A szőlőlisztharmat és peronoszpóra

Hazánk nagy szőlőtermesztőmúlttal rendelkezik, mind a fajták, mind a borok tekintetében büszkék lehetünk a magyar szőlőtermesztésre. A termőterület az elmúlt évek tapasztalata alapján csökkenőben van, azonban a termésmennyiség folyamatos növekedést mutat, ami arra enged következtetni, hogy egyre több a korszerű gazdaság.

Lévén a mezőgazdaság folyamatosan fejlődő ágazata, gyakran foglalkozunk a témával. Egyre újabb kártevők és az átaluk terjesztett betegségek ütik fel a fejüket, melyek vizsgálata folyamatosan zajlik annak érdekében, hogy minél hamarabb hatékony védekezési lehetőség álljon a termelők rendelkezésére. Fontos említést tenni a már többször hangoztatott klímaváltozásról, ami élettanilag jelentősen képes befolyásolni a szőlőtermesztésünket. Minden betegségnek megvannak a sajátos igényei az időjárást és a gazdanövényét illetően, ezért is tapasztalhatjuk, hogy adott évben egy-egy betegség dominál, és nehezíti meg a termesztést. A szőlőlisztharmat és peronoszpóra a két legközismertebb betegsége a kultúrának. Annak ellenére – vagy talán éppen azért –, mert sokat tudunk róluk, nincs olyan év, hogy ne kelljen védekezni ellenük.

Lisztharmatbetegsége nagyon sok termesztett haszon- és dísznövényünknek van. Szőlő esetében károsító gomba az Erysiphe necator. Régóta ismert betegség, időjárástól és fajtától függően azonban erősebb, gyengébb járványszerű megjelenésére szinte minden évben lehet számítani. A betegség kialakulására fakadástól készülni lehet, a gomba egészen zsendülésig fertőzni képes a szőlőt. A lombleveleken és a bogyókon egyaránt létrejön a – betegség nevét is adó – fehér, lisztes bevonat. A lisztharmat okozta fertőzés következtében a bogyók héja általában felrepedezik, úgynevezett sérves bogyók alakulnak ki. A bogyón keletkezett sérülések esélyt adnak más kórokozó, pl. Botrytis bejutásának a növényi részbe, ami további minőségromlást okoz.


1. kép. Lisztharmat okozta bogyóveszteség (fotó: Lepres Luca)


2. kép. Szőlőlisztharmat-levéltünet (forrás:
www.szolo.blog.hu)


3. kép. Sérves szőlőbogyók (forrás: www.magro.hu)


4. kép. Peronoszpóra virágon (fotó: Lepres Luca)

Az Erisyphe necator fennmaradhat rügyekben, akár leveleken micéliummal, de jellemzőbb, hogy kéregrepedésekben telel át. Tavasszal innen is indul el a fertőzés is. A lisztharmat ivaros úton kazmotéciumokkal szaporodik, de jelentősebb az ivartalan, micélimukkal, konídiumokkal történő terjedése. A gombafonalak a -15 °C alatti hőmérsékletet már nem viselik el. Természetesen párára ugyan úgy szükségük van. A gomba jellemzője továbbá, hogy biotróf kórokozó lévén, csak élő növényi szöveteken képes fennmaradni, célja inkább a gazdanövény sanyargatása, nem pedig az elpusztítása.

A betegség elleni védekezés – mint oly sok más esetben – itt isa terület és fajta megválasztásával kezdődik. Fajták között fogékonyságbeli eltérés tapasztalható. Fogékony pl. a chardonnay, a zöldveltelini. Lisztharmatra kevésbé érzékeny fajták közé tartozik a pinot noir, a cabernet franc, a cabernet sauvignon, a zweigelt. Emellett a jól szellőző, szél által átjárható lomb kialakítása elengedhetetlen. Növények esetében is fontos a megfelelő kondíció, aminek kialakításával a kultúra természetes védekezőképességével van lehetőségünk a fertőzés megakadályozására. Kémiai védekezésre a növényvédőszer-gyártók sok lehetőséget kínálnak. Az őszi és tavaszi lemosókezelésekben alkalmazott elemi kén kontakt hatása mellett vagy azt kiegészítendő más kontakt és szisztemikus hatóanyagot tartalmazó növényvédőszerek is a rendelkezésünkre állnak.

A peronoszpóra a szőlő egyik legjelentősebb betegsége. Országos járvány ugyan ritkán alakul ki, de előfordul, térségtől függően azonban gyakran felütheti a fejét, nagy termésveszteséget okozva. A Plasmopara viticola tulajdonságai már jól ismertek, ennek köszönhetően elég pontos előrejelzési programok állnak a gazdák rendelkezésére, viszont mindenképpen érdemes az itt kapott információt az ültetvény megfigyelésével kiegészíteni.


5. kép. Előrehaladott peronoszpórafertőzés a levél színén (fotó: Lepres Luca)


6. kép. Levél fonáki tünet (fotó: Lepres Luca)


7. kép. Peronoszpóra mikroszkópos felvétel (fotó: Lepres Luca)

Tudjuk, hogy a peronoszpóra első megjelenésére már a hajtásnövekedéstől számítani lehet. Abban az esetben, ha a hőmérséklet eléri a 10 °C fokot, és esett legalább 10 mm csapadék, a lehullott leveleken áttelelt oospórákból elindul a fertőzés. Lisztharmattal ellentétben a peronoszpórának kimondottan jót tesz a cseppfolyós nedvesség. Szél és a felverődő esőcseppek segítségével a sporangiospórák a levelekre és a fürtre kerülve a légzőnyílásokon keresztül jutnak be a növényekbe. Ha az időjárás és a növény fenológiája is megfelelő a betegség számára, akkor levelek esetében 5-18 nap, fürt esetében 10-18 nap inkubációs idővel kell számolni.

Kezdetben a levelek színén klorotikus foltok jelennek meg, melyek nyomán a fonáki részen micéliumszövedék alakul ki. A piszkosfehér penészbevonat a virágokon és a bogyókon is megjelenhet. A kórokozó által fertőzött részek elhalnak, a lomblevelek lehullanak, ezzel jelentős termésveszteséget és stresszt okozva a tőkéknek. A Plasmopara viticola fertőzés úgy is beazonosítható, hogy míg lisztharmat esetében a micéliumszövedék letörölhető a levelek felszínéről, addig a peronoszpóra szövedéke nem. Emellett egyéb azonosítási lehetőségként szolgál, hogy a Plasmopara viticola által képzett penészgyep szagtalan.

A peronoszpóra elleni védekezést is az agrotechnikával érdemes kezdeni. A sorokat az uralkodó széliránynak megfelelően érdemes telepíteni, nem szabad elhanyagolni a zöldmunkát, minden esetben a széllel jól átjárható sorok és lomb biztosítása a cél. Kémiai védekezés esetén szükséges kontakt és felszívódó hatóanyagú készítményeket egyaránt alkalmazni, és odafigyelni a szerrotációra, az esetleges rezisztencia elkerülése érdekében. Mivel a betegség az érőben lévő bogyókat is fertőzheti, így azok védelmére is figyelmet kell fordítani, ebben az esetben fontos figyelemmel lenni a használt növényvédőszer élelmezés-egészségügyi várakozási idejére.

Kálmán Anna Léda
növényorvos

bogyó levél lisztharmat növényvédelem peronoszpóra szőlő tünet