A tavaszi és őszi vetésű keverékszilázsok specialitásai

Említünk egy-két példát, mely rámutat, hogy milyen folyamatok zajlanak le az egyes komponensekben, melyek végeredményeként elkészül a szilázs-alapanyag.

„Öregedési modell”

• A gabonafélék a szemérés előtt klasszikus „öregedési modellt” mutatnak: nő a rosttartalom, csökken a táplálóanyagok és a rost emészthetősége. A szemérés fázisában azonban megfordul a folyamat (a silókukoricához hasonlóan), a teljes növény egyre kevesebb rostot tartalmaz a kalász súlyarányának növekedésével (a növekvő mennyiségű keményítő miatt): egy pontig javul a táplálóanyagok emészthetősége a keményítő beépülésével párhuzamosan, miközben a rost bendőbeli lebonthatósága drámai mértékben romlik (szalmaszár). Mindez egy időben történik.
• A borsó szintén a klasszikus „öregedési modellt” követi, amíg a hüvelyek telítődni nem kezdenek. A borsó részarányának növekedése párhuzamosan zajlik az öregedéssel. A keverékben a borsó akkor is javítja a fehérjetartalmat, ha túl van az ideális fázison. Mivel fehérjetartalma még ekkor is duplája a kalászos gabonáénak.

A fenológiai fázis megítélése

A teljesség igénye nélkül emelünk ki egy-két paramétert, mely segíthet az egymással párhuzamosan zajló folyamatok megértésében és a tejelő szarvasmarha számára ideális „eredményorientált” fenológiai fázis meghatározásában.

Az alábbiakban citált szerző (Klebesadel, 1969) 45 éve tette közzé adatait, mégis hasznosnak ítéltük közlését, mivel a március 10. és 20. között vetett tavaszi zabos keverékek általában 80-100 nap vegetációs időszak alatt érik el a kaszaérettséget hazánkban is.

Szárazanyag-hozam

Az 1. ábra a zabos borsó esetében mutatja a szárazanyag-hozam változása mögött zajló folyamatokat külön a zab és külön a borsó esetében. A kalászos normál időjárási körülmények között nagyobb hozamot ad, mint a borsó a keverékben. Csapadékosabb időben (csíraszámtól függően) a borsó arányaiban nagyobb tömeget ad, míg a szárazabb időjárást a gabona jelentős dominanciája jellemzi, a kalászos szárazságtűrése miatt.

Szárazanyag-tartalom

A 2. ábra a zabos borsó esetében mutatja a szárazanyag-tartalom változását komponensenként. A borsó alacsonyabb szárazanyag-tartalmú és lassabban szárad lábon, mint a kalászosok. Ezért célszerű fonnyasztani a keveréket betakarításkor. Tehát nem lábon érjük el a kívánatos 30% körüli szárazanyag-tartalmat (túl öreg lenne a keverék), hanem fonnyasztással állítjuk azt be (kaszálás, szársértés ütőujjas szársértővel, rendképzés, rendfelszedés). Amikor csak kalászost vetettünk (tehát nem keverékről van szó), lábon is elérhető az erjedés szempontjából kívánatos szárazanyag-tartalom (gabona: tejesérés közepe, eszköz: direktvágó szántóföldi adapterrel szerelt önjáró szecskázó, előny: alacsony hamutartalom).

Nyersfehérje-tartalom

A 3. ábrán a nyersfehérje-tartalom változása látható zabos borsó keverék esetében komponensenként. A gabona nyersfehérje-tartalma az öregedéssel gyorsan veszít a fehérjetartalmából, míg a borsó sokáig javítja, növeli a fehérjetartalmat a tenyészidő alatt.

Emészthetőség

A 4. ábrán a zab és a borsó egyes részeinek emészthetősége látható az idő függvényében. Megfigyelhető az ábrán, hogy a szár és a levél emészthetősége folyamatosan csökken, míg a hüvely emészthetőségében (a szemek megjelenése és telítődése miatt) van egy kedvező irányú változás, majd ebben az esetben is megkezdődik az „öregedés”. A teljes növényre vonatkoztatott emészthetőség mindezen változások függvénye.

Reméljük az adatokkal hozzájárultunk a keverékek termesztésének mélyebb megismeréséhez és a differenciált megítéléséhez.

Dr. Orosz Szilvia

Takarmányanalitikai igazgató

ÁT Kft, Gödöllő