A tarlóbontás jelentősége

Jelentős érték a hektáronként több tonnányi szármaradvány

Forintokban is kifejezhető gazdasági érdekünk is fűződhet e melléktermékek talajba juttatásához.

Sokforintos érték, beltartalmi jelentőség

Hazánk 4,3 millió hektár szántóterületének közel 90%-án gabonaféléket, szemes- és silókukoricát, napraforgót, és az őszi káposztarepcét termesztünk. E gabonafélék, ipari- és takarmánynövények gyökér- és szármaradványa átlagosan a 8-10 tonnát is elérheti hektáronként. Ez a szervesanyag-tömeg jelentős tápelemtartalommal is rendelkezik, melynek egy részét a termés betakarítással eltávolítjuk, másik része viszont a termőterületen marad, amelyet tarlóbontással visszaforgathatunk a talajba. A talajban történő szervesanyag lebontása során jelentős mennyiségű – a növények számára felvehető – makroelem kerül vissza a talajba. Ezek alapján könnyen belátható, hogy jelentős, forintokban is kifejezhető gazdasági érdekünk fűződhet e melléktermékek talajba juttatásához, hogy a bevitt műtrágyamennyiségeket mérsékeljük. Ugyanakkor nem elhanyagolható a szármaradványok bontásával a talajba visszajuttatott mikroelemek mennyisége sem, ismerve a talajaink fokozódó mikroelem-szegényedésének humánélettani hatásait.

Napjainkra egyre inkább tudatosult, hogy a mezőgazdaság a világ minden részén a belterjes gazdálkodás irányába halad az élelemhiány leküzdése érdekében, és ennek következtében egyre intenzívebben jelentkeznek a környezetre káros hatások. Úgy tűnik, hogy a talaj ősidők óta fennálló természetes (tápanyagbevitel és tápanyagkivonás) egyensúlya felborult, visszaállítására környezetbarát termékre, és technológiákra van szükség. Azon termesztési eljárások, amelyek a természetes adottságok kihasználásával biztosítják egy területen a fenntartható növénytermesztést, megkülönböztetett jelentőséggel bírnak.

A szervesanyag jelentősége

Az állattenyésztés visszaszorulásával egyre kevesebb szervestrágyát juttatunk a talajokba, kizárólag műtrágyák szórásával végezve a tápanyag-utánpótlást. Köztudott, hogy a nitrogénalapú műtrágyák savanyítják a talajt, a humuszképződés és a humusztartalom csökken, ennek megfelelően a talaj nitrogénforgalma romlik. Az alacsonyabb kémhatású talaj azonban nem teremt optimális életfeltételeket a talajlakó baktériumok számára, ezáltal a számuk lecsökken. Ez a csökkent mikrobaszám vonja maga után azt, hogy a kötött kálium és foszfor nehezebben elérhető a növények számára. A talaj víz- és tápanyagmegtartó-képessége jelentősen csökken, levegőtlenné, nehezen művelhetővé válik.

A növénytermesztés szempontjából a tápanyag-utánpótlás biztosítása miatt fontos ismerni, hogy a betakarítással elszállított termés-tápanyagveszteség és a maradó holt szervesanyag-tömegben felhalmozott ásványi anyagok hogyan pótlódnak vissza a talajba, ugyanakkor ez a szervesanyagtömeg milyen ütemben vesz részt a humuszképződési folyamatokban. Az elpusztult növénytömeg(biomassza) irányított bontásával a talajok nitrogén, foszfor, kálium és mikroelemek hiánypótlását tekintik elsődlegesnek, de ugyanilyen fontosnak kell tekinteni a humuszképződésben betöltött szerepét is.

Forrás: Tóth és Kismányoki, 2012

Lehordás helyett feltáródást!

A Magyarország területén található biomassza teljes mennyisége 350-360 millió tonna, az ebből évente újratermelődő mennyiség 105-110 millió tonna. Ennek a potenciális készletnek egy részét hazánkban energiatermelésre használják, csökkentve a mikrobiális újrahasznosítás lehetőségét, azaz hogy ennek a biomasszának a jelentős hányada az újrahasznosítással a talajok felvehető elem- és humusztartalmát növelje.

A magyarországi mezőgazdasági melléktermékek közül a kukoricaszár és a búzaszalma együttes éves mennyisége 15-20 millió tonna, amelynek csak töredéke humifikálódik évente, sokszor az erőműi felhasználás vagy a szántóföldről való lehordás miatt.

A cellulóztartalmú biomassza– lignocellulózok – a növény fajtájától és érettségi fokától függően eltérő mennyiségben tartalmaznak cellulózt, hemicellulózt és lignint. E három polimer adja a szárazanyag 85-90%-át. A lignocellulózok jellemzően 40-50% cellulózból, 25-30% hemicellulózból, és 15-20% ligninből állnak, melyek mellett a cellulóztartalmú növényi maradványokban ásványi anyagok, olajok, fehérjék, és egyéb poliszacharidok is megtalálhatók, amelynek mezőgazdasági szempontból óriási a jelentőségük. Ezen anyagok feltáródása, humifikálódása a növény számára biztosít folyamatos, kiegyenlített tápelem- és tápanyag-ellátást. Amennyiben ezek az anyagok a növény szármaradványaiból mobilizálódnak, a talaj ilyen jellegű anyagvesztesége csökken.