A legnagyobb veszély a száj- és körömfájás terjedésére a sertéstelepeken az emberek, az anyagok, a fertőzött élő állatok vagy fertőzött élelmiszerek. Fontosnak nevezik a higiéniás intézkedések betartását, fertőtlenítőszerek alkalmazását, védőruházat viselését és a megfelelő biobiztonsági szabályok betartását a sertés- és szarvasmarhatelepeken.
A tanácsok nemcsak a takarmánygyártó cégekre vonatkoznak, hanem a beszállítókra és a munkahelyi közlekedésre is. A DVT azt is kéri a takarmánycégektől, hogy ahol lehetséges, online találkozókat tartsanak ügyfeleikkel, alaposan fertőtlenítsék a szállítójárművek egész külső futóműrendszerét, zárják le az ajtókat és kapukat a látogatott helyszíneken.
Légy az autóban – öt alapvető tanács
Az egyik tudós érzékletes példát hoz az állatbetegségek járványos terjedésére. Elég belegondolni, hogy egy kocsiban ragadt légy is képes átvinni a fertőzést akár száz kilométerekkel arrébb. Ugyanígy a szállított állatok, tárgyak, élelmiszer- vagy takarmánykészítmények. A vírusok gyorsan és csendben mozognak az összekapcsolt világunkban. Egy dél-európai tejgazdaságban egy új borjú érkezése után a gazdaságon belül több állat is száj- és körömfájásos tüneteket mutatott. Az állatok az új jövevénytől kapták el a vírust, amely látható tünetek nélkül fertőzött. Egy közeli gazdaság, hasonló méretben és felépítésben, de szigorú biobiztonsági protokollal, teljesen elkerülte a fertőzést. Mi volt a különbség? Nem a szerencse, hanem a felkészülés, a mentalitás és a biológiai biztonság terén fenntartott fegyelem. Sokak szerint az intenzív állattartásban is a vírusok évszázadát éljük, ezért fontos az öt alapszabály betartása:
* a farm legyen egy zárt-védett erőd szabályozott belépéssel, karanténzónákkal, láb- és futóműfürdetőkkel, járműfertőtlenítéssel;
* védőoltások fejlesztése és oltási protokoll;
* figyeljünk a jelekre, képezzük az alkalmazottakat az állatbetegségek terén is;
* rövid reakcióidő: álljunk felkészülten a vészhelyzetekre, betegség-kitörésekre gyors válaszintézkedésekkel.
