A szénakészítés technológiája és gépei

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az állatállomány számszerű csökkenése kissé lassabban, de egyenletes ütemben folytatódik.

A 2010. évben a szarvasmarha-állomány 681 ezer db, ebből tehén 309 ezer darab volt.

Az állatállomány darabszámának csökkenésével a takarmány, a termőterület is folyamatosan változik, a lucerna- és gyep termőterülete kissé csökken.

Az egyéb szénakészítés alapját képező vörös here termőterülete – ami egyébként nem jelentős – enyhe növekedést mutat.

Az elmúlt években a nagyon jó beltartalmi mutatókat és hozamszinteket felmutató olaszperje jelentős területeken került telepítésre, és versenytársa lehet a lucernának.

Ezekre a takarmányféleségekre vonatkozó termőterületi adatokat a KSH közleményéből az 1. táblázat szemlélteti.

A fontosabb szálastakarmány-növények termesztési adatai

1.táblázat

A táblázatban szereplő gyep- és pillangósok döntő többségéből széna készül, kisebb hányadát pedig szenázsként tartósítják falközi silóban vagy fóliatömlőben tömörítve.

A takarmánykeverékeket pedig felszecskázva zölden keverik be a receptúrákba.

A jó minőségű gyep-, ill. lucernaszéna tejelő tehenek takarmányozásában betöltött szerepét csak fokozza a TMR etetési eljárás általánossá válása.

Ennek következtében a kérődzők napi takarmányadagjában mind a réti-, mind a lucernaszéna jelentős mennyiségben, a termelési szinttől függően, 4-8 kg-ban szerepel.

A szálastakarmány-termesztés, és ehhez kapcsolódóan a szénakészítés volumenéhez kell igazodnia a műszaki háttérnek, a gépesítés színvonalának; a gépek konstrukciós kiválasztását a teljesítmény, a munkaminőségi, energetikai, üzemeltetési paraméterek alapján alárendelni.

A szénakészítés technológiája a következő munkaműveletekből tevődik össze

Jelen ismertetőnkben a kaszálás, rendrevágásra, illetve a rendkezelési munkaműveletekre térünk ki.

A bálázógépekről, bálacsomagolókról az „Agrárágazat” előző számában már írtunk, a bálarakodás, szállítás, kazalozás technikáját pedig a következő számban fogjuk ismertetni.

A szálastakarmány-betakarító gépek kiválasztásánál, és a gépi kapacitásnak az összeállításakor – a betakarított takarmány minőségének biztosítása szempontjából – az a legfontosabb szempont, hogy a termesztett szálastakarmányokat az agrotechnikailag optimális időszakban takarítsuk be.

Ezeknek a szempontoknak megfelelően a gyepek esetében a betakarítás kezdetét, a kaszálás megkezdését a virágzás és a magba menés kezdetére kell tenni.

Pillangósok, illetve a lucerna esetében ez kissé bonyolultabb feladat, attól is függ, hogy hányadik növedékről van szó.

A lucerna első növedékének kaszálását a bimbózás kezdetére kell ütemezni, amikor az első levelei már sárgulni kezdenek.

A második növedék kaszálását a növényzet zöldbimbós állapotában kell elvégezni.

Az utolsó növedék kaszálását a virágzáskor végezzük, hogy a növény a gyökérnyakban megfelelő mennyiségű tápanyagot tudjon felhasználni az átteleléshez.

Nálunk a gyepet általában egyszer, csapadékos időjárás és környezet esetén kétszer lehet megkaszálni, míg a lucerna esetében négyszeri kaszálással számolhatunk, a takarmánykeverékek is egyszeri kaszáláskor adnak jó hozamot, így a gyepalapú és pillangósalapú szálastakarmányok aránya durván 50-50 %.

Az előzőeket összefoglalva a kaszáló gépek kiválasztásánál és a kaszálókapacitás meghatározásánál figyelembe kell venni a gyepek és pillangósok morfológiai különbségét, a termőterületi arányokat, és a készítendő takarmányféleségek mennyiségi megoszlását.

A szárazság és kevés csapadék miatt azonban a növényzet hamar elöregszik és veszít beltartalmi értékeiből.

Ennek megelőzésére – különösen nagy termőterületek és jó hozamok esetén – a magajáró gépre vagy fordítóval ellátott nehéz univerzális traktorra szerelt mellső- és oldalsó függesztésű kaszákból álló gépkombinációkat kell használni a betakarítási időszak lecsökkentése céljából. (2. ábra)

Az így kialakított rotációs kaszakombináció munkaszélessége 8-10 m közötti lehet, a munkasebesség elérheti a 10-12 km/h-t is. Várható területteljesítmény 2,0-2,5 ha/h körül alakulhat.

Az egészen kis termőterületek – kis állatállomány mellett – és szórványgyepek kaszálására pedig függesztett gépek használata javasolható.

Az elmúlt időszakban a függesztett rotációs kaszák munkaszélessége jelentősen növekedett, ennek következtében a munkaszélesség 1,8-2,8 m között alakult.

Az 57-80 kW motorteljesítményű, univerzális traktorokkal üzemeltetett kaszák területteljesítménye 0,75-1,00 ha/h között alakulhat.

Gyepszéna készítéskor – ha az éghajlati adottságokból adódóan a kaszálás ideje csapadékos a száradási, vagyis az időjárási kockázati időt a minimálisra kell csökkenteni – a dobos kaszák ütőujjas szársértővel szerelt változatai használhatók.

Az ütőujjas szársértő kialakítása különböző lehet; a dobok után elhelyezett hengerpalástjának füleihez csatlakozó „V” alakú fém, vagy műanyag ujjakból, vagy a hengerpalástján elhelyezett tengelyre felfűzött lengő ujjakkal kialakítva.

A lengő ujjak mindkét esetben az anyagot fésűszerűen elhelyezett bordákon keresztül húzzák át, és ennek következtében dörzsölik a növényzet szárát.

A lucerna, ill. a pillangósok kaszálására tehát csak a gumihengeres szársértővel szerelt rotációs kaszák használata javasolható.

Ebben az esetben a következő munkaműveletek levélpergési vesztesége csökkenthető.

A nagyságrend megválasztására pedig a gyepszéna-készítésnél elmondottak az irányadók.

A tárcsás rotációs kaszák kaszagerendelye merev kialakítású, ezért a jó talajkövetés és az egyenletes tarlómagasság elérésére – a függesztett tárcsás kaszák esetében – a kaszaszerkezet felfüggesztése a vágószerkezet súlypontjában van. (4. ábra)

Az újdonság, hogy a nagyobb munkaszélességű függesztett tárcsás kaszáknál a vágószerkezet felfüggesztése paralelogramma rendszerű. (5.ábra)

A megfelelő talajkövetés szempontjából azonban nagyon fontos – akár dobos, akár tárcsás rotációs kaszákról van szó –, hogy a vágószerkezet talajterhelését a tehermentesítő rugókkal 25-30 kg értékre állítsuk be.

Rendkezelés

A nagy állatállománnyal és nagy termőterülettel rendelkező gazdaságok számára a nagy munkaszélességű, nagy területteljesítménnyel dolgozó, vontatott rendterítőkből és rendrakóból álló – két-gépes – technológiai változatok használata a célszerű.

A kisebb állatállománnyal, és kisebb termőterületen gazdálkodók részére pedig a kisebb teljesítményű, de univerzálisan használható – egy-gépes – rendkezelő technológia javasolható.

A gyep- és szalma rendkezelési munkáinak elvégzésére megfelelnek az egyszerűbb szerkezeti kialakítású, nem vezérelt ujjas gépek.

Gyakoribb kaszálás, és rövid szárú gyepek esetén még a rendsodró gépek is jól használhatók, ugyanis ebben az esetben kevésbé képződik az anyagból sodrat. (7. ábra)

A rendre vágott anyag – különösen nagy hozamú gyepek, ill. lucerna esetében – egyenletes száradását a rendterítés nagymértékben segíti.

A készített takarmány minőségét azonban még a legjobb gép használata mellett is leronthatja a technológiai előírások elmulasztása.

A rendterítő gépek nagy (8-10-12 m) munkaszélességgel vontatott változatban készülnek (8. ábra).

A függőleges forgórészek öntvényagyból az agyra rögzített villakarokból és a villakarokra szerelt rugós ujjakból állnak.

A rendterítők általában 6-8-10-12 forgórésszel készülnek, szállítási helyzetben kétoldalt két-két forgórész felhajtható.

A terítést végző rugós ujjak rögzítése nagy jelentőségű, mert a szálastakarmányba került fémtárgyak a következő munkaműveletnél a szecskázó gépekben vagy a bálázóknál nagy károkat okozhatnak.

Ezért az ujjakat törés esetére az újabb gépeken műanyagkötéllel biztosítják az elveszés ellen.

A terített renden lévő szálastakarmányt a következő munkaművelethez össze kell rakni, gyepek esetében 20 %, lucernánál 45 % nedvességtartalom elérésekor.

Az összerakott rend mérete mind gyep-, mind lucernaszéna készítésben a bálázógép bálakamra méretéhez kell, hogy igazodjon.

Ebben az esetben könnyen készíthető egyenletes alakú és tömörségű bála a bálázó „kígyó” mozgású manőverezése nélkül.

A rendrakó gépek kisebb, 3,4-4,2-7,0 m munkaszélességgel készülnek, és függesztett vagy vontatott kivitelűek.

A függesztőkeret az üzemeltető traktor hárompont függesztő berendezéséhez kapcsolódik.

A rendrakó gépeknél az acélöntvény agyon kialakított pályán mozognak a villakarok vezérlő görgői.

A kialakított pálya, a villakarok beállított szögállása változtatható.

Az előzetes beállítás és a vezérlőpálya hatására a villakarokra szerelt rugós ujjak kíméletesen mozgatják az anyagot.

Az univerzális rendkezelők konstrukciójukat tekintve a rendrakó gépekhez hasonló kialakításúak.

Azoktól általában abban térnek el, hogy a forgórészek forgás iránya megváltoztatható.

Ennek megfelelően a forgórészek rendterítésben egymástól el, rendrakásban pedig össze felé forognak.

Megfelelő beállítás esetén az összes rendkezelési munka elvégzésére alkalmasak.

Általában vezérelt ujjas forgórésszel készülnek.

Mivel ezeknél a gépeknél a széles körű technológiai alkalmasság a fő követelmény, a munkaszélesség, illetve ebből adódóan a területteljesítmény, mint követelmény kissé háttérbe szorul.

Teljesítménye általában kisebb, mint a külön gépként készülő rendterítő változatoké.

A gép kiválasztásánál figyelemmel kell lenni a következő munkaműveletben alkalmazott gépek működésére is.

A bálázó gépek – különösen a hengeres bálázók – a szőnyegszerű, és a gép munkaszélességéhez igazodó rendben tudnak jól dolgozni.

A szögletes nagybála készítő gépeknél – a gépek megfelelő leterhelése érdekében – gyakran több rendet is egymás mellé kell rakni.

Törekedni kell a minél nagyobb rendfolyóméter-tömeg elérésére.

A lucernaszéna-készítésnél a rendterítést közvetlenül a rendre vágás után, 75-80% nedvességtartalomig kell elvégezni.

Lucerna esetében különösen fontos, hogy feleslegesen ne mozgassuk a rendet, mert a levélpergési veszteség minden manipulálás után nagyobb lesz.

Ezért fontos, hogy a rend-összerakást, rendkettőzést is olyan nedvességtartalom mellett (40-45 %) végezzük, amikor a levél még nem pereg.

Nagyon fontos, hogy laza, szellős rendet rakjunk, mert még az anyagnak után kell száradni.

Csapadékos időjárás mellett nem kerülhetjük el a rend forgatását, és a rendlazítást.

Ez esetben különösen ügyeljünk arra, hogy ezeket a munkákat is mindig nagyobb páratartalmú napszakokban végezzük.

A levélpergés így sem kerülhető el, de a veszteség még mindig kisebb lesz, mint a penészesedésből származó kár.

Összefoglalva megállapítható, hogy a gyep- és lucernaszéna készítésének jó- és biztonságos elvégzését – a kaszálás, rendrevágás és rendkezelési munkák lebonyolítása – megfelelő műszaki színvonal és a technológiai fegyelem betartásával lehet megoldani, és nagyon fontos a megfelelő gépi kapacitás biztosítása.